Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - V. GÓTIKUS ÖTVÖSMŰVÉSZET, BRONZMUVESSEG ÉS A SOKSZOROSÍTOTT MŰVÉSZET EMLÉKEI - Fémművesség

A pecsét körirata : + S(IGILLVM) CO(N)VENTVS DE CHERNA OSLONIS Zsigmond király a csornai premontrei konventnek, mint hiteleshelynek 1433. április 1-én Budán kelt levelével meghagyta, küldje ki hiteles emberét, hogy jelen legyen, amikor parancsára a királyi ember beiktatja Krensdorfl Miklós fiait, Farkast és Mihályt, a Sopron megyei Krensdorfon, más néven Tormáskéren lévő féltelek zálogbirtokába. A beiktatást a csornai konvent részéről Pál pap és Kéri János királyi ember húsvét után a második vasárnapon, április 26-án elvégezték, s jelentésük alapján a csornai konvent kiállította a birtokba iktatás megtörténtét tanúsító oklevelet. A csornai konventet a Kanizsai család őse, Osl ispán alapította 1230 előtt, ezért is találjuk a pecsét köriratában meg a nevét. É. G. Pór A.: Az Osl-nemzetség története a XIII. és XIV. századokban. Turul 8 (1890) 155.; Oszvald F.: Adatok a magyarországi premontreiek Árpád-kori történetéhez. MÉ 6 (1957) 240-241. Takács 1992a, 54-55, és III/13.1 és XXXI1/42 t. Budapest, Magyar Országos Levéltár, Dl 12498. V-15. Pásztorbot végződése (?) Nagyvázsony (?) öntött bronz átm. : 11 cm, pálca v. : 6 mm 13. század második fele, magyar Csigavonalban hajló, kifelé kissé vastagodó, kerek átmetszetű bronz pálca, középen plasztikus sárkányfigurával. A sárkány feje kutyához hasonló, nagy, felálló, levél alakú füllel (egyik letörött), nyitott szájjal, kiálló, mandulaformájú szemekkel. Melle vízszintesen bordázott, két karmos mellső lába és visszahajló, pikkelyes farka a bronz pálcára támaszkodik. Szárnyai felfelé állnak, a szárnytövek fedőtollait és a hosszú, visszahajló végű szárnytollakat vésett vonalakkal díszítették. A kétszer csavarodó pálcát háromujjú, kifelé álló, csipkés szélű levelek kötik össze, plasztikus erezettel. A pálca külső vége töredékes. Formája és mérete alapján a töredék egy püspöki vagy apáti pásztorbot végződése is lehet. Ennek csupán a közepén lévő sárkányfigura mond ellent. A sárkány egyértelműen a gonosz jelképvilágához tartozik, és bár előfordulnak - pl. a limoges-i emlékanyagban sárkányfejben végződő pásztorbotok, de azokon nem főalakként, hanem a botfej központi alakjainak alárendelt díszítőelemeként. A központi figurák az Angyali üdvözlet figurái, angyalok, esetleg szentalakok. L. Zs. közöletlen Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum, ltsz.: N.94.1.1. V-16. Ajtókopogtató Pilismarót öntött bronz m.: 11,8 cm, sz.: 10,8 cm 14. század második fele, magyar Fantasztikus állatfigura ló fejjel és sörénnyel, két rövid mellső lábbal és hosszú, a hátára visszakanyarodó, háromlevelű növénydíszben végződő farokkal. Fején tátott száj, ovális szemek és nagy, hátracsapott fülek. A lábak alatt egy 1-1,5 cm átmérőjű lyuk megy át az állat testén, ezen lehetett átbújtatva a tartó pálca. Az állat hátán és a jobb mellső lábán egy-egy emberi láb töredékei látszanak, a farok fölött is töredékben megmaradt, golyót tartó kéz látszik. (Valószínűleg emberfigura támaszkodott az állat alakú kopogtató hátán.) A figura tömör öntésű, a testét átfúró lyuk pereme kopott és a lábak vége (amelyek az ajtólemezhez ütközhettek) erősen el van verődve. A lófej hasonlít egy, egykor a Figdor-gyűjteményben őrzött, ma a berlini Kunstgewerbemuseumban lévő aquamanile lovának fejéhez (1. Bronzen von der Antike bis zur Gegenwart. Hg. Bloch, P. Berlin 1983.). L. Zs. közöletlen Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, ltsz.: 1873.263.1. V-17. Keresztelőkút öntőformájának töredéke Visegrádról, a Salamon-torony melletti öntőgödörből égetett agyag bronzmaradványokkal 6 darabból összeragasztott töredék, az egyes darabok: 8,2 x 2 cm, 8,7 x 5,8 cm, 4 x 6,3 cm, 9,5 x 6,7 cm, 6,5 x 6,1 cm, 7,5 x 6,22 cm, a teljes töredék: 26,7 x 12 cm 1357 körül, Visegrád Az 1968-69-es ásatások során a Salamon-toronytól ÉK-re egy öntőgödör maradványait tárták fel. Az öntőgödörből előkerült agyagköpeny töredékeiből, az azokon talált díszítmények segítségével azonosították az öntőgödörben készített tárgyat : Gál Konrád mesternek Nagy Lajos király számára öntött harangjával. Ezt a harangot a valószínűleg külföldről érkezett „Conradus Campanista" 1357-ben öntötte: Érte testvéreivel együtt kapta azt a kiváltságot, hogy az ország bármely városában telepedjen is le, ott adómentességet élvezzen. Ez a település a szepességi Igló lett, mert 1364-ben már ennek a városnak polgáraként („Galnow Salmon Conrad campanista") irattá át a kiváltságlevelét, majd öt évvel később az iglói plébániatemplomban misealapítványt hozott létre az elengedett adókból. Konrád harangöntő neve még előfordul ugyan egy 1397-es oklevélen, de a szövegből nem derül ki, a mester ekkor még életben volt-e. Ez a néhány okleveles adat annak a 16. század elejéig folyamatosan működő iglói bronzöntőműhelynek a megalapítójáról szól, amely műhely termékei a Felvidéken, Kis-Lengyelországban, egészen Krakkóig megtalálhatók. A műhely korai időszakából nem ismerünk olyan feliratos bronzöntvényt, amely megnevezte volna a tárgy készítőjét. A motívumkincs összehasonlításával, ezek esetleges datálásával lehet a fennmaradt emlé-