Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - A nyéki királyi villák (F. I.)

A NYÉKI KIRÁLYI VILLÁK (VII-21-22.) A Budai-hegység erdei között, a budai királyi rezidenciától alig 5 km-re északnyugat felé fekvő Nyék falu melletti királyi curia először az 1480-as években tűnik fel az írott forrásokban. Bonfini 1490 után csak mint Mátyás király külvárosi palotájáról emlékezik meg róla röviden, bővebben ismertetve a mellette elterülő, a mai Hűvösvölgy és környéke jelentős részét elfoglaló, egykor több mint 500 hold kiterjedésű, kőfallal övezett vadaskertet. Számadáskönyvei tanúsága szerint gyakran tartózkodott itt 1500 körül Zsigmond lengyel herceg, majd 1525ben II. Lajos király. Oláh Miklós 1536ban készült munkájában (Hungária) II. Ulászló királynak tulajdonítja az itteni nagyszerű épületek emelését. A török hódoltság alatt s az azt követő időkben szinte nyomtalanul elpusztult épületegyüttes maradványait Garády Sándor fedezte fel, majd ásatta ki 1931-33, illetve 1938-12 között. 1956ban egy kisebb, majd 1992-93-ban a teljes hozzáférhető területre kiterjedő hitelesítő kutatásra került sor Holl Imre, illetve Feld István vezetésével. A keletre elhelyezkedő, 35x21 méteres alapterületű, kéttraktusos lakóépület - az I. épület - északnyugati hosszoldalán feltehetően nyitott folyosó húzódott. Innen nyílottak a bejáratok a bizonyára alárendeltebb funkciót betöltő földszinti terekbe és az egykori emeletre vezető, minden valószínűség szerint kétkarú, tömör orsófalas lépcsőt magában foglaló lépcsőházba. A földszinti falak sehol sem maradtak ránk egy méternél nagyobb magasságban, keleten néhol teljesen ki is termelték őket. A földszint alatt nyugaton és keleten egy-egy dongaboltozatos pincetér helyezkedett el, ezeket utólag, de még az első építkezés során keskeny folyosóval kötötték össze. Az épületmaradványokon későbbi átépítés nyomai nem voltak felfedezhetők. Az átlagosan 170 cm mélyen alapozott főfalak vastagsága 100-120 cm között váltakozott. Az in situ maradványok, illetve a törmelékből előkerült leletek tanúsága szerint az északnyugati folyosót fehér márga és vörösmárvány kőlapokból álló burkolat, a földszintet változatos formájú mázatlan, az emeletet színes mázas téglapadló borította. Az I. épületre közel merőlegesen elhelyezkedő ún. fogadóépület - a II. épület - 59 x 17 méteres alapterületű volt, körbefutó külső folyosóval, belül kőalapozású, fából készült - boronaszerkezetű? - osztófalakkal. Általában csak az alapfalak maradtak meg, néhol azok is hiányoztak már. Az egykori nyílásokat így nem ismerjük, a szintviszonyok is csak megközelítően rekonst-