Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - A visegrádi királyi palota címeres zárterkélye (L. P.)

A VISEGRÁDI KIRÁLYI PALOTA CÍMERES ZÁRTERKÉLYE (VII-1.) A 14. századtól a 16. század elejéig terjedő időszakban a különböző címerek egyre hangsúlyosabb szerephez jutottak a művészeti, építészeti emlékeken Közép-Európában. Gyakran fontos jelentést hordozó, illetve díszítő szerepük III. Frigyes majd I. Miksa osztrák tartományaiban érte el tetőpontját. Magyarországon a Frigyessel állandóan rivalizáló Mátyás uralkodásának ideje a virágkor. A gazdag anyagban is különleges helyet foglal el a visegrádi zárt erkély : a középkori Magyarország mai ismereteink szerint leggazdagabb heraldikai díszítését hordozta egykor. Amennyire meg lehet ítélni a hiányos címeregyüttest, azt a királyi pár és néhány (korántsem az összes) tartomány, valamint az országot a zárt erkély építésének idején vezető arisztokrata családok, zászlósurak együttes heraldikai reprezentációjának tarthatjuk. Legközelebbi párhuzamait néhány közel egykorú címeres emlék mellett a legfontosabb nemzetközi egyezmények okleveleit megerősítő, több tucatnyi címeres pecsét együtteseiben találhatjuk meg. Az erkély építése közvetlenül a Mátyás és Beatrix esküvőjét követő években történt, és felvethető „emlékmű" volta : a családi és tartományi címereiben megszemélyesített uralkodói pár és a Mátyás és Beatrix esküvőjét elfogadó magyar arisztokrácia „kőbe vésett oklevelének" tekinthető. Nem ez lenne az egyetlen olyan épületrész KözépEurópában, amely egy királyi esküvő emlékére készült. A tiroli hercegek innsbrucki rezidenciájának homlokzata elé 1497 és 1500 között emelt zárt erkély, a „Goldenes Dachl" ugyanilyen emlékmű volt. Az ugyancsak címerekkel díszített építmény - két évtizeddel a visegrádi erkélyt követően - I. Miksa és Maria Bianca Sforza milánói hercegnő 1494-ben a városban tartott esküvője emlékére épült. Az erkéllyel az összetett heraldikai program tekintetében összevethető címeregyüttesek szerényebb hazai előzményeként csupán a Zsigmond király uralkodása vége felé felállított cserépkályhák említhetők, amelyeken az uralkodó címerein kívül feltűnnek a Ciliéi-, a Palóci-, a Szántai Lack-családok pajzsai. Mátyás korából még néhány további emlék is hasonló, a korabeli kormányzat összetételére utaló címerdíszt mutat. A kassai Szent Erzsébet-templom szentségházának három ajtaján lévő, összesen 17 pajzsból álló címersorozat keletkezése 1469-70 tájára tehető. Legalább részben az éppen hivatalban lévő arisztokrata „kormány" méltóságsorának tekinthető. Mátyás személyéhez - a visegrádi erkélyhez hasonlóan - közvetlenül kötődik Vajdahunyadon a lebontott ún. Hunyadiloggia díszítése. Az ott kőbe faragott illetve a loggia folyosó-hátfalán festett címerek között az uralkodó családjára utalókon kívül tucatnyinál több arisztokrata család címere fedezhető fel. A király címerei mellett főnemesiek töredékeit is felhasználták az 1483-as évszámú, visegrádi Mátyás-kút rekonstrukciójához. A címerekben gazdag emlékek között nem mindegyik tartozott ebbe a körbe. Az ugyancsak visegrádi Herkules-kút mellvédlapjait valószínűleg csak az uralkodó és tartományai címerei díszítették, ahogy az 1480-as évek második felében készült, Budáról és Visegrádról egyaránt ismert, tucatnyinál több különféle címerpajzzsal díszített ún. Mátyás-kályhát is. Az 1483-as évszámú, Bártfáról származó ún. Mátyás-stallumot az uralkodói pár címerei mellett tizenkét európai király országcímere díszíti. A pozsonyi Szent Márton-templom szentélyboltozatának 23 zárókövén a magyar és a tartományi címereken kívül az építkezés idejének pozsonyi királyi tisztviselői, illetve alighanem a legjelentősebb adakozók jelvényei szerepelnek. A visegrádi erkéllyel kapcsolatban érdemes az épülettípus kérdését is megvizsgálni. A palotaegyüttes nyugati homlokfala elé jelentős tömeggel kiugró, elkülönülő, magas tetőzettel lezárt, és ezáltal erős hangsúlyt nyerő zárt erkély a Duna menti főúton járók számára határozottan toronyszerű látványt nyújtott, indokolt tehát a címertornyokkal való kapcsolat felvetése. Ilyen a közép-európai környezetben több is említhető. Az egész terület számára példaadók lehettek IV. Károly és Vencel német-római császárok prágai építkezései, így elsősorban Peter Parler 1380 előtt befejezett óvárosi hídtornya, főhomlokzatán az uralkodók szobrait körülvevő címerpajzsokkal és jelvényekkel. Az épülettípus évszázadnyival későbbi, közvetlen leszármazottja az 1475-1484 között - tehát a visegrádi erkéllyel egy időben - épült prágai lőportorony, gazdagon tagolt homlokzatán ugyancsak címerekkel, a zárópárkány feletti mellvéden egész címersorral. A müncheni régi várpalota („Alter Hof) déli oldalán 1460 táján emelt kaputorony homlokfalain fülkék hátfalára festett címerpajzsok láthatók; a palotaszárny 1470 körüli, emeletes zárt erkélyét is tucatnyi festett címer díszíti. A budai várban is említenek a források egy, Zsigmond király építkezéseihez kapcsolható címertornyot, azonban ennek egykori képére és címerdíszére - a néven kívül - semmilyen biztos adattal nem rendelkezünk. III. Frigyesnek számos címersora ismert, épületeken és épületbelsőkben, szobrászati alkotásokon, érmeken és festett könyvekben egyaránt. A legnagyobb szabású valamennyi között a bécsújhelyi vár Szent György-kápolnájának udvari homlokzata az 1453-as évszámú ún. „címerfallal". Ennek uralkodói genealógiai programját helyezte „összeurópai alapokra" Frigyes fia, I. Miksa például innsbrucki síremlékének szoborsorában, nagy grafikai megrendeléseiben („Triumphzug", „Ehrenpforte"), vagy az innsbrucki várnak a 15. század utolsó éveiben kifestett, és 1756-ban lebontott címertornyán. Az innsbrucki címertorony programja ismétlődött nagy vonalakban a Miksa megrendelésére készített diadalív-sorozaton („Ehrenpforte"), az ív középrészén. A címerekkel díszített torony-diadalív eszméje nem Miksa találmánya volt, a triumfális szimbolika már IV. Károly csehországi művészetében és ezen belül prágai hídtornyán is tetten érhető - része volt ez az uralkodónak