Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

lógia: az „Uttenheimi Mester" Szent Ágoston miséjét ábrázoló táblája (Szent Ágoston-oltár 1482-1485 ; Neustift, Stiftsgalerie). A térszerkezet Pacher müncheni képét követi. A budapesti képpel azonban az ábrázolt történés és alakok hasonlósága alapján állítható közvetlenül párhuzamba; mindkét tábla az Úrfelmutatás pillanatát örökíti meg, azt, amikor a szentek két kezükkel magasba emelik az ostyát. Öltözetük szinte azonos, megjelennek a leszálló angyalok, és a szent mögött mellett azonban megkülönbözteti a jobb művészi kvalitás. A Szent Miklós kíséretében látható figurák arcai, öltözetük, a divatos turbánok, kalapok, a szakállak és hajak puha felülete megint más Pacher képekre emlékeztet, pl. Az eretnek tanok megdöntésére az Egyházatyák oltárán. Ezek azonban ismét azok a részletek, amelyek a metszetek közvetítő szerepének köszönhetően a kor festészetének közismert motívumai voltak. Mind a turbános szakállas fejeknek {Lehrs IL, X-22. térdelő, hosszú gyertyát tartó ministráns is. Hasonlít egymásra a két szent profilban ábrázolt, felfelé fordított, tonzúrás feje, az arcok és azok modellálása. A Szent Miklós tábla belső oldalán finom érzékkel megfestett tájháttér elemzése is ebbe a stiláris körbe vezet. Pacher Szent Wolfgang-i oltárának (St. Wolfgang 1477-1479) egy képe, a Templomépítés kínálja a legjobb öszszehasonlítási lehetőséget. A kanyargó folyó apró hullámokat vető, a fényt visszatükröző vízfelülete a vízen úszó kacsákkal, hajókkal, a parton ábrázolt állatok, a különös alakú, kopasz sziklák és a növényzet, a lombos facsoportok és a külön álló vékony törzsű fák, mind az azonos körből való eredetről tanúskodnak. A Pacher táblát a felsorolt építészeti részletek, és az ugyancsak párhuzamba állítható arctípusok és öltözetek Nr. 162.), mind a félig háttal forduló, rövid ruhát viselő, kalapos alakoknak (Lehrs IL, Nr. 161.) grafikai mintái jól ismertek. Összefoglalva megállapítható tehát, hogy a négy Jankovich-gyűjteményből származó tábla mestere a hatvanashetvenes évek óta forgalomban levő metszetek felhasználásával, a nyolcvanas évek Michael Pacher és Salzburg körül összpontosuló festészetének hatása alatt vagy azzal analóg, párhuzamos módon alakította ki a magyar emlékanyagban kvalitását tekintve is társtalan stílusát. P. Gy. Pulszky 1881, 24., 188. sz.; Pulszky 1888, 25., 183. sz.; Országos Képtár 1897, 80., 183. sz.; Térey 1906, 9.; Fenyö-Genthon 1928, 75-76, kép: 77, 78.; Péter 1930, I, 120.; Benesch 1932, 46.; Genthon 1932, 92-93. 74. kép; Horváth H. 1939, 78.; Horváth H. 1940, 147.; Genthon 1948, 10.; Radocsay 1955, 130, 327.; MNG RGy, 66. és 67. sz.; Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 183., 1637. X-23. Oltárszárny-töredék a Vizitáció Mária-alakjával Festetich Györgyné ajándékaként a második világháború utáni évtizedekben a szentkirályi rk. plébánián (ma Szombathely része) őrizték. fenyőfa, tempera 68,5 x 37,3 cm 15. század vége A képmezőt csaknem betöltő, kulisszaszerű, magas sziklafal, illetve sűrűlombú fák csoportja előtt áll Mária. Széttárt karjai jelzik, hogy éppen Erzsébet üdvözlésének pillanatát mutatja a kép. Földig érő, könnyed esésű, bő ruhát és szétlebbenő fehér köpenyt visel. Kibontott, hosszú haját részben fedi a vállára vetett fehér kendője. Figyelemre méltó az arcának az angyaléval (X-25.) való rajzi rokonsága és e két kép drapériáinak hasonlósága. A festő képességei a természetes testtartás megragadásában, az arc finom tónusátmeneteinek érzékeltésében és a háttér nagyvonalú megoldásában nyilvánulnak meg. A jelenet másik részét alkotó, Erzsébetet ábrázoló táblával (X-24.) és az Angyali üdvözlet Gábriel arkangyalát (X-25.) mutató táblával azonos oltárhoz tartozott. Mindkettőre Vácott figyeltem fel a legutóbbi hónapokban. V. Zs. A műtárgy 1994 első negyedévében került a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Osztályának restaurátor műhelyébe helyreállítás végett. Már kézhezvételekor szembetűnő volt, hogy korábban restaurálták, a festményt hordozó faanyagot hátulról 3^4 mm-re elkeskenyítették, majd parkettát helyeztek rá. A megerősítést úgy végezték, hogy a függőlegesen rögzített lécek vájataiban a vízszintesen elhelyezett hevederek szabadon csúszhassanak. A festett oldalon is beavatkozás nyomaira lettem figyelmes. Az un. lumineszcens fényképen rögzített - ultraviola fénnyel megvilágított és átlátszó