Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Mikó Árpád : Bibliotheca Corvina - Bibliotheca Augusta
IX-l. antica császári reprezentáció ünnepi, verbális megfelelőjeként. Bécs városának címere egyébként (a címerekkel rendkívül gazdagon felékesített kódexben) csak egyszer, a legutolsó díszlap (f. 166 v ) bal alsó sarkában, a legjelentéktelenebb helyen tűnik föl. Fent két hyppokampos tartja a Hunyadi-ház hollóját. A lap alján karéjos foglalatú ékkövek koszorújában Mátyás címere, amelynek harmadik negyedében ott van Ausztria vörös alapon ezüst pólyás címere is. A kódexben még hat egész oldalas díszlap van (ff. ll r , 64 r , 84 v , 109 r , 137 r , 166 v ). Ezek díszítése azonos : arany vonalakkal négyszögű mezőkre osztott széles keretsáv, benne fehéren hagyott alapon színes lombornamentika, puttókkal és angyalokkal ; apró, kék alapú medalionokban Mátyás ecsetarannyal festett emblémái, nagy kerek medalionokban pedig címerek: leggyakrabban Magyarországé (ezüsttel és vörössel hétszer vágott pajzs, illetve vörös mezőben zöld hármashalmon álló ezüst kettős kereszt), továbbá a kettős farkú cseh oroszlán, a dalmát párducfejek, Ausztria, Szilézia, Galícia, Morvaország címerei s egy helyen Bécs városáé. A Mátyás halála után nem sokkal, már II. Ulászló számára készült kötéstábla architektonikus díszű: közepén aedicula, gazdagon tagolt párkányzattal és lunettával. A bélyegzők részben a korvina-kötések utánmetszései, melyek más budai reneszánsz könyvkötéseken is megjelennek. Maga az építészeti motívum a korvina-kötések kései invencióját követi (v.o. : IX-4.), ügyetlen kivitelben. Az építészeti keret - amely II. Ulászló címerét veszi körül - a f. P alVantica képi ideáját ismétli meg, a heraldikai reprezentáció új elemeként. M. Á. Hoffmann 1929, 78.; Bartoniek 1940, No. 417.; Berkovits 1962, 47-53., XXIV-XXXI. t.; Csapodi 1973, No. 503.; Schallaburg 1982, Nr. 409.; Budapest 1986-1987, 35. sz.; Rozsondai 1989, 65.; Csapodi-Csapodiné 1990", 40. (30.sz.); Mikó 1991b, 69-77.; Marosi 1993, 28. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, jelz.: Clmae 417. IX-2. Quintilianus, Marcus Fabius: Institutionum oratoriarum libri XII. Korvina, a királyi könyvtárból vitte el 1525-ben(?) Brassicanus. Hogy nem jogszerűen, bizonyítja, hogy mind a kódexen belüli Mátyás címert törölte, mind a kötéstáblán lévőt, amely még így is jól kivehető. - Bejegyzése: „Liber est Johannis Alexandri Brassicani ... Budae anno 1525 mensis Decembris die 6." (Ugyanez a bejegyzése a ma is az ÖNB-ben lévő Cod. Lat. 92. jelzetű korvinának.) - A Quintilianus-kódex később az Osztrák Nemzeti Könyvtárból (Cod. Lat. 105.) a Velencei Egyezménnyel visszakerült Budapestre az Országos Széchényi Könyvtárba, pergamen, 278 levél, 280 x 200 mm a kötéstábla mérete: 295 x 205 mm Az aranyozott és festett korvina kötések az 1480-as évek második felében készültek. Ez a korvina kötés a hangsúlyozott középdíszes korvinák csoportjába tartozik. Díszítésében követi a korvina kötések általános formai szabályait: a tábla szélén festett kettős köröcskék alkotnak keretet, a sarkokon és középen virágalakzatba tömörülve. Ugyanilyen a középmezőt körülvevő negyedik keret is. Második kerete, mely lényegesen szélesebb a rövidebb oldalakon, mint a hosszmentin, fonadékmintából áll. Ez mindig vaknyomásos. A harmadik keretben apró tulipánok vannak, a sarkokban negyedkörívek, a középdísszel harmonizáló növényi ornamensekkel kitöltve. A középdísz mandorla-variáció, amelyet kívül a kettős köröcskék sora kísér, majd három egymásutáni keretben architektonikus elemek. Belső terét aranyozott növényi ornamensek: rozetták, kehelyvirágok, különböző tulipánok és levelek, levélszárak és köröcskék töltik ki. A centrumban Mátyás címere van. Egy-egy korvina kötésen átlagban körülbelül 25-féle bélyegző látható. Az elő- és háttábla azonos, egyetlen eltérés, hogy a műre vonatkozó aranyozott felirat a háttáblán szokott lenni. Ez arra mutat, hogy a kódexek a háttáblájukkal fölfelé feküdtek a polcokon. Négy kapocs nyoma látszik, tehát a korvináknál is itáliai módra a rövidebb oldalakat is kapocs fogta össze. Láncos könyv volt, nyoma jól kivehető. Poncolt aranymetszés. R. M. Bartoniek 1940, No. 414.; Csapodi 1973, No. 561. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, jelz.: Clmae 414. IX-3. Victorinus, Caius Marius: Commentarium in Ciceronis librum de inventione. A f. 94 r bejegyzése szerint Vitéz János (váradi püspök) 1462-ben Nagyszebenben emendálta: „Emendavit quantum fieri potuit et finivi Cibinij XXVII. Septembris MCCCCLXII. Jo." Utóbb a Corvinába került. Későbbi tulajdonosának bejegyzése: „Doctoris Antonio Buffa liberi baronis a monte liliorum, Qastel] Allto et Haiden." Az OSZK 1905-ben vásárolta meg Emich Gusztávtól. pergamen, 94 levél, 303 x 204 mm fatáblás bőrkötés, aranyozással és vaknyomással, Mátyás király címerével 1462 előtt, kötése 1489-1490 körül A hangsúlyozott középdíszes korvina kötések közé tartozik. Külső keretét két aranyozott vonal között futó kettős körök sora alkotja, amelyek a sarkokon és az oldalak közepén hatszirmú rozettává rendeződnek. A kereten belül vaknyomásos, sűrű fonadékminta tölti ki a középdíszig fennmaradó teret. A középmező itt közel négyzet alakú, s kívül aranyozott vonal kereteli. Hozzá tulipánkelyhekkel díszített szalag tapad, amely azonban a sarkokat enyhén ívelő vonallal levágja, s az így keletkezett sarokháromszögeket a középdísszel azonos rendszerű virágminta tölti ki. A középdísz négy homorú ívből összeállított pszeudo-rombusz, amelynek sarkai belülről érintik a tulipános szalag közepét. A homorúan ívelő keretvonalat architektonikus tagozat, tojássor
