Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

burgi sorozatban, ahogy ez Frueauf fent leírt korai képein vagy a budapesti Szent Márton táblán megfigyelhető. Az azonos grafikai előkép különböző felhasználásainak ismerete és a több képből álló sorozatok egyes darabjainak összevetése így bizonyos általános következtetések levonását engedik meg. A budapesti képek éppúgy, mint a rothenburgi Passió jelenetek, vagy Frueauf korai táblái a 15. század vége osztrák festészetének azon vonulatához tartoznak, amelynél az érdeklődés középpontjában nem a térábrázolás állt, a hangsúly inkább az elbeszélés részletességére, a különöbző érzelmek ábrázolására került. A rothenburgi sorozatban éppúgy, mint a budapesti Szent Márton tábla mellett kissé idegenül állnak a Töviskoronázást bemutató kompozíciók a maguk mozgalmasságával, térbeli feszültségével. Ez a sorozatok többi képétől idegen grafikai lap előképként való felhasználásának következménye. A metszetről átvett térábrázolás eredményezi a grossgmaini táblákkal való hasonlatosságot. Ebben az esetben a közös nevezőt az azonos grafikai lapok felhasználása jelenti, míg a többi képen az azonos művészeti vonulathoz való tartozás dominál. így a részletekbe menő hasonlóság ellenére ezen művek és mesterek közti közvetlen kapcsolattal nem számolhatunk. A Jankovich-gyűjteményből származó táblákat Alfred Stange a stájerországi „Divisio Apostolorum Mester" oeuvre-jébe sorolja. Az attribuciót ugyancsak a kompozíció elemzésével indokolja. A Szent Márton táblán szembeötlő a szerkezet kiegyensúlyozottsága: az egy síkban elhelyezkedő alakok zárt háromszög-kompozíciót hoznak létre. A két koldus szinte szimmetrikusan helyezkedik el Szent Márton előtt és mögött, mozdulataik kiegészítik egymást, tekintetük a szent alakján találkozik. A két oldalon kulisszaszerűén megfestett épületek tömegükben és vonalvezetésükben egymás pontos megfelelői. Ezen vonások valóban hasonlítanak a „Divisio Apostolorum Mester" Dublinba (National Gallery) került, az Apostolok búcsúját bemutató képéhez (1494). Az arckifejezések nyugalma, mély érzelmeket tükröző csöndje pedig inkább a mester Joachim és Anna találkozását bemutató (1500 körül) képével rokonítható. Ez utóbbi festményen egy másik, apró hasonlóság is szembeötlik. A képeX-19. ken bemutatott épületeket grisaillesban megfestett szobrok díszítik : a Joachim és Anna találkozását ábrázolón (Wien, Österreichische Galerie) Ádám és Éva alakja az almafa alatt, a Szent Márton táblán talán két ótestamentumi próféta. Ezek a részletek pedig ismét a grafikai lapokhoz vezetik vissza az elemzést. ES mester metszeteinek gyakori elemei az ábrázolt történést általában tartalmilag is kiegészítő, az épületek konzolain vagy oszlopain megjelenő szobrok, (pl. Lehrs II., Nr. 9. és 25.). P. Gy. Pulszky 1888, 24., 179. sz.; Országos Képtár 1897, 78., 179. sz.; Térey 1906, 3.; Fenyö-Genthon 1928, 86. kép: 81.; Péter 1930, I., 120.; Radocsay 1955, 328-329.; Stange 1961, 71., kép: 161.; MNG RGy, 68. sz. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 179. X-20. Szent Katalin misztikus eljegyzése Gróf Batthyány Iván németújvári képtárából került az 1896-os millenniumi kiállításra. Eredete ismeretlen, fenyő, tempera 101,5x73 cm 1490 körül A festmény egykori triptychon középső táblája lehetett. A körös kompozíciót a piros, fehér és zöld szín ritmikus váltakozása jól kiemeli. A színek frissessége, csakúgy mint a kompozíció típusa a 15. század elejére, az internacionális gótika emlékeihez nyúlik vissza. A Sacra conversatione kedvelt megoldása az 1480-1490-es években újabb reneszánszát éli. A tér létrehozása most már nemcsak a figurák segítségével történik, de ehhez nagymértékben hozzájárul a rövidülésben ábrázolt kockás padlózat kialakítása is. Míg az Alsó-Rajna vidékén és e terület hatása alatt készült festményeknél a női szentek divatos viseletben jelennek meg, addig a cseh táblaképeken megmarad az archaikus palást, mint festményünknél is. Ugyancsak itt gyakoribb a jelenethez kapcsolódóan a kárpitot („Ehrentuch") tartó angyalok háttér-lezárása. A németújvári szentek fejtípusában az a 15. század eleji női ideál él tovább, mely a stájerországi és távolabbról a karintiai konzervatív festészeti áramlatok hatásáról tanúskodik. A palástokon több helyütt szabad szemmel is jól látható az alárajzolás, az