Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - Esztergom (M. Á.)

VII-44a. Mi volt ez az építmény? Kinizsi Pál síremlékének részeként emlegetik a merészebb kutatók, tumbájának oldallapjaként. A tumba (töredékes) vörösmárvány fedlapja megvan ma is; nincsen rajta felirat. A nyolc centiméternyi vastag (feliratos) márga lapok biztosan nem hordhatták a rendkívül súlyos fedlapot. Másra azonban, mint síremlék részére nem nagyon gondolhatunk. Kinizsit az általa építtetett vázsonyi kolostorban temették el 1494-ben, márvány síremlékéről maga Gyöngyösi Gergely emlékezik meg rendtörténeti munkájában: „Erexit Vasonia claustra Kynisius héros, / Illius hic urna marmoris ossa cubant." (Vitae fratrum c. 65 = 135,2-3). A disztichont utóbb (tévesen) Kinizsi valódi sírfeliratának vélték. M. Á. Éri I. : Reneszánsz dombormű-töredékek a nagyvázsonyi Kinizsi-várból. MÉ 7 (1958) 124-133.; Éri I. : Nagyvázsony. Budapest 1959, 24., 13. kép; Balogh 1966, I, 285/3, 299., II, 331. kép; Schallaburg 1982, Nr. 630.a.; Balogh 1985, 252.; Koppány 1993, 39. kép. Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum, ltsz.: 60.130.1. VII-45. Fríz töredékei fegyveresekkel a: Műkereskedelemből vásárolta a Magyar Nemzeti Galéria 1989-ben. (Az eladó származási helyként Veszprémet jelölte meg.) b: A nagyvázsonyi vár régészeti feltárásán került elő. márga a : m. : 47 cm, sz. : 54 cm, v. : 11,5 cm b: m.: 47 cm, sz.: 19 cm, v.: 37 cm 1500 körül a: Fríz bal oldalának tizenegy illeszkedő darabból összeragasztott töredéke. A domborműves mezőt lemez, kyma tagolású keret veszi körül, amely fölül végig kicsorbult, balra pedig szinte teljesen megsemmisült. Mereven tagolt, sziklás talajon, stilizált lombkoronájú fák között négy fegyveres alak tevékenykedik: balra lándzsát vivő, szembeforduló figura lép jobbra, középütt két (erősen töredékes), talán lándzsát és buzogányt tartó katona menetel, jobbra pedig, nyomukban, egy negyedik, a nézővel szintén szembeforduló fegyveres lépdel. A figurák megformálása nehézkes, ügyetlen; mozgásuk - melyet terpesztett láb és menetirányba fordított lábfejük jelez - inkább jelképes, mint valóságos; arcukat vagy szemből, vagy profilból ábrázolta a kőfaragó. A fejtípusok azonosak : szemük tágranyílt, ajkukon együgyű mosoly. A jelenet nem kevésbé stilizált, mint az erdő, amelyben játszódik: a fák lombjait egymásra boruló hegyes levelekkel borított gömbök jelképezik; a sziklás talajon néhány tengelyesen szimmetrikus virág sarjad. b: Két szomszédos oldalán domborművei díszített rétegkő sarkának töredéke. Egyik lapján lemez, kyma tagoza-