Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Rozsondai Marianne: Magyar gótikus és reneszánsz könyvkötések

IX-44. Athenaios : Deipnosophistarum libri. [Graece] Venezia, Aldus Manutius, 1514. A háttáblán lánctartó vasalás nyoma látszik, ami arra utal, hogy a könyv nem magánszemélyé, hanem egykor egy könyvtáré volt. Ráth György gyűjteményével került az Akadémiai Könyvtárba. papír, [19, 147] levél, 336 x 228 mm a kötéstábla mérete: 353 x 221 mm A bekötés ideje 1514-1525 közé tehető. Fatáblás, vaknyomásos, natúrszínű bőrkötés a 16. század eleji budai rene­szánsz kötések stílusában. Az elő- és háttábla azonos. Figyelemre méltó, hogy a két keretben kétféle palmettás, akanthuszos indasor látható. Az első keret palmetta-soros görgetöje az Aka­démiai Könyvtár Inc. 164. (Koll. : 3. = CIH 1673) és az Ant. 498. jelzetű köté­sein is megtalálható (mindkettő velen­cei nyomtatvány), továbbá az Osztrák Nemzeti Könyvtár két pergamen kó­dexének, egy hiteles korvinának (Cod. Lat. 24. = Csapodi 1973, No. 558.) és a Pontificale Vindobonense (Cod. Lat. 1378.) kötésén. Mazal a kötést a bécsi „Wappenmeister"-nek tulajdonítja. Egyetért vele Kurt Holter (vö. G. 7.) aki a „G" csoportba sorolt kötéseknek már a címében olasz-magyar befolyás­ról beszél, s az időhatárt 1485-1490 közé teszi. (Holter ugyanebben a cso­portban tárgyalja Egidust, a „korvina­mester" tanítványát és „Wladislaus mester"-t, tehát az időhatárt túl rövid­re szabta!) - A harmadik keretben le­véldíszek, a középső függőleges sávban tulipán-bélyegzők vannak. A gerinc­mezők szívidomos rácsdíszes bélyegzői jellegzetes motívumai a budai rene­szánsz kötéseknek is, például Lucas Coronensisnél. E kötések igen szoros Bécs és Buda közötti kapcsolatra mu­tatnak. Jó példa arra, hogy a magyar reneszánsz kötésdíszítő stílusnak mi­lyen erős hatása volt a magyar határon túl is. A művelődéstörténeti szempontból rendkívül fontos editio princeps ajánlá­sát Aldus Manutius Vértesi Jánosnak, Bakócz Tamás unokaöccsének írta. Több ókori műről az utókor csak Athe­naios e művéből szerzett tudomást. R. M. IX-44. Mazal, O. : Europäische Einbandkunst aus Mittelalter und Neuzeit. Graz 1970, Nr. 138.; Holter, K. : Verzierte Wiener Bucheinbände der Spätgotik und Frührenaissance. Codices Manuscripti 1977, Sonderheft, G. 7. Budapest, Magyar Tudományos Aka­démia Könyvtára, jelz.: Rath F 1578. IX-45. Missale Strigoniense. Wien, Johann Winterburger, 1514. A kalendáriumban január 20-hoz bejegyezték, de később részben kivakarták: „Anno 1560 obiit honestissima matróna augusztus 15-höz bejegyezték: „Nagh bodogh azz:", december 30-hoz a következőt írták : „Hac die obiit venerabilis dominus Christophorus Peck plebanus Semproniensis 1524". Peck Kristóf városplébános fontos személyisége volt a 16. század eleji Sopronnak. A könyv használati helye feltehetően Sopron, illetve Győregyházmegye, ha Peck halálát bejegyezték (Házi 1939, 34-61.). Az MTA

Next

/
Thumbnails
Contents