Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

TANULMÁNYOK - Mikó Árpád: Pannónia újjászületése

MIKÓ ÁRPÁD Pannónia újjászületése ï. A Dunántúl mint Pannónia szellemi életünk régi ideá­ja. A táj neve több, mint földrajzi fogalom; több rétegű tradíciót őriz. A régió mai képe rávetül a régire, a középkorira, ahogyan a main is áttűnik - erősebben, mint hinnénk - a korábbi időszakoké, s mind mögött ott bujkál az eleven ókor, amit ez a szó idéz meg: Pannónia. Egynapi műfaj a kiállítás; az érzékeny jelennel szem­besül. Az ország nyugati harmada ma jobb módú, polgárosultabb, mint a keleti harmada. Múltja emlé­keiben is gazdagabb. Az összegyűlt anyag, középko­ri művészetünk színe-java, sokkolóan gazdag a mai ország, ámde nem a hajdani Hungária határain be­lül, s összetétele a kizárólagosságnak még a látszatát sem tűri el. Nincsen speciálisan dunántúli művészet a későközépkorban, nincs pannóniai reneszánsz. A meg­rendelők, birtokosok és tisztségviselők élete, tevékeny­sége nem korlátozódik csupán a Dunántúlra; a klérus tagjai gyakran váltogatják székhelyüket, s többnyire hivatalnokok, akik idejük jórészét az udvarban töltik. A két nagy műhely, Buda és Esztergom, szerte az országban mindenüvé szállítja produktumait; a meste­rek pedig oda mennek, ahova megrendelésük szól. A későközépkori könyvkultúra még inkább összemossa a régiók közötti különbségeket; a könyvek még tulaj­donosaiknál is mobilisabbak. A középkori Dunántúl Magyarország egy darabja, amely - bár szerencsésebb és gazdagabb - nem elzárkózó és kirekesztő, hanem nyitott és mindenre fogékony. Az antik hagyomány valamennyiünket összeköt. A magyar középkor első századaiban használt, ekkorra rég kiveszett Pannónia nevet az olasz humanisták ter­jesztették el ismét a 15. század utolsó harmadában. A nem dunántúli, szlavón származású Janus Pannonius lehetett az, aki ezt az új nevet kitalálta magának Itáliá­ban. S jóllehet ekkor fedezték fel újra az ókori provin­ciák kőemlékeit, s már Mátyás király is pontosan tudta, hogy Magyarország két római provincia területét ­Pannoniáét és Daciáét - is magában foglalja, 1 magát a nevet nem tartották fenn a Dunántúl számára, hanem - végig a 16. század folyamán - az egész országra 1. kép: Mátyás király cseh királyi címere a Ptolemaeus-korvina címlapján (Bécs, Österreichische Nationalbibliothek)

Next

/
Thumbnails
Contents