Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

szokatlannak nevezett oldalra forduló mozdulata, ebben az összefüggésben a stiláris környezetet meghatározó, datáló tényezővé válik. A salzburgi Museum Carolino Augusteum (ltsz. 138/ 32) és a Bayerisches Nationalmuseum (ltsz. 66/39) trónoló Madonnái ugyanilyen lendületes, térbe forduló, S vonalú mozgást mutatnak. Elsősorban ez a tartás, valamint Mária arcának részletei, a szemek, az orr, a száj vonala és a haj kidolgozása kínálják az összehasonlítás lehetőségét. A salzburgi Madonnákon a kendő és a ruha redői hangsúlyozzák a mozgást. A piliscsabai szobron a drapériák redőrendszere ezektől kissé eltér, gyengébb kvalitású, bár ennek megítélése a felület többszöri átdolgozása után igen nehéz. Az analógiák alapján valószínűsíthető, hogy Jézuskát eredetileg oldalnézetben, Mária felé fordulva ábrázolták. P. Gy. Magyarország vármegyéi és városai. Szerk. Borovszky S. Pest-Pilis-SoltKiskun vármegye I. Budapest 1910, 116.; Pest megye, 17, 647, 652. kép; Radocsay 1967a, 38. 170.; Piliscsaba, Rk. Plébániatemplom X-4. Feltámadt Krisztus Fonyódról, ahova ismeretlen helyről került, 1970 táján jutott a veszprémi Egyházmegyei Gyűjteménybe, festett hársfa m. : 99 cm 1400 körül A figura a szenvedéstörténetből elkülönített, annak eseményeit és a vele kapcsolatos gondolatokat emlékezetbe idéző és magas érzelmi hőfokú átélésre kínáló vallásos kultuszszobor. Rokona a misztikus vallásosság olyan kultuszkép-típusainak, mint a Pietà, a Vir dolorum, vagy a félalakos Imago Pietatis. Emlékezetbe idézi Krisztus szenvedéseit és öt szent sebét : meggyötört alakja töviskoronás fejjel áll, kezeit felemelve, felsőtestén a lebocsátott lepel láttatja az oldalsebet, lábait a szegek nyomaival a drapéria szabadon hagyja. A festés a sebeket és a kiomló vért hangsúlyozza. A passióra vonatkozó utaláson kívül nyilvánvaló a figura eucharisztikus jelentése : a test és vér egységét és a megváltás áldozatát idézi, Krisztus testének a feltámadás utáni, megdicsőült X-4. alakjában. Ezt hangsúlyozza a halotti lepel köpenyformája és bíbor színe: a töviskoronával együtt utalások a megcsúfoltatás, az Ecce Homo-jelenet kellékeire. Ez a kultuszszobor-típus Közép-Európa környezetében 1400 táján vált népszerűvé és elterjedtté. A legteljesebb példák egyike a Pfenningbergről való Krisztus-szobor (Bécs, Österreichische Galerie), félalakos változat a bécsi Stephanskirche kultuszszobra, az ún. Zahnwehherrgott. Valamennyi példa fontos eleme a beszédes, a szemlélőt mintegy megszólító kifejezés és a nyitott száj. Nemcsak a figuratípus közeli rokonai találhatók meg Alsó-Ausztria környezetében, a stílus is az 1400 körüli bécsi szobrászat, illetve hatókörzete, Steiermark és a mai Szlovénia felé mutat. Török a großlobmingi szobrok műhelyében ismerte fel a fonyódi Krisztus rokonait, Schultes feltételezi, hogy e műhely egyik segédje közel egyidőben a großlobmingi sorozat készítésével Magyarországon dolgozott. A figura tartása, drapériájának redővetése, a karjairól gazdag fürtökben, kanyargó szegélyvonalakkal lehulló köpenyszárnyak alapján különösen egy bécsi magángyűjtemény Krisztus-szobrával bizonyul rokonnak. Stiláris helyzetét, kvalitását tekintve a Zsigmond-kori budai szoborlelet legfontosabb csoportjának mintegy előfutára. A kitűnő fonyódi szobor és a budai szobrok közötti viszony azonban további - nehezen megválaszolható - kérdéseket is felvet. Egyetlen, fából faragott kultuszszobrokat készítő műhelytag működése ugyanis még nem magyarázza a bizonyosan építészeti keretet feltételező budai szobrok műhelyének eredetét. Ezen kívül az Ausztriához, Steiermarkhoz közeli Nyugat-Dunántúlon az e területekről származó mester működése (amire a radkersburgi Johannes Aquila tevékenysége óta vannak példák) éppoly könnyen elképzelhető, mint műtárgyak behozatala. A legnagyobb gondot azonban az jelenti, hogy a szobor eredetéről fonyódi lelőhelyén kívül semmi sem ismeretes, középkori helységhez sem köthető; így, lokalizálása hiányában végső soron még az sem zárható ki, hogy csak a középkor után került Magyarországra. M. E. Budapest 1979, 1. sz.; Török Gy. 1981. : MNG RGy 17. sz.; Schultes, L. : Der Meister von Großlobming und die Wiener Plastik des Schönen Stils. Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte 39 (1986) 24. Veszprém, Egyházmegyei Gyűjtemény, ltsz.: 73.305. X-5. Maria gravida A németújvári Batthyány-gyűjteményböl került az 1896. évi millenniumi kiállításra. Eredete ismeretlen. fenyő, tempera 89 x 78 cm 1410-1415 A bal oldalán megcsonkított táblaképet 1967-ben Siskov Ludmill, a Szépművészeti Múzeum restaurátora tisztította meg a barokk kori átfestéstől. A bal oldalon előbukkant egy angyalszárny részlete, és jól láthatóvá váltak egy nimbusz töredékei. A Szűz Mária terhességét sejteni engedő drapéria és stiláris sajátságok, különösen az arckifejezés esetében, egyértelművé váltak. Ugyancsak megváltoztak az előtér virágai. A trónus üvegablakai és a bal alsó szegélyén látható 1409-es évszám, akárcsak a Mária derekára festett öv eltávolításra került. 1993-ban Erwin Emmerling (München) infravörös felvételeket készített a