Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - V. GÓTIKUS ÖTVÖSMŰVÉSZET, BRONZMUVESSEG ÉS A SOKSZOROSÍTOTT MŰVÉSZET EMLÉKEI - Kályhacsempék
ben a címerek ilyen összeállításban nem szerepelnek. Mind a pólyás, mind a sasos címer feltűnik azonban a kályha egyéb csempetípusain, sőt utóbbi az angyalalakos oromcsempe egy másolatán is (Pécs; Holl 1958, 269-270, 84. kép). Teljes egészében megtalálható viszont az ozorai motívum néhány mázatlan, redukált égetésű, ún. népies kályhacsempen - Sümeg (Kozák K. 1986, 333,18. ábra), Külsővat (IlonSabján 1989a, 107, 133, XIII. l.;IlonSabján 1989b, 62, 1,05, XI. t.) Vasvár (Kádár 1953, 71-72, 4. kép), Nagyvázsony (Tamási 1989, 149, 166-167, 2/1 t.) -, igaz, zárt, négyzetes csempeelőlapba foglalva. A zsugorodás mértéke az említett népies kályhacsempék angyalfigurája 23,45 % -kai kisebb az ozorainál - megengedi azt a feltételezést, hogy előbbiek negatívja utóbbi vagy a műhely egy másik azonos préselőmintával formázott termékének (inkább kétszeres) másolásával készült. Ez kétféleképpen történhetett: vagy a népies csempék agyagnegatívját egészítették ki egy négyzetes mezővel és kerettel úgy, hogy négyzetes, zárt előlapú csempék készítésére alkalmas legyen, vagy - s ez a valószínűbb - az ozorai angyalt préselték ilyen formával, s a felesleges részeket utólag levágták. Bármelyik lehetőség is valósult meg, annyit ma már az ozorai kályha-applikáció ismeretében biztosra vehetünk, hogy ez szolgált előképül a felsorolt dunántúli népies csempék mestereinek nem pedig - mint korábban véltük (Tamási 1989, 166.) - a lovagalakos kályha 7. típusú oromcsempéje. T. J. közöletlen Ozora, Vár, leltározatlan V-35. A lovagalakos kályha töredéke Szent Margit alakjával A tatai vár 1967. évi ásatásából, pincehelyiség valószínűleg 1529 utáni feltöltéséből. égetett agyag zöld ólommázzal 12 x 6,5 cm 15. század utolsó harmada A töredék az ún. „lovagalakos kályha" széles körben elterjedt, mind több helyen kimutatott példányai közül az egyik legteljesebbhez tartozott, amelyet a feltáró régész Mátyás király 1467-72 közötti időre datált építkezéseivel hozott kapcsolatba. A töredék az ún. 6. típus (Holl 1958, 252.) keretébe illeszkedik: a dongás hátú csempe áttört előlapján a fülkét széles, szamárhátíves nyílás alkotja, a két oldalon konzolon, szamárhátíves vimperga alatt álló szentek figuráival. A tatai kis figura ilyen alak: királylány, a későgótikus divatnak megfelelő, magasan övezett alsóruhában, nyitott palástban, fején nyitott koronával. Lábánál sárkány töredékes alakja látható, ezért Antiochiai Szent Margit ábrázolása lehet. Jellegzetes későgótikus stílusa pl. Eleonóra császárné Wiener Neustadt-i síremlékét (Neukloster, Nicolaus GerhaV-35. erts köre) idézi, ami megfelel a kályha Bodeni-tó-vidéki, felső-rajnai eredetéről és elterjedéséről alkotott mai képnek (1. MMüv 1300-1470, 277. skk Feld I.). Ugyanebben az időben Kaposszentjakabon III. Frigyes császárt ábrázoló csempe is előfordul (Holl I. : A kaposszentjakabi csempék, SMK II. Kaposvár 1975, 212.). A figura viselete és típusa sokban emlékeztet az ES mester metszeteire. M. E. Szatmári-Bíró, Ch. : Städtisches Leben im Spätmittelalter am Beispiel des Marktfleckens Tata/Totis. Veröffentlichungen des Instituts für Mittelalterliche Realienkunde Österreichs Nr. 2, Wien 1977, 45, Abb. 34.; Szatmári 1986, 79. Tata, Kuny Domokos Múzeum V-36. A lovagalakos kályha csempéje Szent Adorján és Dávid király alakjával Budáról égetett agyag zöld ólommázzal 27x21,5 cm 15. század utolsó harmada V-36. A „lovagalakos" kályha töredékeinek 3. típusához tartozó, dongás hátú csempe széles szamárhátívét két, címerpajzsos konzolra helyezett figura kereteli. Jobboldalt Dávid király félalakos képe, alatta írásszalagon neve, kezében ugyancsak szalagon zsoltárparafrázis szövege. Baloldalt oroszlán hátán álló, kivont kardot tartó alak. A figurák típusa a tatai töredékhez (V-35.) hasonlóan ES mester lapjaira vezethető viszsza. E kapcsolatnak felel meg az az ikonográfiái azonosítás, amelyet Robert Didier megfigyelésének és szóbeli közlésének köszönhetünk. Eszerint a korábban (Holl 1958, 252. és 76. kép) Szent Györggyel azonosított lovagalakhoz sárkány helyett oroszlán tartozik, s ezért a Brabantban különös tiszteletnek örvendő Szent Adorjánnal azonosítható. Kompozíciós típusának legjelentősebb előképe a nagyszobrászatban Nicolaus Gerhaerts brüsszeli Szent Adorján-szobra lehetett (v.o. :
