Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - A visegrádi királyi palota címeres zárterkélye (L. P.)

Nagy Károly császár művészeti törekvéseit felújítani igyekvő művészeti reprezentációjának. III. Frigyes bécsújhelyi címerfala is a várkápolna alatt húzódó áthajtó fölött helyezkedik el, de az épület belső, udvari homlokzatán, itt a diadalív-motívum alig érzékelhető, Mátyás visegrádi zárt erkélye pedig végképp nem kapuépítmény, bár a palota kapujának közelében állt. A középkor folyamán újra és újra felújított, antik diadalív eszmétől eltávolodva a visegrádi erkély „csak" egyszerű propagandaeszköz, ahogy az volt Jó Fülöp burgundiai herceg címeres szőnyegekből álló sátra is, amelyben utazás során látogatóit, hódolóit fogadta. A címertornyok hátterében a diadalív-eszme mellett kitapintható egy másik gondolat is, mégpedig bibliai. Az Énekek Énekében olvasható, hogy „Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához / a mely építtetett fegyveres háznak, / a melyben ezer paizs függesztetett fel, / mind az erős vitézek pajzsai". Ez a középkorban eredendően Mária-szimbólum volt. Dávid tornyának címerpajzsokkal ékes képei megtalálhatók voltak kéziratokban is, és némelyik miniatúrára valódi címerek ábrái kerültek, túlmutatva ezzel a mariológiai jelentésen. Ha nem is ismeretes olyan korabeli forrás, amely az említett toronyépületek és Dávid tornyának összefüggését konkréttá tenné, aligha járunk messze az igazságtól, ha például a toronyszerű visegrádi erkély címereiben végső soron „az erős vitézek" - a király és bárói - felfüggesztett pajzsait, az uralkodói hatalom heraldikai szimbólumait látjuk. L. P. Buzás-Lővei 1992 VII-1. Zárterkély töredékei A töredékek a visegrádi királyi palota utcai homlokzata előtt állott zárterkély alépítményeinek falmaradványai közül, az épület pusztulási rétegéből kerültek elő, részben 1972-1973-ban Héjj Miklós, részben 1989-ben Szőke Mátyás és Búzás Gergely ásatása során, durva mészkő 1477-1478 A palota északnyugati, reprezentációs funkciókat ellátó épületének egyik nagyterméhez kapcsolták hozzá a Mátyás-kori átépítés legelső fázisában azt a hatalmas, címerekkel díszített zárterkélyt, amely az épületegyüttes főhomlokzatának legfontosabb ékessége lett. Az erkély keltezését a homlokzatot díszítő címerek teszik lehetővé : az alsó határt Beatrix királyné címere adja meg (Mátyással kötött házassága: 1476. december 22.), a felső határt pedig Matucsinai Gábor kalocsai érseké (meghalt 1478-ban). A befejező munkák sem húzódhattak 1481-nél tovább, amint ezt, az 1481-ben meghalt Garai Jóbnak és főleg Pyber Benedek visegrádi várnagynak az emeleti boltozatra felcsapolt címere bizonyítja. Az erkély két árkádívvel kifelé megnyitott, téglalap alaprajzú, hálóboltozatos alépítmény felett emelkedett. Emelete a belső tér felé volt felnyitva ugyancsak két csúcsíves árkáddal. A boltozat konzolait címertartó angyalok és sárkányok, a csomópontokat fehérre meszelt nemesi és országcímerek, továbbá lombdísz ékesítette. Az egyik konzolon felismerhető a kettősfarkú cseh oroszlán. Az egykor a csomópontokra erősített pajzsok közül a bajorpfaltzi és talán a sziléziai, valamint a Garai- és Palóci család, továbbá Pyber Benedek címere mellett még néhány azonosíthatatlan darab is előkerült. Az emeleti tér oldalhomlokzatait egy-egy, a főhomlokzatot pedig két nagy, háromosztatú ablak törte át. Ez utóbbiak között egy kis, háromszögletű fiókerkély helyezkedhetett el, amelynek falait szintén ablakok tagolták. A földszint főhomlokzatát csak a gazdagon profilált két csúcsíves árkád szamárhátíves vimpergája, illetve az ezeket keretelő két fiáié tagolta. A fölső szint ablakai alatt indadíszes övpárkánnyal lezárt, vakmérműves mellvéd futott körbe. A főhomlokzat ablakait baldachinos, fiálés lezárású, lapos szoborfülkék határolták. Ezekben a magyar királyság címereit tartó angyalok és vademberek álltak. Az egyik pajzson a kettős kereszt, egy másik, vágott pajzs alsó mezejében a három dalmát leopárdfej maradt meg. Egy harmadik pajzs négyeit volt, a harmadik mezejében a Hunyadi-ház hollója, a negyedik mezőben pedig kettőskereszt volt. Az ablakokat szamárhátíves vimpergákkal kereteit, domborműves díszítésű, színesre festett ívmezők koronázták. Ezekben állatokkal és indákkal körülvett címerek kaptak helyet. Talán innen származik Mátyás hollós címerének festett töredéke. A fiókerkély ablakai felett kétszintes, baldachinos szoborfülkék helyezkedtek el. Az alsó két fülkében kétkét angyal Mátyás, illetve Beatrix koronás címerét tartotta. A Mátyás-címer első negyedében a vágott magyar címer, a másodikban a cseh-, a harmadikban a besztercei oroszlán és a negyedikben a három dalmát leopárdfej, a szívpajzson pedig a holló volt. A fölső fülkékben talán az uralkodópár szobrai lehettek. Az erkély homlokzatait, a mellvéd fölött, csúcsívekben végződő vak kőrács tagolta és vakmérműves attika zárta le. Az attika párkánya csúcsíves frízből és címerekkel díszített koronázó tagozatból állt. Ennek színezett pajzsain részben arisztokrata családok, részben tartományok, országok címerei voltak. Itt, az egyik sarkon kapott helyet Mátyás hasított címerpajzsa, első mezejében a hollóval, másodikban a vágásokkal, önállóan a vágásos és a kettős keresztes magyar címer, a morva sas, Alsó-Lausitz ökre, a Szentgyörgyi és Bazini grófok hatágú csillaga, két Gut-Keled nembeli család : valószínűleg a Bátoriak és a guti Országok címere, az utóbbiaké a sárkány rend jelvényével körítve. A Héder nemzetségből szintén két családé, alighanem a Héderváriaké és a szekcsői Hercegeké szerepelt itt. Továbbá a Szécsiek, Rozgonyiak, Kompoltiak, a vingárti Gerébek, Vitovec János, Matucsinai Gábor címerei mellett előkerült még két csillagos, ökörfejes pajzs is, amelyek lehettek az alsólendvai, illetve a bolondóci Bánnak, a morvaországi Pernsteinek vagy Moldva címerei is. Több azonosíthatatlan töredék is van még ebből a sorozatból. a: Magyar címer kettős kereszttel és a címertartó angyal részletével m. : 40 cm, sz. : 40 cm, v. : 10,5 cm Vll-la.