Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
TANULMÁNYOK - Mikó Árpád: Pannónia újjászületése
4. kép: Nagy Constantinus császár redukált follisa (Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum) amelyről Filarete is megemlékezik traktátusában - vált azután követendő példává, messze földön híres darabjaival. A legszebb vésetek számos másolatban jelentek meg a kortárs művészetben. 5 Legtöbb ábrázolása az Apollón, Olympos és Marsyás carneol intagliónak volt; az eredeti foglalatát maga Lorenzo Ghiberti készítette. Bronz változatai és miniatúra-ábrázolásai is ismertek. A kompozíciót belefestették a Philostratuskorvina első címlapjára (IX-1.) és a Didymus-korvina címlapjára is (New York, PML). A monumentális Ptolemaeus-korvina (Párizs, BN) második címlapján a Medici-gyűjtemény legszebb gemmái jelentek meg: Dionysos és Ariadné Naxos szigetén, Niké, Hermaphroditos, Dionysos, Pallas Athéné, Triptolemos. A kódexek keretdíszein van pszeudo változatuk is, fekete alapon világos - többnyire fehér - figurákkal, ötvösművű keretben, mint a Mátyás király számára elkezdett Breviárium Romanum címlapján az Erények (Róma, BAV). Ebben az összefüggésben Mátyás és Beatrix híres kettős portréja - két, sötétzöld jáspis alapon emelkedő, selymes fényű fehér márvány dombormű - voltaképp két felnagyított gemmaként értelmezhető. 6 A párizsi Ptolemaeus-korvina címlapján a cameók között antik érmek váltakoznak: Nerva, Augustus, Antoninus Pius, Nero pénzei. A Philostratus-korvina címlapján Mátyás alVantica éremportréja is ott van, a görög kultúra iránt szenvedélyesen érdeklődő két római császáré, Néróé és Hadrianusé között. Egy görög mű ama latin fordításának címlapján, amely teljes egészében Mátyás számára készült, legnagyobb - a nyugati és a keleti császárt egyaránt pacifikáló diplomáciai sikerei, katonai győzelmei után, 1489-ben. Ritoókné Szalay Ágnes keltette újra életre Bonfininek a gemmáról, a pénzekről, a Gens Valeria feliratairól szóló elfeledett passzusait, akárcsak azokat a római kőfaragványokat, amelyeknek a király budai palotájában oly fontos szerepük volt. Kutatásai a késő Mátyáskori reneszánsz művészet ikonológiai értelmezésének legfontosabb elemeit tárták fel. 7 A Daciából 1489-ben Budára hozatott római kőemlékek is a fiktív Corvinusgenealógiát igazolták, a palota már álló alVantica kulisszái között. Ókori feliratot és képet az aktuális politikai célokra egyaránt felhasználtak: ezek voltak annak a hídnak a pillérei, amely a legitimálandó jelent a dicső múlttal kötötte össze. Az antik emlékek testi valóságukban támadtak föl: jelenlétükben a modern antikizáló építészeti tagozatok, a mitológiai figurák frissiben felállított új szobrai maguk is megelevenedtek. Az ókori emlékek, amelyek Pannoniában (és Daciában) in situ álltak, képileg sem lehettek közömbösek a művelt humanisták előtt. A tatai Jupiter-oszlopot (VI-3.), amelyen egyetlen betű sincs, csak a tizenkét római isten domborművű figurája, Felice Feliciano 5—6-7. kép: Nero, Mátyás és Hadrianus éremportréja a Philostratus-korvina címlapján (Budapest, Országos Széchényi Könyvtár)