Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - Esztergom (M. Á.)

Dombormű bal alsó sarkának töredéke. Mezejében három (négyszárnyú) kerubfej karéja, mely a kompozíció elpusztult középső figuráját vette körül: a legfelső kerubfej mellett, a törésvonal peremén korong alakú dicsfény töredéke látszik. A kerubfejek gyengéden megformált arca kitűnő szobrászi munka. Az egymásra boruló, lágyan hajló szárnyak, a folyvást tovamozduló arcok a lebegés illúzióját keltik. A háttér tagolatlan, sima sík; balra lent, három vízszintes sávban felhők stilizált csíkjai. A faragvány jobb oldala és felső része törött, másik oldalán azonban széle eredeti : alul erős félpálca s egy lemez keretelte a képmezőt, a saroknál azonban derékszögű befaragás szakítja meg ezt a keretet, illesztésre faragott belső felületekkel, s ugyanilyen felületű a keretet alulról s magát a domborművet balról lezáró oldal is. Az illesztésre faragott felületek arra utalnak, hogy a dombormű eredetileg valamilyen építmény keretébe volt foglalva s annak tagozatai zárták le a képmezőt. A hazai korareneszánsz kőszobrászat egyik legartisztikusabb, legkvalitásosabb töredéke. Anyaga márga, méghozzá annak az a Buda környékére lokalizálható fajtája, melyből az ország területén sok helyen találni faragványokat, Nyírbátortól, Diósgyőrtől, Vácon, Budán, Veszprémen át Siklósig, Korotnáig, Pápáig. A nagyvázsonyi dombormű készítési helye alighanem Buda, Vázsonyba készen jutott, mesterét pedig Balogh Jolán okkal jelölte meg azon szobrászok egyikében, akik Mátyás király számára dolgoztak, uralkodásának utolsó évtizedében. Megrendelőjét ugyanő Kinizsi Pálban (ti494) látta. M. Á. Balogh J. : A vázsonyi kerubfejes töredék. VMMK II. Veszprém 1964, 225-229.; Feuerné 1977, 14, 217., 21. kép; Balogh 1980, 82.; Schallaburg 1982, Nr. 355.; Koppány 1993, 31., 10. kép Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum VII-44. Domborműtöredék lovas jelenettel A nagyvázsonyi vár feltárása során került elő, a vár ciszternájában, Éri István feltárásán, 1957-1958-ban. márga m.: 74 cm, sz.: 96 cm, v.: 7 cm 1500 körül Nagyméretű, feliratos domborműves fríz fragmentuma. Töredékes - alig olvasható - felirata két sorban vonul a kőlap fölső (kereteletlen) szélét érint.]QV[.]CVM[... .]HOCTEXIT[. A felirat alatt húzódó, gazdagon tagolt (lemez, kyma, lemez, lemez) párkány zárja le a domborműves mezőt, melyben négy lovas, fák és soktornyú vár látható. A soktornyú várfal mögött házak teteje látszik, sziklákon áll maga a vár. Balra sokszögű torony emelkedik; alul kulcslyuk-lőrés, felül vékony övpárkányon álló, közös szemöldökpárkánnyal lezárt ikerablak töri át a falát, legfelül kiugró, fedett folyosó koronázza, teteje hódfarkú cserepekkel fedett. Mellette kerek torony áll, rajta alul lőrések, középütt egyenes záródású, szemöldökpárkányos ablak, felül konzolsoron nyugvó gyilokjáró. Pártázatos, lőréses fal vezet át az újabb, kváderezett aljú toronyhoz, melyet nagy ablakok tagolnak, s melyhez közvetlenül csatlakozik a kaputorony. Ennek, s a legszélső, a várat jobbról lezáró toronynak felülete elpusztult, utóbbin egy keresztosztású ablak még épp kivehető. A tornyok teteje csúcsos, toronygombbal. A sziklák között, a fal alatt, szűk odújából kígyó kúszik elő, kicsivel odébb gyík lapul a sziklán. A dombormű jobb oldalán, a lovasok mögött fák zárják le a hátteret. Felületük elpusztult; vaskos törzsükre lombcsomók tapadnak. A fák előtt lovasok: egyikük a várkapu felé kaptat, mellette egy ágaskodó (épp megforduló, hátulról, rövidülésben ábrázolt) lovas, mögötte egy (szintén a vár felé igyekvő) lovas alig kivehető formái, jobbra pedig két újabb lovas a várral ellentétes irányba fordul. A figurák felülete elpusztult; a balra léptető lónak farka és tompora, a jobbra ugratok közül a hátsó, térdre bukó lónak a lábai maradtak meg viszonylag épen. A lovak lába alatt sziklás talaj, amely erősen a képmező síkja elé ugrik, s amelyet a domborművet alulról lezáró keret legfelső lemezéből alakítottak ki. E sziklapadka alatt (pálca, lemez, szíma, lemez tagozatú) keret fut végig. A dombormű alsó és fölső lapja kőhöz illeszkedett, jobb oldala törött. Bal oldala végig illesztésre faragott, s lent, a talppárkány sávjában derékszögű bevágás töri meg, amelynek belső felületei szintén illesztésre faragottak. Ide csatlakozott eredetileg a szerkezet következő eleme, amelyen a dombormű (s a felirat is) folytatódott: a várfal szélső tornya félbevágott. Lehet, sőt csaknem biztos, hogy a csatlakozó kőlap derékszögben elfordult. A lovasdombormű (itt ki nem állított, erősen lepusztult) párjának épen maradt jobb oldalán a profil és a felirat derékszögben elfordulva folytatódik az oldalélen, a dombormű azonban nem, mert az a saroktól nyolc centiméternyi távolságban egyenes vonallal megszakad s beforduló oldalát illesztésre faragták. A hozzáillesztett, idecsapolt kőlap nincs meg; a lovasdombormű nem lehet az, mert annak éppen bal oldala ezt nem engedi meg. Az építmény tehát a sarkoknál nem srégelt felületekkel volt összeillesztve. Ugyanez az illesztési mód jellemzi a másik, kisebb nagyvázsonyi domborműtöredéket is (VII-45.). ombormütöredék lovasjelenettel (II.) Nagyvázsony