Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Rozsondai Marianne: Magyar gótikus és reneszánsz könyvkötések

vaknyomásos reneszánsz kötéseknek abba a típusába tartozik, amelynek darabjai a 16. század tízes éveiben készültek, és több magyar nyelvemlék eredeti kötésével mutatnak szoros rokonságot. Ide tartozik: az OSZK 69-es számú nyelvemléke, az Akadémia Virginiakódexe és az Esztergomban őrzött Nagyszombati-kódex. Ezek magyar provenienciájához nem férhet kétség. Az egykor Lucas Coronensis bejegyzését tartalmazó párizsi kódex kötésének bélyegzői teljes azonosságot négy másik kötés bélyegzőivel mutatnak : a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 09/1166. jelzetű nyomtatványának kötésével (IX-40.), a sárospataki Református Kollégium Könyvtárának kötésével (S 481. : IX-41.). Ilyen teljes bélyegzőazonosság van a csíksomlyói konvent tulajdonában lévő, de még feldolgozatlan további két antikva kötésével is. Ezek a nyomtatványok 1507-ből és 1511-ből Velencéből valók, az előbbi egyebek mellett domonkos regulákat, a másik biblia-konkordanciát tartalmaz. R. M. Omont, H. : Inventaire sommaire des manuscrits grecs de la Biliothèque Nationale. Tom. 3. Paris 1888, No. 607.; Balogh 1966, I, 595-596.; Csapodi 1973, No. 886.; Rozsondai 1993, 8-18. Párizs, Bibliothèque Nationale, jelz.: Suppl. gr. 607. [fotó] IX-43. Erasmus, Desiderius Roterodamus: Adagia. Venezia, Aldus Manutius, 1508. A bejegyzés szerint Pelei Tamás gyulafehérvári kanonok 1515-ben vette Budán 2 forintért: „Liber Thomas Pelei Pannonii Bude emptus florenis II anno Domini 1515." Pelei, a magyar humanizmus egyik kitűnő alakja, nemcsak birtokolta Erasmus könyvét, hanem olvasta és bőségesen glosszázta is azt. papír, [26], 249 levél, 310 x 210 mm a kötéstábla mérete: 320 x 210 mm A kötés 1508-1515 között készülhetett. A restaurált barna, vaknyomásos bőrkötés elő- és háttáblája azonos. Az első keretben kissé szögletesebb rajzolatú akanthuszos-palmettás indasor fut körbe. Ez teljesen azonos a FSZEK 09/ 1106. jelzetű könyve (CIH 935) amely egykor Brassicanusé volt - kötésének palmettasorával. Koroknay Éva mindkettőt a Seneca-csoportba sorolta. A rövidebb oldalakon egy-egy üres sáv következik, majd dupla sorban a palmettasor egy újabb variánsa. A hoszszabb oldalakon rácsdíszítmény húzódik. A középmező négy sarkában egyegy gránátvirág, a centrumban egy nagy méretű rozetta látható. A könyv elsődleges értékét egykori tulajdonosa és glosszái jelentik, de kötéstörténeti szempontból nagyon fontos, hogy egyazon kötéstáblán kétféle akanthuszos palmettasor látható. R. M. Kelényi B. O. : Egy magyar humanista glosszái Erasmus Adagia-jához. A Fővárosi Könyvtár Évkönyve IX. Budapest 1939, 43-139.; Sz. Koroknay 1973, 69. sz. Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, jelz.: Bq 0941/319.