Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

X-20. infra felvételen a sárkány póráza a kivitelezettől eltér. 1969-ben Hódiné Liber Gizella a Szépművészeti Múzeumban restaurálta a festményt. T. Gy. Stiassny 1896, 420-422.; Budapest 1896, 1506. sz.; Szombathely 1912, 2.; Radocsay 1955, 130, 141, CLL tábla; A Szépművészeti Múzeum 1969-ben. A Szépművészeti Múzeum Közleményei. 36 (1971) 196.; MNG RGy, 81. sz. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 52.657. X-21. Két festett oltárszárny Nagytótlak (ma Szlovénia) Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemplomából kerültek Szenczy Ferenc tulajdonába, aki 1864-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta azokat. 1939-ben a Szépművészeti Múzeumba, majd a Magyar Nemzeti Galériába jutottak, fenyőfa, tempera oltárszárnyak: 157,5 x 53 cm, táblák: 72 x 53 C

m illetve 76 x 53 C

m 1490 körül A négy, kétoldalán festett tábla szárnyasoltár kívül-belül festményekkel díszített mozgószárnyait alkotta. Az aranymustrás hátterű, Mária életének jeleneteit bemutató kompozíciók az oltár nyitott állapotában voltak láthatók, míg a magyar szent királyokat, Szent Imre herceget és myrai Szent Miklóst ábrázoló képek az oltárszárnyak külső oldalai. A magyar szentek, valamint Szent Miklós ábrázolása igen kedvelt volt a korban különböző ikonográfiái rendszerű és titulusú oltárok esetében is. Az Angyali üdvözlet és a Királyok imádása a bal oldali, a Jézus születése és a Mária halála jelenetek a jobb oldali oltárszárny belső oldalán, az oltár ikonográfiáját egyértelműen Máriához kapcsolják. A táblákat Szenczy Ferenc, az irodalmi és tudományos érdeklődésű szombathelyi megyés püspök, mint nagytótlaki eredetűeket adományozta 1864-ben a Nemzeti Múzeumnak. Nagy tótlak a 14-15. századi oklevelekben Lak Sancti Nicolai, Lak-Szent Miklós néven fordul elő (Csánki II, 770.). Román stílusú, kerek hajójú plébániatemploma, melyet Szent Miklós tiszteletére szenteltek, a 13. század közepe táján épült (Gerv er s-Molnár 1972, 36-37.). Feltételezhető, hogy ez a valószínűleg Mária tiszteletére szentelt oltár, melynek ikonográfiájában Szent Miklós igen fontos szerepet kap, eredetileg is Nagytótlakon, a Szent Miklósplébániatemplomban állt. A festő a szentek és Mária életének megfestéséhez, kompozicionális előképként, grafikai lapokat használt. A művészettörténeti szakirodalom Schongauer lírikus kompozícióit említi. A külső oldalakon ábrázolt ülő szentekhez azonban inkább ES mester Szent Pétert és Szent Pált ábrázoló lapjai állnak közel (Lehrs II., Nr. 112, 113.). A metszeteken az alakok trónja gazdagon díszített, hangsúlyos térbeli építmény. Az oltártáblákon ebből csak a rövidülésben ábrázolt ülőpadok teret teremtő-szervező hatása maradt meg, melyet hátul kő mellvéd és gránátalma mustrával díszített kárpit zár le. A metszetek alakjai maguk is teret érzékeltetnek, oldalra fordulnak, élénken gesztikulálnak. Erre a táblákon leginkább Szent László erőt sugárzó, kissé indulatos tartása emlékeztet: nyújtott karjával térdére támaszkodik, koronás fejét kissé oldalra fordítva tekintetét határozottan előre szegezi. Szétnyíló, térdeiről szögletes redőkben leomló köpenye alatt páncélruhája látható. Jobb kezében, attribútumként bárdot tart. Mélységet érzékeltet Szent István király határozottan oldalra forduló alakja is, prémmel díszített, testén öszszefogott köpenye dús redőket vetve omlik a földre. A király bal kezében jogart, jobbjában országalmát tart. A Szent Imrét ábrázoló tábla nagyon hiányos, jószerével csak a hercegi koronás fej és a liliom, Imre attribútuma maradt épen. Szent Miklós csak felsőtestével fordul kissé balra, alakja síkszerűbb, szétnyíló, bő köpenyének redői nem követik a test mozdulatát. Mitrát visel, bal kezében hosszú pásztorbotot tart, jobbjában könyvön a három aranygolyó látható. ES mester metszeteinek finoman jellemzett egyéniségeiből csak a főbb típusok, a jóságos püspök, a fiatal herceg és a két, szinte egyforma arcú király megkülönböztetése maradt. Az Angyali üdvözlet jelenetének kompozíciója is ES mesterhez köthető. A ferde falsíkokkal határolt, ám minden oldalról ablakokkal megnyitott tér, a ferdén térbe állított olvasópult előtt