Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Mikó Árpád : Bibliotheca Corvina - Bibliotheca Augusta

díszíti, s kétfelől színes kettős körök kísérik. A rombusz belső mezejét virágfolyondár tölti ki, a korvinákon szokásos virágbélyegzőkkel, közepén Mátyás cseh királyi címere; külső ívei előtt, a szabad, díszítetlen felületen egy-egy aranyozott hatszirmú rozetta, kettős körökből. Az elő- és a háttábla azonos. Felirata a háttáblán: CONMENTV(M) • RETHORICOR(UM). Az architektonikus elem arra utal, hogy a kötés a Theophylactus-kódexéhez (1490) közeli időben készült. A tojássor, amely a Victorinuskorvina kötésén látható, két bélyegzővel készült (külön a kerek elem, és külön a levélke). Ugyanez megtalálható a Theophylactus-korvina (IX-4.) kötéstábláin, az aedicula lunetta-ívén is, de nem ornamentikaként, hanem tektonikus értelmezésben. A tojássort ugyanott másféle architektonikus bélyegzők is kísérik: levél- és astragalossor. A párkányon fogsor fut végig (téglalap alakú egyes bélyegzőkkel nyomva) s astragalos-sor. A Quintilianuskorvinán (IX-2.) - a Victorinus-korvina kötéséhez hasonlóan atektonikus dekorációként - apró levélsor, fogsor és astragalos-sor ékesíti a középdísz keretszalagját. Az építészeti motívumok a hangsúlyozott középdíszű kötéseken nyilvánvalóan másodlagos adaptációk. Mivel a Theophylactus-korvinára már nem került rá Mátyás címere, a Victorinus- és a Quintilianus-korvina kötésének valamivel korábban kellett készülnie, ám feltehetően ama (mára elveszett) architektonikus (vagy ötvösmű absztrakt képét őrző) kötéstábla után, amely számára ezeket a bélyegzőket kitalálták. Hogy kísérleteztek e motívumokkal, arra egyértelmű bizonyítékunk van. A Theophylactus- és a Quintilianus-korvina astragalos-sora egyetlen bélyegzővel készült : a hosszú, csúcsos-ovális elem mindkét végéhez apró gyöngyöcske (kettős kör) tapad, s a bélyegző-nyomatok egymás mellett sorakozva adják ki a tagozat ,két rövidegy hosszú' ritmusát. Az ÖNB Szent Tamás-korvinájának (Cod. Lat. 1391. Csapodi 1973, No. 638.) középdíszében elrejtett fedeles serleg képén, a fedél szegélyén szintén astragalos-sor fut végig, de két bélyegzővel nyomva : hoszszú, elnyújtott rombusz és apró kettős köröcske. Ez relatíve terminus post quem a Victorinus- és a Quintilianuskorvina számára. 1489-1490 körül készülhetett mind a négy kötés. M. Á. Bartoniek 1940, No. 370.; Jakó Zs. : Várad helye középkori könyvtártörténetünkben. Uő. : írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok Erdély történelméhez. Bukarest 1977, 159, 332 (18. sz.).; Csapodi 1973, No. 697.; Csapodiné 1984, Nr. 116. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, jelz. : Clmae 370. IX-4. Theophylactus: Commentaria Athanasii in Epistolas Sancti Pauli, Latine versa a Christophoro Persona. Korvina, Mátyás király címerét a címlapon átfestették Bergen op Zoom VI. János őrgróf (megh. 1532) címerével, pergamen, 346 levél, 375 x 260 mm