Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - V. GÓTIKUS ÖTVÖSMŰVÉSZET, BRONZMUVESSEG ÉS A SOKSZOROSÍTOTT MŰVÉSZET EMLÉKEI - Kályhacsempék

rodó címerábrázolás : átlósan elhelyezett egyszerű, háromszögpajzsban ismeretlen címer részlete, lépcsős keretben háromágú levelek, vagy karmok (?). j : Négyzetes csempe töredéke égetett agyag, sárga ólommáz 9,3 x 16,6 x 10 cm Előlapján egyszerű keretben kidomborodó díszítés : két betű részlete, az első betű : g, vagy q, míg a második betű : h vagy b, a betűk szárainak csúcsain, illetve a betűk között hármasával kicsiny pontokat helveztek el. V. A. közöletlen Budapest, Budapesti Történeti Múzeum a: ltsz.: 94.31.1.10.; b: ltsz.: 94.31.1.1.; c: ltsz. : 94.31.1.4. ; d: ltsz.: 94.31.1.7. e: ltsz.: 94.31.1.5.; f: ltsz.: 94.31.1.15. g: ltsz. : 94.31.1.13. ; h: ltsz.: 94.31.1.12.;i: ltsz.: 94.31.1.11.; j: ltsz.: 94.31.1.10. V-31. Vakmérműves kályhacsempe Vértesszentkeresztről A vértesszentkereszti apátság 1970-71. évi ásatásából égetett agyag, zöld ólommázzal kiegészítve 40 x 23 cm 1420 körül Dongás hátú, téglalap alakú csempe, zárt, vakmérműves díszítéssel : két orrtagos lancetta fölött többszörösen tagolt rozetta van: a csúcsíves gótikus ablakok leggyakoribb motívumai, amelyeket kis, háromkaréjos elemek illesztenek a téglalap alakú keretbe. Különös a nyolcágú csillagmotívummal tagolt rozetta, amelyet beljebb hétágú rozetta követ: nyilvánvaló szerkesztési tévedés. Éppúgy, mint a lapos relief bizonytalan kivitele, igen provinciális mintakészítőre vall az egyébként pompás Zsigmond-kori kályhák egész sorával díszített kolostorban. M. E. Mezősiné Kozák É. : A vértesszentkereszti bencés apátság gótikus kályhacsempéi II. CAH 1984, 195, 3/2. kép. Tata, Kuny Domokos Múzeum V-32. Zsigmond-címeres kályhacsempe töredéke Ozora, vár, XVI. szelvény, csatorna betöltése égetett agyag, zöld ólommáz a töredék: ll,8x n,2 cm; a teljes méret nem rekonstruálható 1416/23-1437 Vélhetőleg négyzetes előlapú, zárt kályhacsempe homokos soványítású, közepesen iszapolt, sötétrózsaszínre, illetve hátsó oldalán sárgásrózsaszínre égetett agyagból. Negatívval préselt, töredékes előlapját engobe nélkül fedi a fűzöld ólommáz, hátoldalára a használat során koromréteg rakódott. A csempét Zsigmond király magyar vágásokkal és brandenburgi sassal négyeit címerpajzsa díszítette a köréje tekeredő, heraldikailag balra néző sárkánnyal. Ebből a 3. mező maradt meg a kiterjesztett szárnyú, balra néző sassal, valamint az 1. és a 4. mezőt kitöltő vágások egy-egy apró részlete; szélén még éppen látszik a sárkánynak a címerpajzsra kapaszkodó lába. A sárkányos uralkodói címer megjelenése Zsigmond király országbárójának és bizalmi emberének, a Sárkányrend egyik alapító tagjának székhelyén nem meglepő. A töredék legközelebbi publikált analógiája a Zsigmond-kori kályhacsempék Holl Imre által meghatározott II. csoportjának (ún. nyéki v-32. műhely) 1. típusa; 1408 utánra datált példányai a budai várpalotából (Holl 1952, 183., LIV/3. t.; Holl 1958, 234., kép; HollVoit 1963, 12, T. 6.; Gerevich L. 1966, 221, 331. kép 5.; Zolnay 1977, 81, 87.; Budapest 1987, II. 428, 434., T. 10. sz.; Braunschweig 1991, 279, Nr. 428.), a visegrádi alsó palotából és a fellegvárból (Holl 1958, 238.), valamint a pomázi kastélyból (Holl 1958, 238.) ismertek. E csempék az I. csoport 12. típusa nyomán készültek, amely Budán (Holl 1952, 183, LI V/2 t.; Holl 1971, 163-164, 115. kép; Braunschweig 1991, 276, Nr. 424.) kívül még a vértesszentkereszti bencés apátságban került elő, egy esetben sarokcsempe szélesebb lapjaként (Kozák É. 1981,184, 2. kép; Budapest 1987, II. 441, 443, T. 34. sz.; MMüv 1300-1470, 276, 1541. kép), és talán ide sorolhatók a solymári töredékek is (Feld 1985, 455, 11. kép). A köztük lévő kapcsolat azonban nem lenyomat útján jött létre. Az a tény, hogy a II/1. típus a II/2. típusnak jóval gyöngébb plasztikai kivitelben készült tükörképe, arra utal, hogy közvetlenül a negatívba mintázták (Holl 1971, 166.). Közvetlen mühelyösszefüggést az ozorai töredék és a két említett budai Zsigmond-kori csempetípus között sem lehetett kimutatni ; nemcsak anyaguk volt eltérő, de az ábrázolás egyes apró részletei is. Még a lényegében azonos kompozíciójú budai II/1. típus esetében is különbséget észleltünk a sas nyakának, karmainak és farktollainak állásában, arról nem is beszélve, hogy az ozorai töredék reliefje sokkal plasztikusabb, a kontúrok élesebbek, mint a budai csempéknél. A relief megfelelő részletei is nagyobbak, ám az agyag zsugorodásának aránytalanságai azt a feltevést sem engedik meg, hogy a budai csempéket véljük az ozorairól készült másolatnak.