Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Festett díszü oklevelek

IX-56. IX-56. I. Miksa császár és király címereslevele Kanizsai Jánosnak 1515. augusztus 3. Bécs A Magyar Kamara Archívuma, Neoregestrata Acta, fasc. 644. No. 26. (Másolat Georg bécsi püspök 1515. augusztus 9-i megerősítő levelében, amelyet Leonhard Prichler közjegyző hitelesített.) pergamen, tempera, arany 765 x 560 mm + felhajtása 62 mm Bordó zsinóron függő kerek, sérült, restaurált pecsét (átm. : 45 mm), rajta két, felül egymásnak döntött, kerektalpú címerpajzs, közülük a jobboldali közepén sávozás, felette görög kereszt, a baloldali felső harmadában hármashalmon görög kereszt, az alsó kétharmadában függőlegesen hármas osztásban jobbra középen pólya, a középső osztásban kiterjesztett szárnyú fél sas, a baloldali osztásban állatalak, a címerpajzsok felett díszes püspöksüveg, tőle jobbra pásztorbot, balra [kereszt] látható. A pecsét körirata: [+ S(IGILLVM) GEORGII E]PISCOPI VIENNE(N)SIS ***. Az oklevél alján a közjegyző jele, talpán felirat: S(ignetum) Leonhardi Prichler. I. Miksa választott római császár és többek között magyar király Kanizsai Jánosnak az Inn melletti neuburgi grófságot és vele az oklevél közepén lefestett címert adja. A címerképen (105 x 127 mm) a négyeit, hegyestalpú pajzsban az 1. és 4. mezőkben ezüst alapon menekülő vadra támadó, vörösarany griff, míg a 2. és 3. mezőkben kék alapon feketeszárnyú, jobbra lépő arany madárláb, tőle jobbra arany félhold hatágú csillaggal, balra pusztán a csillaggal látható. A pajzs felső sarkain rostélyos, koronás sisakok, jobbra vörös-arany sisaktakaró és a griff, balra pedig fekete-arany sisaktakaró és a szárnyas madárláb. Kanizsai (V.) János az első említésétől (1468) a haláláig (1522) többnyire hatalmaskodásairól ismert. Résztvesz I. Miksa hadában Székesfehérvár 1490-i elfoglalásában, majd soproni ispán, sőt jajcai bán. 1515-től főleg Neuburgban és Bécsben élt, a NyugatMagyarországon fekvő birtokrészeit az unokaöccseinek elzálogosította. Ők örökölték halála után vagyonát. É. G. A birodalmi szokást követve az okmány közepére került a címerkép. A türkiz, elszürkült ezüst tollrajzos, arany szegélyű mezőben négyeit állópajzs kapott helyet. A címerpajzs alatt sárgás, kövekkel teleszórt talajon barna, szürke és fekete kutyák csoportosulnak. A pajzsra helyezett két nyitott aranysisak fölötti heraldikus koronán a pajzsalakok ismétlődnek. A sisaktakaró vörösezüst-arany, illetve arany-fekete-kék akanthusz. A címer mind a Kanizsai családnak adományozott (KL monogramos: Budapest, MOL, Dl. 24772.), mind a Kanizsai Dorottya számára kiállított címerbővítésre vonatkozó adománylevél (IX-57.) képétől eltér, sőt, a család eddig ismert címereivel (Bárczay 1897, 14, 20, 236-237, 241, 449, 459^60. ; Csorna J. : Magyar nemzetségi címerek. Budapest 1904, 133-134, 136-138.; Lovag Zs. : Kanizsai János pecsétgyűrűje. FA 30 [1979] 193-202.) sem egyezik teljesen. A talaj sáv kutyái az adományozott császár iránti hűségére vonatkozhatnak, amire a szöveg is utal. A kép festője ismeretlen. Noha zsúfolt, dúsan burjánzó akanthuszornamentikájához, a kutyák realisztikus ábrázolásához, a stílushoz és a kolorithoz a bécsi könyvfestészet nem kínál párhuzamot, mégis feltételezhető, hogy az 1519 körül Bécsben tartózkodó soproni főispán címereslevelét a császári udvar közelében festették. Az oklevél kezdőszavait a másoló dekoratív gótikus fraktura írással írta. A német nyelvű szöveg gótikus cursiva. W. T. Reiszig E. : A Kanizsaiak a XV. században. T 55 (1941) 74-75.; Radocsay, D. : Österreichische Wappenbriefe der Spätgotik und Renaissance in Budapest. Zeitschrift des deutschen Vereins für Kunstwissenschaft 18 (1964) 95-96., Abb. 4.; Radocsay 1966, 81.; Érszegi 1978, 108-109.