Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - A nyéki királyi villák (F. I.)

ruálhatóak. Az egyformán 70-80 cm széles főfalak a folyosó szintjéhez képest átlagosan csupán 80, a belsőkhöz képest pedig mintegy 110 cm mélyen alapozónak. Az egyetlen periódusban létrejött épület északkeleti része alatt egy 41 x 13 méteres alapterületű korábbi építmény maradványa - egy sor szárazon rakott kőből álló alapozás és egy talán lépcsőnek tartható téglafalazat - került elő. A régebbi és az újabb épület padlószintje közötti 60-90 cm vastag feltöltésből származó leletek, elsősorban kályhacsempe töredékek alapján ez a korai, pontosabban már nem rekonstruálható formájú, de favázas szerkezetű, vakolt épület már a késői Anjou-korban felépült. Zsigmondkori használatát az itt állt díszes kályhák és néhány kőfaragvány bizonyítja. Nyitott kérdés azonban, hogy mikor bontották le, mikor váltotta fel a leírt I. és II. épület? A lakóépületről csak anynyit állapíthatott meg a régészeti kutatás, hogy nem korábbi az 1460-80-as éveknél. Felépítését hamarosan követhette a II. épület emelése, annak habarcs anyaga megegyezik vele, falait részben a lakóépület pincéjéből kikerült földfeltöltésbe alapozták. így a korhatározás kérdésében döntő szerep jut a túlnyomórészt az I. épület pincéinek betöltéséből előkerült, több mint 2000 darab, egységesen budai márgából faragott kőtöredék értékelésének. Sajnálatos módon azonban mindeddig nem került még sor az összes kőfaragvány loggiához tartozó ión oszlopfejezetek, oszloptörzsek és lábazatok, baluszterpillérek, orsók, lábazati és fedlapok, nyíláskeretek, kandallóelemek, párkányzatok, fiókos teknőboltozatokra utaló peducciók - beható elemzésére, így az eddigi megállapítások csak az anyag egy részének ismeretén alapulnak. Balogh Jolán már az 1930-as években egy quattrocento-karakterű és egy, a korai cinquecento jellegzetességeit mutató csoportra bontotta a faragványokat. Ennek során döntő jelentőségűnek tartott két fríztöredéket, melyeken az Aragóniai-ház és Mátyás király emblémái láthatóak. Ezek ugyan minőségükben erősen elütöttek a kőleletek többségétől, de alapjául szolgáltak annak a korhatározásnak, miszerint az I. és II. épületeket az 1480-as években emeltette az uralkodó. Balogh elsősorban a Jagelló-címeres darabokat eredeztette egy 1500 körűire helyezett átalakításból. Gerevich László, Feuerné Tóth Rózsa és Nagy Emese azonban már felfigyeltek arra, hogy nincs lényeges stíluseltérés a feltételezett két periódus kőfaragómunkái között, s ezért inkább egy Mátyás által megkezdett s II. Ulászló által befejezett építkezésre gondoltak. Újabban viszont Horler Miklós úgy véli, hogy az emblémás darabok kivételével a faragványok stílusa egységes, a loggia, a nyíláskeretezések utólagos módosítása, szerkezeti elemeik cseréje kizárható, illetve nem bizonyítható. Az emblémás faragványok, véleménye szerint, még az Anjou- és Zsigmond-korban használt épülethez tartozhattak, de a lakó- és fogadópalota már II. Ulászló nyári pihenőhelyeként épülhetett fel 1500 körül. Ezt támasztják alá az újabb építészettörténeti kutatások, így az 1508 körül átépített simontornyai vár értékelése is. Horler a két épület elméleti rekonstrukcióját is megkísérelte, elsősorban a Poggio a Caianóban álló Medici-villára, mint analógiára és lehetséges előképre támaszkodva. Míg a lakóépület alaprajzának, oszlopos loggiájának és egy kandallójának rajzi rekonstrukciója igen meggyőző kísérletnek tűnik, a fogadópalota árkádokon nyugvó, balusztráddal lezárt körfolyosójára vagy a nagytermet magában foglaló magasabb középső emeleti részre vonatkozó elképzeléseket nem támasztják alá egyértelmű adatok. A szintviszonyok, az egyformán vékony és nem túl mélyre alapozott főfalak, az egyszerű földszinti osztófalak inkább egy egyszerűbb, könnyebb szerkezetre látszanak utalni, amint ezt Holl Imre és Voit Pál is hangsúlyozta. Ez természetesen nem zárta ki az épület reprezentatív megjelenését, hisz tetőzetét aranyozott cserépdíszek borították. A rekonstrukció bizonytalanságai ellenére a II. épület jól beilleszthető azon reneszánsz kerti mulatóházak, lakomák, rendezvények színteréül szolgáló teremépületek körébe, ahová kevésbé a budai Villa Marmorea, mint inkább a részleteiben ugyancsak ismeretlen pozsonyi coenaculum (vacsorálóház), mint Mátyás építtetői tevékenységéhez köthető esetleges előzmények tartozhattak, továbbá az 1538 után épült prágai Belvedere, melynek alaprajzi rokonsága vitathatatlan, továbbá olyan kései emlékek, mint a nagybiccsei és sopronkeresztúri épületek. F. I. Garády S. : Mátyás király buda-nyéki kastélya. TBpM 1 (1932) 99-111.; Garády 1932-33, 138-143.; Garády 1941, 163-165.; Holl 1959, 273-286.; BudMüeml 265-269.; Voit P. : Reneszánsz építészetünk sajátos fejlődése. ÉKK 4 (1960) 370.; Balogh 1966, I, 161-167.; Schallaburg 1982, Nr. 322-328, 722-723.; Balogh 1985, 157-159.; Feuerné 1977, 18, 218., 42-17. kép; Horler 1986, 51-79.; Horler 1987-1988, 131-177.; Horler, M. : Die königliche Villa in Buda-Nyék. Braunschweig 1991, 352-401.; Feld 1993, 259-268. VII-2

1. Baluszterpillér töredéke II. Ulászló király monogramjával Budapest, II. Hűvösvölgyi út 78. A nyéki királyi villák I. épületétől keletre, bontási törmelékrétegből, 1992. márga m.: 66,5 cm, sz.: 20,3 cm, v.: 12,5 cm 1500 körül