Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - Az ozorai vár (K. T.)

VII-47. Kerettöredék rozettákkal Győrben, a Borsos Múzeum épületének (Martinovics tér 1-2.) feltárása során (1975-1977) bontotta ki (több középkori kőfaragvánnyal együtt) Gergelyffy András és Tomka Péter (LH 1, 243.). vörösmárvány m. : 31 cm, sz. : 87 cm, v. : 20 cm 1500-1510 Nyíláskeret (két, egymáshoz illeszkedő) töredéke. Homloklapját szélről két keskeny lemez által szegett mezőben egymáshoz levélköteggel kapcsolt rozetták sora díszíti : a rozetták szabályosan váltakozva egyszer örvénylő, másszor egyenesen álló szirmokból vannak kialakítva. A rozetta-sor mellett széles lemez húzódik, amelyet újabb lemez követ; csatlakozásuk mentén gyöngysor fut végig. Az enyhén ovális alakú gyöngyszemeket „kőfonál" fűzi össze. A keretkőnek egykor a nyílás felé néző lapja sima, ellenkező oldala kőhöz illeszkedett, rovátkolt faragású ; két rövidebb vége törött. Háta nagyolt, illetve, a nyílás felé eső részén, illesztésre faragott. A faragvány profilja, faragásmódja teljesen azonos a VII-54. számon leírt rozettás keretkőével, amelyet Pécsett találtak 1906 előtt. Mivel a győri töredék másodlagos helyről került elő, két eset lehetséges. Feltehetjük egyfelől, hogy a faragványok központi műhelyből, készen kerültek a püspöki székvárosokba, még a 16. század elején: Pécsre Szathmári György, Győrbe Mester (Szatmári) Ferenc püspök (fl509) megrendelésére. (Mester Ferencre: Fógel 1913, 45^16.; Veress 1943, 369-371.; Jenéi 1940, 20-21.; Bónis 1971, 230., valamint: VII-25.) Vörösmárvány faragványok szállítására épp Esztergomból sok példát ismerünk. Feltehetjük azonban másfelől azt is, hogy a faragvány Pécsről került Győrbe, a 18. század közepe után. Kérdés persze, hogy kinek érte volna meg Győrbe Pécsről szállítani, át az egész Dunántúlon, az építőanyagot? Győrben ma még más Jagello-kori reneszánsz kőfaragványt nem ismerünk. M. Á. közöletlen Győr, Xantus János Múzeum AZ OZORAI VÁR (VII-48-50.) Reneszánsz kőfaragványai az 1981-ben megkezdett és egy évtizeden keresztül folytatott régészeti és építészeti kutatásból származnak (Feld István, Gere László, Gerelyes Ibolya, Koppány Tibor). Magát a várat az Ozorai Pipónak nevezett, firenzei kereskedőcsaládból származott Filippo Scolari, Zsigmond király hadvezére építtette, az uralkodójától 1416-ban kapott engedély alapján. Zsigmond 1423-as itteni tartózkodása annak bizonyítéka, hogy akkorra már elkészült a vár. Pipo 1426-ban meghalt s a vár özvegye kezén maradt, annak végrendelete értelmében pedig egy évtizeddel később a Héderváriakra szállt. Ozora ettől kezdve a család egyik, 1533-ban kihalt ágának székhelye lett. A várra vonatkozó írott forrásokban építésről szóló adat nem maradt. Az épület kutatása nyomán úgy látszik, annak eredeti alakja a 15. században nem változott. Ozora vára a magyarországi várépítészetben egyedülálló elrendezésű. Négyzetes alaprajzú, egyemeletes, belső udvaros épülete az azt körülvevő, négy sarkán kerek tornyokkal épített külső falával nem illeszthető be a középkori várak hazai sorába. Egykori pártázatos tömbjével, homlokzatainak erkélyeivel, árkádos udvarával a korabeli toszkán városi palotákat, Firenze környéki erődített villákat, Filippo Scolari szülőföldjének későgótikus építészetét idézi. A magyarázat a Pipo udvartartásához tartozó firenzei építész, Manetto Ammannatini személyében kereshető, aki az itáliai források szerint Pipo építkezéseit vezette. 1491-ben, Mátyás király halála után a Dunántúlra benyomuló Habsburg Miksa seregei vették ostrom alá Ozorát, majd bevették és az ott tartózkodó Hédervári Miklóst és Ferenc nevű fiát foglyul ejtették. Miksa seregeinek kivonulása után II. Ulászló király azért erősítette meg őket birtokaikban, mert