Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

Felső sarka (a Vizitáció kép jobb oldalán), valamint az aljából egy kb. 10 cm széles darab a képmező egy részével együtt hiányzik. A hiányzó sarkot a restaurálás során kiegészítették, az itt látható festés rekonstrukció. Nagyobb kiegészítés van a Vizitáció kép alsó részén, a két alak előtti területen is. A kép aranyozott felületei, a háttér és a glóriák szinte teljesen elpusztultak, a retusálással kiegészített mustra azonban eredetinek tekinthető. A Mária koronázását ábrázoló jelenet a vastag átfestés alatt épebben maradt meg. Mária és Erzsébet a szabadban, Zakariás háza előtt találkozik. A jobb oldalon álló, fehér márvány épület nyitott árkádján keresztül - melyet elöl gótikus mérművekkel díszített mellvéd határol - belátunk a részben gerendás deszkamennyezettel, részben pirosra festett gótikus boltozattal fedett, kissé ügyetlen perspektívával ábrázolt térbe. Az ólomberakásos ablak alatt, fa asztalon, fehérrel modellált ón edények állnak - szépen megfestett csendéleti részlet. A kancsó Mária tisztaságának szimbóluma. A márvány mellvéden ülő, színes - zöld, kék, fekete - tollú páva szintén szimbolikus jelentés hordozója: a halhatatlanság jelképe. A két szent nő a ház előtt, a grafikai lapokról jól ismert kézfogással üdvözli egymást. Erzsébet kissé meghajol Mária előtt, köszöntése a mondatszalagon olvasható : Et unde hoc michi ut vef nJiat mater dfomijni mei ad me (Lukács 1, 43.). Fehér fejkendőt, zöld köpenyt, aranybarna brokátmintás köpenyt visel. Mária jobbját áldó mozdulattal emeli Erzsébet felé, és a következő szavakkal válaszol: Magnificat anima mea dominufmj (Lukács 1, 46.). Göndör haja hosszan leomlik fehér fejkendője alól. Kék köpenyt, alatta övvel összefogott, piros ruhát visel. Mária mögött széles horizontú táj látható. A kanyargós utat jellegzetes, szögletes sziklák, szorosan egymás mellé sorakozó, határozottan árnyékolt bokrok szegélyezik. Hátul tornyos, piros tetős ház részletei láthatóak. A tájháttér kompozíciójához és az egyes részletek ábrázolásához is jó mintaként szolgáltak ES mester metszetei, (pl. Lehrs II., Nr. 17.). Sem a kép egészének, sem egyes egységeinek nem ismert azonban egy pontosan meghatározható grafikai előképe. A Mária koronázása jelenet építészeti környezetét a perspektivikus rövidülésben megfestett, erőteljes plasztikája, fiatornyokkal és mérművekkel díszített, sárgára festett - aranyozott? márvány trónus alkotja. A mérművek bélletei váltakozva sötétkékek és vörösek, hátoldalát zöld, aranybrokát drapéria borítja. A trónuson bal oldalon az Atya, mellette a Fiú ül, kezükben a koronával, melyet az előttük térdelő Mária feje fölé tartanak. Fehér ruhát, kék bélésű, piros lüszteres köpenyt viselnek, melyet zöld és piros ékköves szegély díszít. Mária fejét kissé meghajtja, kezeit imára emeli. Köpenye kék, ruhája arany. Az előtérben jobbra és balra két zenélő angyal látható, középen három másik Mária köpenyét emeli. A trón fölött éneklő angyalok csoportja jelenik meg. Ruháik fehérek, szárnyaik rózsaszínek, kékek. A korona fölött a Szentlélek galambja lebeg. A festmény előképét, a kompozíciót és sok részletmegoldást - a trónus szerkezetét, az angyalok és Mária alakját tekintve, ES mesternek az Atyaisten megáldja Máriát (Lehrs II., No. 36.) című lapján találjuk meg, bár a gótikus trónus és a zenélő angyalok több, más témájú grafikai lapon is visszatérnek (Lehrs IL, No. 83.). Míg a két képnek mintát adó grafikai lapok ES mester oeuvre-jéhez tartoznak (noha egyik esetben sem jelölhető meg egy metszet, amely a táblák pontos előképe lenne) a festmények stiláris analógiáit az 1460-as évek bécsi festészetében találjuk meg. Ekkor készült a bécsi Maria am Gestade redemptoriszsza templom főoltára, melynek két, kétoldalán festett táblaképe maradt ránk az Angyali üdvözlet és Mária koronázása, valamint a Krisztus az Olajfák hegyén és a Keresztrefeszítés ábrázolásával. A „Meister von Maria am Gestade"-t a művészettörténeti szakirodalom az 1460 körül Bécset elérő németalföldi festészeti hatások legjelentősebb feldolgozójaként tartja számon, noha Alfred Stange erőteljes francia hatásokat feltételez képein. A bécsi és budapesti táblákon a kompozíció és a térszerkesztés bizonyos elemei azok, amelyek a legjobban párhuzamba állíthatók. Igaz, hogy a festők mindkét esetben éppen a képszerkesztéshez használták a leginkább a grafikai mintákat, így a kompozíció hasonlósága nem bizonyítja a köztük levő közvetlen összeköttetést. A képeken az alakok egymás mögötti sorokba rendeződnek. A Jankovichgyűjteményből származó Mária koronázását ábrázoló képen a Madonna az angyalokkal egymás mellett, az előtérben, az Atyaisten és Krisztus kissé hátrább, egy másik síkban jelenik meg, a koronázó mozdulat és a trónus architektúrája teremt köztük kapcsolatot. A bécsi képen, noha jobb művészi színvonalon, összetettebben, ugyanez a szerkezet jelenik meg. A Vizitáció-kép, a bécsi Angyali üdvözlethez hasonlóan, egymás mellé komponált, különálló részletekből áll, melyeket a térben bizonytalanul elhelyezett két nőalak kapcsol össze. A festmények bizonyos részletmegoldásai is közel állnak egymáshoz: így az aprólékos részletességgel, ugyanakkor határozott plaszticitással megfestett építészeti díszítmények, mérművek vagy a gótikus boltozat ábrázolása. A táblák közti kvalitásbeli különbséget figyelembevéve, hasonlónak tartjuk az arctípusokat, az arcok modellálását és a drapériák redőstílusát is. A Jankovich-gyűjteményből származó tábla talán valamivel későbbi a Maria am Gestade-templom képeinél. A fenti összehasonlítás alapján azonban biztonsággal az 1460-as évek erőteljes németalföldi hatás alatt álló bécsi művészetéhez köthető. P. Gy. Térey 1906, 8. sz.; Radocsay 1954a, 64.; Radocsay 1955, 326.; Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 1635 X-16. Mária halála 1911-ben tűnt fel Budapesten, a Szent György Czéhnek az Iparművészeti Múzeumban rendezett kisplasztikái kiállításán, mint a győri székeskáptalan tulajdona. Röviddel ezután, még 1917 előtt a Győrben gőzmalommal rendelkező Back Bernát gyűjteményébe került. A dombormű utolsó, 1938-as szegedi kiállítását követően, de valószínűleg csak 1945 után Fehér Istvánné birtokába jutott. 1969-től mint hamisnak vélt művet a Szépművészeti Múzeum Régi Szobor Osztálya őrizte. 1994-ben a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteménye vette át. festett, aranyozott hársfa m. : 38 cm, sz. : 62 cm, v. : 17 cm 1480 körül Valószínűleg kisebb oltár szekrényéből származó, Mária halálát ábrázoló, kimélyített hátoldalú dombormű. Mária