Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - Esztergom (M. Á.)

VII-34. Töredék a Bakócz-kápolna homlokzatának bal oldali ívmezejéből Esztergom; a kápolna áthelyezésekor (1823) törhetett össze a sarokmező olyan sok darabra, hogy már nem tudták összeállítani s kettétört párja mellé befalazni a Bakócz-kápolna sekrestyéjébe, vörösmárvány m.: 28 cm, sz. : 19 cm, v.: 14 cm 1508-1510 A fragmentum homloklapján vékony inda ível, két hegyes levél felfeslő szorításából kiszakadva, majd két ágra bomolva; íve mellett két vékonyabb inda hajlik kétfelé, s közöttük egy levél töredéke látszik. A többi oldal törésfelület. M. Á. közöletlen Esztergom, Vármúzeum VII-34. yii-35. ívezet eleme tojás- és astragalos-sorral Esztergom; másodlagos elhelyezésből váltották ki, bizonytalan időben, a török kori várfalkoronából (a lakótorony toldaléképítménye felé eső saroknál); a kiváltás előtti állapotáról fotó tájékoztat: OMvH, Tervtár, Lux-hagyaték, vörösmárvány m. : 63 cm, sz. : 79 cm, v. : 32 cm 1500-1510 VII-35. A lemez, astragalos-sor, lemez, tojássor, lemez tagolású, monumentális faragvány valószínűleg vakárkád homlokívének egyik ép eleme, amelynek azonban az ívezeten belüli helyét nem lehet meghatározni. Homloklapja kopott, töredezett; két oldallapja hegyes vésővel szemcsézetten (illesztésre) faragott, alsó lapja töredezett (vízorr maradványával), fölső lapja nagyolt, hátlapja szintúgy. E hatalmas ív-elemmel megegyező tagolású s méretű ív-elem töredékek (kettő a Vármúzeum kőtárában: 28x42x23 cm, ltsz.: 66.44.2.; 32x36x24 cm, ltsz.: 66.44.3. és egy harmadik, nagy méretű töredék, Horváth István 1992. évi lelete a Balassa Bálint Múzeumban) ugyanahhoz az épülethez tartoztak eredetileg. A tojásés astragalos-sor megformálása tökéletesen egybevág a Bakócz-kápolna tagozatain láthatókkal, jóllehet magában a kápolnában ugyanilyen profilú ívezet nincs (a profil legközelebbi párhuzama egy, a budai várpalotából származó töredék, amely kisebb méretű és más arányú: Balogh 1975, Abb. 38.). Ez a nagyméretű ív ugyanakkor nem tartozhatott a kápolnának a székesegyházba nyíló homlokzatához sem, mert a Canevale- vagy a Packh-féle felméréseknek sem felel meg (v.o. Balogh 1955, 42, 45, 48, 51. kép). Úgy látszik, vagy a kápolna (ismeretlen, csak sejthető kiképzésű) külső homlokzatainak egyikét tagolta, vagy - s ez a valószínűbb, hiszen török kori falból váltották ki ezt a darabot - Bakócz Tamás valamelyik másik, impozáns várbéli építményéből maradt meg hírmondónak. Meg kell jegyeznem, hogy egy kisebb méretű, lemez, kyma tagolású, a Bakócz-kápolna tagozataival egyező stílusú töredék (Zolnay 1961, 205. kép) egy másik nagyméretű ívezethez tartozott. M. Á. közöletlen Esztergom, Vármúzeum, ltsz. : 66.44.1. VII-36. Tondo Bakócz Tamás címerével a: A régebbi töredéket az esztergomi Bakócz-kápolna (Bazilika-beli) kriptájában őrizték, b: Az újabb a Bazilika keleti homlokzata előtti úttest felületéből és alapozásából 1984-ben került elő, két darabban, vörösmárvány a: m. : 59,5 cm, sz. : 30 cm, v. : 23 cm b: m. : 68,5 cm, sz. : 37 cm, v. : 24 cm 1510-1520 körül Bakócz Tamás címerével díszített, eredetileg 60 cm átmérőjű, vörösmárványból faragott zárókő két fragmentuma. Az új lelet (b) két darabból összeragasztva. Két oldalt keskeny lemezekkel szegélyezett pálcatag keretezi a szabályos kör alakú zárókövet, amelynek belső, mélyített mezőjéből plasztikusan domborodik ki az érsek címere : a szögben végződő csücskös tárcsapajzson, kerékből kinövő szarvas alakjából csak a hát részlete és agancsai maradtak meg. A kerék részletezve kidolgozott: a kerékagy ferde beállítása, az abroncsot a küllős kerékre felerősítő szögek plasztikus hatást keltenek. A címer mellett volutában végződő szalag, felette a bíborosi kalap hat bojtban végződő zsinórzata látható. A kő nagyobbik része az ábrázolással lefelé fordítva az úttest felületében feküdt, ezért háta erősen megkopott. Hátul egykori középpontjába 5x5 cm méretű, 5 cm mély, négyszögletes lyukat véstek. A kisebbik töredéknek (amely néhány méterrel távolabb, az úttest alól került elő) hátoldala részben kinagyoltan simára faragott, részben - a hiányzó bíborosi kalap irányában 2-3 cm-rel vastagabb, az eredeti kőzet-rétegződés mentén „repesztett" felület. E kőhöz tartozik egy korábban is ismert töredék (a tondo bal oldala) a címer további részével (a): rajta a kerék kis részlete, és a szarvas mellső lábainak vége. A címer mellett itt is a volutas szalag és a bíborosi kalap zsinórzata a hat bojttal. A tondo felső cikkelye - a bíborosi kalappal és a szarvas fejével - hiányzik. A faragványt Balogh Jolán Széless György leírása (Liber Commentarius in Rudera Metropolitanae Strigonien-