Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - Esztergom (M. Á.)

a középkori székesegyház szentélyének körzetéből származik. márga m. : 59 cm, sz. : 34 cm, v. : 4 cm (a hozzá törésfelülettel illeszkedő sima lap m. : 27 cm, sz. : 16,5 cm, v. : 4 cm) 16. század eleje Pilaszter fragmentuma, hozzá jobbról csatlakozó, visszaugró sík töredékével (eredetileg egyetlen tömbből faragva, most törésfelülettel illeszkedve, összeragasztva). A kétfelől keskeny lemezzel szegett, homorlattal mélyülő pilasztermezőben kandeláberre emlékeztető építmény: legalul (törésfelületből indulva) fölfelé keskenyedő, csavart oszlop áll, amelyet két keskeny lemez közé fogott gyöngysor fölött kihajló levelek karéja koronáz; a levelek fölött kehelytalpként összeszűkülő szíma, majd nóduszként gyöngysor, fölötte ismét kihajló levélsorral. Legfelül homorlattal szűkülő, bordázott felület, a következő vázaelem része. A középső, kehelyszerű elem megformálása különös, „fordított" perspektívát mutat : talpát alulról, száját felülről látjuk; s a peremébe fűzött, hosszan lecsüngő gyöngysorok csak fokozzák a zavart: a legrövidebbre fogott a kehely mögött, a hosszabb a csavart oszlop előtt ível át (a harmadik a kerettel párhuzamosan függ, vége letörött). Kvalitásos, a perspektivikus következetlenségek ellenére is igényes faragvány, bár megítélését nehézzé teszi, hogy a későbbi (barokk) vastag átfestés csaknem egész felületét eltakarja. Jól illeszkedik az 1500 körüli, a 16. század elejének konzervatívabb reneszánsz faragványai közé. M. Á. Tóth S. 1994, függelék: 116. sz. Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum, ltsz.: 85.93.1. és 92.1.19. VII-42. Kazettás ívezet eleme A veszprémi székesegyház század eleji átépítésekor került elő; a rajta lévő másodlagos (sárga és vörös, márványt utánzó) festésnyomokból ítélve a középkori székesegyház szentélyének körzetéből származik. márga m. : 58 cm, sz. : 61 cm, v. : 21 cm 16. század eleje Kazettás ívezet törött eleme; homloklapján (az archivolt homlokívén) három, egymás elé ugró lemez s egy zárótagozat (talán szíma) csonkjával; alsó, ívelt lapján lemezzel kereteit négyzet alakú kazettában rozettával. A lemez belső éle enyhe rézsűvel tagolt; a kazetta nagy részét kitöltő hét szirmú rozetta levelei három, egymás fölötti sorban, koncentrikus körökbe rendeződnek, középen a legkisebb szirmok emelkednek ki a legjobban. A faragvány két oldala kőhöz illeszkedett, háta törött. A Bakócz-kápolna ma is álló rozettás archivoltjain kívül ez a töredék az egyetlen emléke ennek az alVantica építészeti elemnek a Mohács előtti Magyarországon. Csekélyebb mélységű fülke fölé borulhatott. Vitatható az a feltevés, hogy Beriszló Péter püspök síremlékéhez tartozott, mely (16. századi följegyzés szerint) fülkés fali síremlék volt, s az északi mellékhajóban állt. M. Á. Tóth S. 1963, 138/83.; Koppány 1984, 199-200.; Koppány 1993, 31.; Tóth S. 1994. Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum, ltsz.: 64.40. VII-43. Domborműtöredék kerubfejekkel A nagyvázsonyi vár feltárásán, a „várkút"-ban, faragott felével lefelé fordítva. Éri István feltárása, 1960. márga m.: 48 cm, sz. : 39 cm, v.: 13 cm 1490 körül