Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - Esztergom (M. Á.)

tokkal kereteit mezőben dombormű maradványa : a sima háttér előtt fa áll, törzséből középütt két ágcsonk áll ki, följebb pedig három lombos ágra bomlik. A stilizált lombkoronát pikkelyszerűen egymásra boruló, hegyes levelek sora jelzi. A talaj, amelyen a fa áll, kopár, meg-megtört síkját néhány horony tagolja. A dombormű fölső sarka a kerettel együtt elpusztult; a kő bal oldala töredezett, felületén szemcsézett faragás (ide illeszkedett a dombormű folytatása), amely beljebb durvábbra vált, hátul pedig kiugró, törött kőcsonkkal zárul. A domborműves oldalhoz jobbra csatlakozó, derékszögben beforduló oldallapot ugyancsak lemez, kyma tagolású keret fogta körül (ennek bal fölső sarka van meg), mezeje sima sík, amely törésfelülettel ér véget, a törésvonal mellett azonban még jól kivehető egy címerpajzs (heraldikailag) jobb felső sarka. A kő alsó és fölső lapja kőhöz illeszkedett (alul csaplyuk). A két összefüggő, bár nem feltétlenül összetartozó domborműtöredék - minden ügyetlensége ellenére - fontos alkotás : figurális dombormű (a tumbafedeleken kívül) alig található a Jagellókon reneszánsz kőtengerben. Kapcsolata a nagyobb méretű nagyvázsonyi domborművekkel (VII-44.) nem egészen világos, bár az valószínű, hogy azokat is ugyanaz a műhely faragta, mint amelyikhez ez a mesterember is tartozott. Kevésbé kvalitásos, mint amazok; fontos technikai különbség, hogy nem használt futófúrót. A dombormű témája nem világos; funkciója sem - még leginkább síremlék (alacsony tumba) oldallapja lehetett: származhattak ugyanannak az oldalnak két végéből, vagy az ellentétes sarkokból. M. Á. a: A Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményének szerzeményei 1974 és 1989 között. MNG Évk 1991, 152. sz. b: közöletlen a: Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 89.1.M. b: Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum VII-46. Tolnai Máté pannonhalmi főapát sírkövének töredéke 1905-ben közölték először a fényképét. Storno Ferenc újjáépítési tevékenysége során emelték ki addigi másodlagos elhelyezéséből a templomban (lépcsőfok), vörösmárvány m. : 34 cm, sz. : 100 cm, v. : 11 cm 1515 körül Figurális sírkő keskeny (lépcsőfoknyi) töredéke, mely megőrizte a sírlap csaknem teljes eredeti szélességét. Homloklapján kivehetők a főpap albájának függőlegesen torlódó redői s fölötte a dalmatika lágyan hullámzó alsó szegélye, középen gazdagon hímzett kolumnával. A hímzést szemcsézett alapon laposan faragott díszítés imitálja: körbe fogott hatágú csillag köré rendezett akanthuszlevelek s palmetták keresztalakú kompozíciója. Jobbra, a dalmatikán, a pásztorbot rúdjának maradványa. A figura két oldalán egy-egy angyal állt, kezében gyertyatartóval; alakjuk jól felismerhető a későbbi lefaragások ellenére is. A bal oldali angyalnak megmaradt arca alsó része, csigás hajfürtökkel, s a kandelábert fogó bal karja; a jobb oldalinak a gyertyatartót tartó jobb keze. Lefaragták ugyanekkor a sírkő kiemelkedő széleit s az alba alsó részét is. Itt, a kőlap alsó szegélyén fut végig a lépcsőprofil (pálca, lemez, lemez), amely nagyjából megegyezik az altemplomi lejárók lépcsőinek profiljával. Az erősen megcsonkított sírkőtöredék ebben az állapotában is jól datálható s tipizálható : részletformái, faragásmódja szorosan kapcsolják Egerváry Briccius tinini püspöknek az egervári ferences templomban látható sírkövéhez. Nemcsak a műhely-, de még a mesterazonosság is megállapítható. Egerváry Briccius (fi523: Karácsonyi 1924, 38.) 1515-ben, életében állíttatta „magának és övéinek" a sírkövet (Éber 1915); ugyanekkortájt készülhetett Tolnai Máté (f 1535) sírköve is, amelyről a főapát szintén még életében gondoskodott. Mindkét vörösmárvány sírlap központi műhelyben (talán Esztergomban) készülhetett, s kevésbé igényes replikái lehettek a nagyjából ugyanebben az időben szintén központi műhelyben faragott igényes főpapi sírköveknek, amelyeknek töredékei Budán és Zágrábban kerültek elő. A sírkő a 18. század elején a Szent Benedek-kápolnában - ante altare - volt látható. M. Á. PRT III, 390.; Mikó 1986, 100., 67. kép Pannonhalma, Bencés Főapátság