Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Festett díszü oklevelek

Budapest, Magyar Országos Levéltár, jelz.: Dl. 86051. IX-55. I. Miksa császár és király címereslevele Akosházi Sárkány Ambrusnak 1510. október 6. Konstanz A Történelmi Társulat letété a MNM Levéltárában; MOL, Ladula RRR, No. 88 pergamen, tempera, arany 720 x 475 mm + felhajtása 100 mm A függőpecséttel történő megerősítésnek csak nyoma látható. [I. Miksa császár elveszett pecsétjén (átm. : 50 mm) kiterjesztett szárnyú sas, felette zárt korona, körötte négy kerektalpú pajzson Magyarország, Ausztria, Stájerország és Karintia címerével volt valószínűleg látható. A pecsét felirata : + REGIMINIS • MAXIMILIANI • RO(MANORUM) • ET • HVNGARIE • REGIS • AC • ARCHIDV(CIS) • AVSTRIE.l I. Miksa választott római császár és többek között magyar király Ákosházi Sárkány Ambrusnak érdemeiért címert adományoz és birodalmi bárósággal ruházza fel. Az oklevél közepén álló címerképen (135 x 162 mm) balra dőlő, kerektalpú pajzsban kék alapon lebegő, arany koronából kinövő, koszorús, arany nyakláncos, meztelen szűz almát húz ki az őt körülvevő arany sárkány szájából. A pajzson balra forduló, rostélyos, koronás ezüst sisak, fehér-kék-arany sisaktakaró és felette a koronából kinövő, meztelen, almát tartó szűz, koszorúján két arany szarvval. Az oklevél bal szélén indás, virágos díszítés gyermekalakokkal. Ákosházi Sárkány Ambrus magyar királyi tanácsos, pozsonyi ispán. Beriszló Péter királyi titkárral 1510-ben I, Miksa császárhoz mentek követségbe a Cambray-liga ügyében (Fógel 1918, 25, 53, 118, 120, 123.). A Sárkány-család főleg Vas és Zala megyében volt birtokos. Előnevüket a Zala megyében fekvő Ákosházáról vették. É. G. A dokumentumot I. Miksa császár adta ki Konstanzban. Az okmányon a címer elhelyezése a magyarországival szemben a birodalmi gyakorlatot követi, a szövegtükör közepére került. A címerkép kerete arany. A türkiz képmezőt arany tollrajzdísz borítja. A balra döntött kék, csücsköstalpú tárcsapajzsban arany koronából nő ki egy balra fordított, ruhátlan nőalak. Haját sodort kendő fogja le. A nő kezében almát tart a pajzs belsejében tekeredő zöld sárkány szája elé. A sárkány nyilvánvalóan az adományozott nevére utal. A szürke nyitott sisak fölött a címerkép nőalakja egy szarvpárral és egy libegő kendővel bővül. A sisaktakaró akanthuszlevelei kék, rózsaszín és bordó színűek. Az oklevél szövegének első szavai arany antikva betűkkel készültek. Az incipit iniciáléból egy karikára függesztett szalag lóg le, erre fűzte a festő a lapszéldíszt, mely kapaszkodó és kuporgó puttókból, gyümölcssátorból, eperszemekből, lepkékből és bogáncsvirágokból áll. A testszín barnás, szürkés zöld, pirossal modellálva. Különösen finom a nőalak árnyalása. A lendületesen rajzolt, burjánzó akanthuszok, akár a sárkány vagy a nőalak feje mögött lebegő kendő, bőséges aranyozásuk következtében fémes hatásúak. A címereslevél pompáját a színes ékszerek, gyöngyök, aprólékosan kidolgozott bordűrök sokasága fokozza. A jelenlegi ismeretek szerint az okmány készítése körüli időben Konstanzban nem dolgoztak könyvfestők. Ezért joggal merült fel az a lehetőség, hogy a megadományozott Magyarországon festette ki a konstanzi dokumentumot. A lapszéldísz egyes motívumai, azok elrendezése, az akanthusz és a sárkány megformálása valamint a színhasználat és a stílus valóban a Cassianus-korvina (Párizs, BN, Cod. Lat. 2129.) mestere és köre munkásságát idézi (Balogh 1966, I, 530-531, 533-536.), de a nőalak lágy modellálása, a lapszéldísz flamand eredetű motívumai a budai műhelyt érő újabb impulzusok bizonyítékai. W. T. Áldásy 1923, 76. sz.; Hoffmann, E. : Der künstlerische Schmuck der Corvin-Codices. Belvedere 8 (1926) 129-156.; Hoffmann 1929, 168.; Radocsay 1965, 254.; Radocsay 1966, 77-78.; Balogh 1966, I, 531.; Bandi 1993, 15. sz.; Kubinyi 1994, 272.