Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

keretelik, itt is aranyozás maradványaival. Valószínűleg barokk kori átalakítás következtében veszett el Mária koronája és bal karja. Ekkor vésték le az elöl kiemelkedő drapériacsúcsokat, ekkor fűrészelték be és metszették ki a szobor alját elöl a ruházat végződésével, és az átalakítás céljából ekkor választották le többszöri durva befűrészeléssel és véséssel a jobb karon ülő gyermeket is, Mária jobb kézfejével együtt. A gyermek Jézus minkét karját tőből és jobb lábfejét a lábakról lehulló drapériával együtt ugyanezen beavatkozással egyidejűleg egyenes síkok mentén levágták. Az eltávolított gyermeket a jelek szerint előbb két fa csappal erősítették vissza a szobor tömbjére, majd - hogy bármikor könnyen elmozdítható legyen - a helyére beütött nagy, derékszögű vaskampóra húzták rá. Az átalakítással egyidejűleg a testszíneket is újrafestették. A roncsolásokat eredményező, drasztikus eljárás célja nyilvánvalóan az volt, hogy részenként öltöztethető kegyszoborrá alakítsák át. A beavatkozás helyét és idejét (mint terminus ante quem) a szoborból kihullott két pergamencsík egyikének nevet és évszámot tartalmazó felirata jelzi: Loránd György 1755. (A másik feliratos szalag olvashatatlan.) A magyar személynév arra mutat, hogy a Madonna Magyarországon tisztelt barokk kori kegyszoborként maradt fenn, s feltehetőleg a középkorban is valamelyik magyarországi templom - a kifejezetten finom kvalitásból ítélve igényesebb városi alapítvány, vagy jelentősebb kolostortemplom - felszereléséhez tartozott. Jelenlegi állapota, amely az eredeti kompozíciót közelítő rekonstrukció, a Szentgyörgyi Edit által 1994-ben végzett - a korábbi restaurátori beavatkozásokat is korrigáló - helyreállításnak köszönhető. A félig ruhátlan, félig Mária kendőjébe takart gyermek Jézus ábrázolása a X-2. 14. század első felében készült francia Madonna-szobrok egyik típusa révén terjedt el. Ezt a szelíd arckifejezéssel és a játékos gesztikulációval is Mária és a kis Jézus közti bensőséges, meghitt kapcsolatot kifejező kompozíciós típust képviselik többek között a Jean Pepin de Huy által készített Gosnay-i Madonna (Arras, Musée des Beaux-Arts), a Pont-aux-Dames-i ciszterci kolostorból való Madonna-szobor (New York, Metropolitan Museum), vagy a Saint Denis-ből származó, Jeanne d'Évreux által készíttetett ötvösmüvű Madonna (Paris, Louvre). A típushoz tartozó szobrok többségén a kendővel mintegy manu velata tartott Gyermek általában nem kifelé, a nézőhöz fordul tekintetével és mozdulataival, hanem anyjához simulva, kezével néha gyűrűt, madarat, vagy gyümölcsöt nyújt, néha gyengéden Mária arcát, mellét vagy ruháját érinti. Az ábrázolás irodalmi párhuzamai a középkori misztikus mariológiai szövegekben, közöttük az allegorikus Énekek éneke-kommentárok misztikus jegyességről szóló részleteiben lelhetők fel. A 14. századi magyarországi szobrászatban is feltűnnek e típus elemei (Libetbánya, Detrefalva), a csepregi Madonna zárt kompozícióját, hiányzó részleteit is e párhuzamok alapján értelmezhetjük és egészíthetjük ki. E távoli és előkelő ikonográfiái rokonságán kivül elsősorban a haj és a ruházat stilizálása alapján datálhatjuk a szobrot. A ruharedők száraz, grafikus hatású, dekoratív eleganciájú kezeléséhez az osztrák tartományok 1340 körüli szobrászatéban találhatunk meggyőző párhuzamokat (Bécs, Stephanskirche főoltárának szobortöredékei; Bécs, Minoritenkirche homlokzati domborművei, Mária koronázása St. Georgenbergből, egykor az Oertel-gyűjteményben: Müller 1976, Abb. 21.). Mária szokásos habitusától meglehetősen elütő, nem gyakori, ujjatlan felsőruha is feltűnik e terület emlékein (pl. Madonna Lorchból: Kieslinger 1923, Taf. 11.). Ugyanezt az öltözéket viseli egy - kompozíció tekintetében is a csepregihez hasonló, annál azonban gyengébb minőségű szlovéniai Madonna (Breg pri Ptuju: Cevc 1973, Kat. 7.). T. I. Kerny 1991.