Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Mikó Árpád : Bibliotheca Corvina - Bibliotheca Augusta
tén az 1480-as évek második felére datálható. Nem csupán a könyvek ugrásszerű mennyiségi növekedéséről van szó s nem is a beszerzés költségeinek s a reprezentatív igényeknek a növekedéséről, hanem sokkal inkább szemléletváltásról. Nem a könyvtárnak a fénykora ez általában, mint vélik oly sokan, hanem egyáltalán a Könyvtár, sajátul - Naldus szavaival - a Bibliotheca Augusta fennállásának rövid időszaka. A könyveket mindig szerethette Mátyás és gyűjtötte is őket, de a nagy, az egységes, az ideális Könyvtár, a Múzsák 4. kép: Livius-korvina, részlet Verona, Biblioteca Capitolare (CXXXVII.) szentélye életében kései invenció s időben aligha választható el Tadeo Ugoleto könyvtárosi működésétől s Naldus Naldiusnak a könyvtár dicséretét zengő panegyricusától - amint politikailag Mátyás törvénytelen fiának, Corvin Jánosnak a trónutódlásától sem, hiszen Mátyás a kitűnő humanista propagandával rendelkező könyvtár társtulajdonosává kívánta tenni fiát, ezzel is növelve trónra jutásának esélyeit. A könyvgyűjtést éppúgy nem volna szabad összevonnunk, összetévesztenünk a Bibliotheca Augustának megalkotásával, ahogyan Mátyás műpártolásában sem volna szabad összetévesztenünk a Magyarországon mindig nagy szerepet játszó itáliai művészeti divatok követését a nagy király életének utolsó szakaszában döntő szerepet játszó tudatos antikizálással. A Fenséges Könyvtár az utóbbinak része, s szétszóratásának (inkább, mint pusztulásának) köszönhetően annak legfényesebb reprezentánsa mind a mai napig. A Bibliotheca Augusta eszméje későn fogant meg Budán, s alkotója halálával el is enyészett, ha kifosztott, oszladozó kadávere meg is érte még a mohácsi katasztrófát. A fosztogatást maga Corvin János kezdte meg, midőn apja kincstárának s könyvtárának legértékesebb darabjait megpróbálta - sikertelenül - elmenekíteni 1490 nyarán. A következő évtizedekben azután a különböző követek, kancelláriai humanisták apránként széthordták a Bibliotheca Corvinából, amit lehetett. A könyvtár Ulászló kori életéről jobbára negatív tanulságokkal rendelkezünk: a legkiválóbb miniátor, a könyvkötő, Mátyás halála után hamarosan eltávozott Budáról, a többi itáliai művészhez hasonlóan. A jámbor, különösebb intellektuális érdeklődéssel nem jeleskedő uralkodónak a művészeti reprezentációhoz (talán az építészetet leszámítva) tizedannyi affinitása sem volt, mint Mátyásnak. A veszni hagyott könyvtárhoz pedig még annyi sem. Szimptomatikus, hogy az itáliai humanisták Magyarország iránti érdeklődése 1490 után szinte elenyészik; Marsilio Ficinónak, a nagy firenzei humanistának megszakadnak a kapcsolatai Magyarországgal. A könyvtár, amely valóban az ország dísze lehetett volna, a magyar királyi udvarban légüres térbe került, széthullott - ezért menekült meg végül a biztos, a teljes pusztulástól. Hoffmann 1929, 73-103.; Hoffmann E. : Mátyás király könyvtára. Mátyás király Emlékkönyv I-II. Szerk. Lukinich I. Budapest [1940], II, 251-275.; Berkovits 1962 ; Csapodi Cs. : Beatrix királyné könyvtára. Budapest 1964; Balogh 1966, I, 312-320., II, 497, 499-500, 513-517, 519-568. kép; Sz. Koroknay É. : A magyar reneszánsz könyvkötöműhelyek. Kiállítási katalógus. Budapest 1966-1967, 13-20., 74-83. sz. ; Csapodi 1973 ; CsapodiCsapodiné 1990 4 ; Budapest 1990 ; Mikó 1991b ; Kar say O. : A fenséges könyvtár dicsérete. MKSzle 107 (1991) 316-324.; Hoffmann-Wehli 1992, 247-255; Matthias Corvinus und die Bildung der Renaissance. (Ausstellungskatalog) Wien 1994.
