Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - Az ozorai vár (K. T.)

ból kinövő tulipán-minta domborműve. Kemény élekkel faragott jellege egyes pécsi, hasonló mintájú töredékekkel mutat rokonságot. Nyék Árpád-kori eredetű vára a 14. századtól a 16. század közepén bekövetkezett pusztulásáig az ugyancsak Tolna megyei Dombó váráról elnevezett, Csák-nembeli Dombay család birtoka volt. Egy 1523-ban kötött családi egyezség alapján Dombay János kapott engedélyt a várban történő építkezésre. A töredék feltételezhetően az ezt követően megvalósult, ma már ismeretlen építkezés emléke. K. T. Miklós Zs. : A Tolna megyei nyéki vár (Felsőnyék-Várhegy). SzMÉ 14. Szekszárd 1988, 217, 258. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, Régészeti Intézet VII-52. Boltozati vállkő A század elején Rippl-Rónai Ödön gyűjteményéből került a kaposvári múzeumba, márga m. : 54 cm, sz. : 47 cm, v. : 9 cm 16. század eleje Korinthuszi jellegű, töredékes vállkő, amelynek bal oldali felső része és mindkét volutája letörött. Nyaktagját íves oldalú háromszögben összefogott, sásleveles konzol támasztja alá. A nyaktagból kinövő, középen alacsony, kétoldalt a vállkő magasságának kétharmadát beborító akanthuszlevelek felett szalaggal összekötött, lendületesen ívelő leveles indákból alakították ki a ma már letörött, alulról felfelé csavarodó levelekből álló volutákat. A fejezetet két végén kihajló abakusz fedi, közepén letört virágmotívummal. A Somogy megyei Nagybajom határában levő Vári dűlőben, erdővel borított helyű Korotna várát a Marcaliak familiárisai közül kiemelkedett Korotnai János, nádori és szlavón báni ítélőmester, korának egyik nagy birtokszerzője kezdte építtetni. A vár 1483-ban már állt, ekkor várnagyát említik. Ebből az építkezésből egy kisméretű, Mátyás király címerével díszített töredék ismert. A 16. század elejéről származó vállkő azt a feltevést támasztja alá, hogy a vár építését Korotnai János fia, István folytatta. A valószínűleg építkeVII-52. zései miatt súlyosan eladósodott ifjabb Korotnai 1510-ben Bakócz Tamásnak adta át a várat, akitől 151 l-ben, Korotnai halála után, hosszú pereskedéssel szerezte vissza a rokonság. 1516-tól vejéé, tóti Lengyel Jánosé lett a vár. 1543 után királyi végvár, amelyet 1555-ben elfoglaltak a törökök, egy év múlva visszavették a magyarok és felrobbantották. Az egykori vár helye feltáratlan, részletei ismeretlenek. A helyéről előkerült két reneszánsz töredék anyaga, faragása és motívumvilága szerint budai műhelyben készült, onnét került a helyszínre. Korotnai János országos méltóságai és fiának Bakócz Tamás unokahúgával kötött házassága adhat magyarázatot minderre. K. T. Szigetvári Gy. : Építészeti emlékek Somogyban. 1000-1900. Kaposvár 1973, 48.; Magyar 1973, 355.; Balogh 1974, 50, 56/65.; Solymosi L. : Nagybajom története. Kaposvár 1979, 49-51.; Schallaburg 1982, Nr. 824.; Koppány 1984, 212. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum, ltsz.: 58.81.1. VII-53. Boltozati vállkő Az ötvöskónyi várkastély (Magyar Kálmán vezette) régészeti feltárása során, 1970-ben került elő. márga m. : 56 cm, sz. : 44 cm, v. : 14 cm 1506 és 1510 között Korinthuszi oszlopfő jellegű, töredékes vállkő, amelynek jobb felső része, mindkét volutája és alsó levélsorának bal felső vége hiányzik. Szabályos nyaktagját íves oldalú háromszögben összefogott, sáslevelekkel díszített konzol támasztja alá. A nyaktagon emelkedő, a vállkő testének alsó kétharmadát beborító levéldíszítés a két szélen kihajló akanthuszlevelekből, középen mélyen hasított, stilizált levélkötegből áll. A három levélcsomó közül nő ki a fent egykor közép felé kisebb, és két oldalt nagyobb volutákba csavarodó második levélréteg, amely az alsó levélsor kihajló felső részére támaszkodott. A levélvoluták fent belenyúlnak az oszlopfőt lezáró, két végén kihajló abakuszba, amelyen középütt ötlevelű virágszirom van. A Somogy megyei Ötvöskónyi feletti szőlőhegy oldalán feltárt várkastély fallal körülvett udvar északi oldalán emelkedő, két helyiséges és alápincézett épületből állt, amelynek külső falát nyugat felé kerek saroktornyok erősítették, ezek között emelkedett a kaputorony. A vállkő a dongaboltozatos pince feletti, elpusztult lakószintből származik, s azt bizonyítja, hogy az ottani helyiségeket fiókos dongaboltozat fedte. A vállkövön kívül előkerült ajtóés ablakkeret töredékek is budai márgából készültek, azok tehát a 16. század első negyedében Budán működött, főleg olasz kőfaragókból álló műhely termékei, s onnét szállították őket a helyszínre. Ez az oka annak, hogy a kőfaragványok a Budán és Esztergomban talált, legfőképpen ugyanebből az anyagból készült reneszánsz kőfaragványokkal mutatnak közvetlen rokonságot.