Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - V. GÓTIKUS ÖTVÖSMŰVÉSZET, BRONZMUVESSEG ÉS A SOKSZOROSÍTOTT MŰVÉSZET EMLÉKEI - Kályhacsempék

Az ozorai Zsigmond-címeres csempéhez biztosan új negatívot készítettek, s egyelőre közöletlen pontos budai párhuzamai alapján azt is tudjuk, hogy ez a negatív egy másik Zsigmond-kori műhely mintakincsének részét képezte. E pontos párhuzamokból a budai várpalota ásatási anyagában több citromsárga és zöldessárga mázas példány is található (Holl I. szóbeli közlése), s ezek nagy valószínűséggel a Zsigmondkori kályhacsempék IV. csoportjába tartoztak. Az ozorai töredéknek idesorolását alátámasztani látszik az a tény is, hogy a csoport két másik típusát is sikerült az itteni leletanyagban elkülöníteni (Feld-Gerelyes 1985, 179.), ugyanakkor a II. csoporthoz történő kapcsolását kronológiai megfontolások már eleve kizárják. Az ozorai töredék ismertté válásával tehát az eddig 17 típust számláló Zsigmond-kori IV. csoport egy újabbal gazdagodott, sőt az egyúttal az egész csempecsoport datálásában terminus ante quem non-kënt szolgál: az ozorai Zsigmond-címeres kályha nem készülhetett a várkastély felépítése (1416-23) előtt. T. J. közöletlen Ozora, Vár, leltározatlan V-33. Kályhacsempetöredék férfifejjel A tatai vár 1967. évi ásatásából égetett agyag színes ónmázzal 13 x 13 cm 15. század utolsó negyede A magas kalapot viselő, nyilvánvalóan formából préselt és utólag modellált fej próféta alakjához tartozik, a töredéken tőle balra látható ornamentális forma írásszalagjának végződése. Egy, a Hohensalzburgon levőhöz hasonló, színes, ónmázas kályhához tartozott, amelynek töredékei Budáról is ismeretesek (v.o.: Voit-Holl 1956, 127, 47. kép). M. E. Szatmári-Bíró, Ch. : Städtisches Leben im Spätmittelalter am Beispiel des Marktfleckens Tata/Totis. Veröffentlichungen des Instituts für Mittelalterliche Realienkunde Österreichs Nr.2, Wien 1977, 45-46. Tata, Kuny Domokos Múzeum V-34. Két címert tartó angyalalakos applikáció a lovagalakos kályha műhelyéből Ozora, vár, XVI. szelvény, késöközépkori szemétrétegböl. vörösre égetett agyag, fehér engobe, zöld ólommáz m. :10,2 cm, sz.:12 cm. 1480 körül A körbevágott szélű agyaglap a hátán látható törésfelületek (illesztési pontok) tanúsága szerint szabadon álló applikációként szolgált, feltehetőleg a kályha alsótestének felső sarkára illesztve. Domborított díszítése fürtös hajú, két címert tartó angyalt ábrázol. Az angyal szárnyai a feje fölé emelkednek, hosszú ruhája bő redőkben omlik alá. A bal oldali címerpajzson pólya (Alsó-Ausztria), a jobbon kiterjesztett szárnyú sas (Morvaország) látható. Anyaga, stílusa és nem utolsósorban a címerábrázolások alapján kétségtelen, hogy a kályha-applikáció a budai lovagalakos kályha műhelyéből került ki ; a műhely egyéb csempetípusai is nagy számban kerültek elő a lelőhelyen. Finom kidolgozásmódja, a relief éles kontúrjai azt is bizonyossá teszik, hogy eredeti termékről van szó - még akkor is, ha ez típus sem a budai várban, sem a lovagalakos műhely egyéb lelőhelyein nem került eddig elő. A motívum egyes elemei természetesen hangsúlyosan szerepelnek a műhely mintakincsében : két címert tartó, angyalalakos csempék koronázták a budai (Holl 1958, 256, 264, 83, 85. kép; Braunschweig 1991, 283,489, Nr. : 468., képe : 93.) és a tatai (Szatmári 1986, 79, 81., XXIII/3. t., XXIV/1. t.) lovagalakos kályhát, de egyrészt maga az angyalfigura is eltér némileg az ozoraitól, másrészt kezük-