Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - Balusztrád-elemek a budai várpalotában (V. A.)

VII-19. VII-19. Féloszlopfő A budai középkori királyi palota területén, a királyi istálló bontása során került elő, Zolnay László leletmentése, 1972. márga m. : 37 cm, sz. : 46 cm, v. : 35 cm 1490 körül Féloszlopfő, falazási tömbbel. A gyűrűvel induló nyakrészt kannelúrák tagolják, aljukon egyenes záródású sípok ülnek. Az echinusz alatti homorú felületet gyöngysor, magát az echinuszt tojássor díszíti. A homorú abakusz két sarkán, az echinusz mögül egy-egy voluta hajlik ki, élükről legyező alakban szétterülő, keskeny, hullámos szélű levelek hajlanak lefelé s tapadnak a nyakrész kannelúrázott felületére. Az abakusz közepén rozetta. A falazási tömb közel négyzetes alakú. Alsó és fölső lapja illesztésre faragott, két oldala nagyolt. A faragvány feltűnően jó megtartású; az abakusz sarkai, rozettája, s az echinusz alatti gyöngysor törött. A budai palota egyik legszebb féloszlopfejezete. Párhuzamai a Brunelleschi-körben tűnnek fel (például a firenzei Sta. Croce kolostorának második udvarán), és a visegrádi palota homokkőből faragott oszlopainak fejezetei is ennek a típusnak egyszerű változatai (Búzás 1990, szerkezeti katalógus 173. sz., 405. kép). A fejezetnek előkerült befejezetlen párja is. M. Á. Zolnay 1976, 188, 195., Abb. 15.; Zolnay 1977, 20.; Farbaky 19S8, 152, 167.; Braunschweig 1991, Nr. 388. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, ltsz.: 72.11.1. VII-20. Boltváll faágas díszítéssel Buda, középkori királyi palota területe, északi előudvar, a volt királyi istálló bontása során, Zolnay László leletmentése, 1972. durva mészkő m. : 68 cm, sz. : 53 cm, v. : 45 cm 1500 körül Derékszögű falsarokban elhelyezett boltváll alsó rétegköve, felületén csonkolt faágas díszítéssel. A boltváll aljáról két faág indul, amelyek feljebb szintén kétfelé válnak. A rétegkő alsó és felső síkján szerkesztő vonalak figyelhetők meg. A kiállításon nem szereplő felső boltváll-rétegkövön már négy faág halad keresztül, és innen faágas bordák futottak tovább. A Zolnay-féle feltárásokon két boltváll összesen négy töredéke került elő (BTM, ltsz.: 72.11.02-05.) az északi előudvaron, a volt királyi istálló bontási munkálatai során, de a faágas bordatöredékeket még a korábbi, Gerevich-féle feltárásokon, a királyi palota területén találták. A boltozat szerkezete és funkciója a rendelkezésre álló töredékek alapján nem állapítható meg. Jól ismert, egykorú párhuzama a prágai Szent Vitusszékesegyházban található ún. Ulászlóerkély, amelynek boltozata hasonló csonkolt faágakkal díszített. A faágas boltozatot II. Ulászló budai építkezéseihez köthetjük. V. A. Zolnay 1977, 55, 82., 58, 40. kép; Zolnay 1980.; Braunschweig 1991, Nr. 335. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, ltsz.: 72.11.05.