Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

TANULMÁNYOK - Takács Imre: A gótika műhelyei a Dunántúlon a 13-14. században

az a sérülés, amelyet az arcrész kicserélésével javítottak ki. Hasonló, 16. századi javításra a dél-franciaországi síremlékek között is találunk példát (24. kép). A készítésére vonatkoztatható, az 1350-es évek elejére utaló forrásadatok ugyanakkor újból felvetik a székesfehérvári tuba-fedőlap datálásának kérdését is. Ha az esztergomi és a székesfehérvári töredékek mestere valóban azonos, aligha választhatja el készítésüket 30 év egymástól. Lehetséges ezek alapján, hogy a székesfehérvári faragvány mégsem Nagy Lajos, hanem Károly Róbert síremlékéhez tartozott, ami magyarázatot adna az Anjou sírkápolna töredékei között kimutatható stíluskülönbségre is. JEGYZETEK 1 V.o. : Engel Pál tanulmánya e kötet lapjain. 2 A kérdésről legutóbb : Bogyay T. : A karoling-kori Veszprém problémája. Veszprém kora középkori emlékei. Veszprém 1994, 6-15. 3 Marosi 1984a; v.o.: Marosi E. : Esztergomi stílusrétegek 1200 körül című tanulmányát e kötet lapjain. 4 Hervay, F. L. : Repertórium historicum ordinis cisterciensis in Hungária. Roma 1984, 29. 5 Pilis építéstörténetéről : Gerevich 1985a, 132-137. ; v.o. : e kötetben a IV-4. tétel előtti bevezetést. 6 Gábriel A. : A magyar-francia királyi udvar középkori kapcsolatai. Pécs 1944, 26. 7 A kápolna későromán kapcsolatairól: Tóth S. 1983. 8 Az ornamentika stilisztikai elemzését ld.: Marosi 1984a, 67-73. 9 V.o. : Bony, J. : The Resistance to Chartres in Early Thirteenth Century Architecture. The Journal of the British Archaeological Association 20-21 (1957-1958) 35skk; A laoni párhuzamról: Tóth S. 1983, 426. 10 Sauerländer 1990, 394. 11 Kimpel-Suckale 1985, 516., Abb. 505. 12 Horváth István lelete az esztergomi vár török korban épült hídjának pilléréből. Szíves szóbeli tájékoztatásáért ezen a helyen is köszönetet mondok. 13 London, Victoria and Albert Museum, Inv. no. A.3-1911; Williamson-Evelyn 1988, 32-35. 14 A somogyvári kerengő francia stíluskapcsolatairól: Marosi 1972; Marosi 1984a, 133-134. 15 PRT I. 623, 628-629, 636, 645-646. 16 PRT I. 658. 17 PR TI. 671-672. V.o. : Levárdy F. : Pannonhalma építéstörténete. II. MÉ 8 (1959) 124. 18 A felszentelési adatot csak a templom keleti részére vonatkoztatja : Marosi 1984a, 123. Az eltérő hipotézisnek nemcsak az 1224-es királyi oklevél látszik ellentmondani, hanem Úrias apát 1226-ban leírt ünnepélyes végrendelete is, amely ismételten beszél az egész monostor befejezett újjáépítéséről; PRT I. 680-682. V.o.: Takács I.: Mü és személyiség a 13. században. Uros pannonhalmi apát művészetpártolásáról. Pannonhalmi Szemle 1 (1993) 105-106. 19 A síremlék rekonstrukciójáról: e kötet lapjain a IV-21. tétel bevezető tanulmányában. 20 Barnes, C, F., Jr. : Le problème Villard de Honnecourt. Les Bâtisseurs des cathédrales gothiques. Strassburg 1989, 209-223.; V.o. : Takács I. : Villard de Honnecourt utazása a művészettörténetben. AH 22 (1994) 15-19. 21 Hervay, F. L. : Repertórium historicum ordinis cisterciensis in Hungária. Roma 1984, 142. 22 Takács 1992a, 60-61., XXVI. tábla. 23 Uo.: 27., XXVII. tábla. 24 Falk, B. : Bildnisreliquiare. Aachener Kunstblätter 59 (1991-1992) 212., Abb. 124. 25 MMüv 1300-1470, II. 633. kép. A valószínűleg falisíremlék homloklapját alkotó, jelenleg körbefalazott dombormű elhelyezése és stílusa alapján is inkább a templom építésének első, 13. század végi periódusához tartozhat. 26 V.o.: Nemes András leírása e kötet lapjain a IV-24. tétel előtt. 27 Ld. e kötet lapjain a IV-33. tétel bevezetését és ugyanott Egyed Endre rajzait. 28 Suckale 1993, 85., Abb. 64. 29 Suckale 1993, 108., Abb 88. 30 Henrik pilisi apát szerepéről az aacheni magyar kápolna alapításában : Székesfehérvár 1982, 60, 70-71.; MMüv 1300-1470, I. 223.; Henrik apátról mint a kórusrekesztő építttetőjéről : MMüv 1300-1470, I. 458. 31 MMüv 1300-1470, I. 458. 32 Fotóját Id.: G. Sándor 1994. 153., 13. kép. 33 A pecsét első közlése: Takács 1984, 49., XI/50. tábla. 34 Valamennyi itt tárgyalt szobortöredék látható volt 1989 őszén a Budapesti Történeti Múzeum időszaki kiállításán, amelyen a lelet első ízben került a nyilvánosság elé. A szerző is e kiállításon láthatta, s figyelhette meg a darabokat. 35 A kiállításon bemutatott térdelő angyal G. Sándor Mária leletei közé tartozik. Valószínűleg ugyanezen szobrászati program része volt a Dómmúzeumban őrzött, torzóként fennmaradt, álló angyalfigura is; m: 55,5 cm. 36 Takács 1984, 27. 37 A kápolna töredékeinek leírását és rekonstrukcióját ld. : Szakái E. : A székesfehérvári Anjou síremlékek és I. Lajos király sírkápolnája, és Lővei P.: A székesfehérvári Anjou-sírkápolna művészettörténeti helye. Székesfehérvár 1982, 173-203. 38 Florianus, M. : Históriáé Hungaricae fontes domestici. I. Scriptores III. Quinque-ecclesiis 1884, 159. 39 Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. II. Commentarii. 1. composuit Mályusz, E. Budapest 1988, 496-497. 40 A felirattöredéket eredeti rendeltetésének felismerése nélkül, Széless Györgyre hivatkozva közli: MathesJ. : Veteris arcis Strigoniensis... descriptio. Strigonii 1827, 68. A felirat elemzését eltérő végeredménnyel ld. : Juhász L. : A Képes Krónika szövegkritikájához. Filológiai Közlöny 12 (1966) 23-52., különösen 49.