Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - V. GÓTIKUS ÖTVÖSMŰVÉSZET, BRONZMUVESSEG ÉS A SOKSZOROSÍTOTT MŰVÉSZET EMLÉKEI - Pecsétek

jén egy-egy térdelő angyal jelenik meg. A baldachin alatt mustrás háttér előtt Mária koronázásának jelenete: Krisztus és Mária közös trónuson, egymással szembefordulva ülnek, Mária imára összetett kézzel, Krisztus könyvet fogva és koronát emelve. Gyöngysoros keretbe foglalt, majuszkulákból álló körirata : + S(IGILLUM) DOMINI COLOMANI EPISCOPI EC(CLESI)E IAVRIENSIS Kálmán püspök, Károly Róbert természetes fia második pecsétnyomóját valószínűleg 1355-ben készíttette. Korábbi főpapi pecsétjének érvénytelenítése a királyi (és féltestvéri!) parancsra történt bebörtönzésével állhat összefüggésben. A legsúlyosabb vádakkal illetett püspök csak IV. Ince pápa erélyes fellépésének köszönhetően szabadult ki 1355-ben két évig tartó fogságából. A pecsét Mária koronázása képének esetében valószínű, hogy a királyi udvarban közismert kompozíció, esetleg egyedi festett prototípus vésnöki replikájával van dolgunk. A képmező rombuszmintás kitöltése a mustrás képhátterek vagy a geometrikus felosztású zománcos borítólemezek imitációjaként hat. Az elsőrangú kvalitás is amellett szól, hogy e pecsét tulajdonosa a 14. század közepének legelőkelőbb és legigényesebb megrendelői rétegéhez tartozott. T. I. Pór A. : Kálmán győri püspök. Sz 23 (1889) 369-381.; Dercsényi 1941, XXVII. tábla; Bodor-Fügedi-Takács 1984, 26, 48-49, IX/47. kép; MMüv 1300-1470, 136. 312/1. kép; rajz: Rómer-hagyaték XVII/b csomag, 112. OMVH Irattár 417/87. Sopron, Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, Dl. 155. V-ll. Rátold István óbudai prépost pecsétje Magyar Kamara Levéltára, Acta ecclesiastica ordinum et monialium, V. Buden. Monial. fasc. 20 no. 9. pergamen 37,5 x 22 + 4 cm viaszlenyomat 55 x 35 mm 1361. augusztus 27., Óbuda Eredeti hártya, kék zsinóron függő ovális pecséttel, rajta a káptalan védőV-li. szentje, a baldachinos trónon ülő, baljában kulcsot tartó, jobbjával áldást osztó, püspöksüveges Szent Péter, a trón lábánál jobbra és balra egy-egy címeres pajzs, s a közöttük lévő fülkében jobbra forduló, térdelő, kezét imára tartó István prépost alakja látható. A pecsét körirata : + S(IGILLVM) STEPHANI PREPOSITI BVDENSIS Péter mester budai kanonok, István prépost helynöke abban a perben, amelyet Tegezgyártó György özvegye, Klára maga és gyermekei: István fia és Erzsébet leánya nevében a Békés nevű ügyvéd által képviselt özvegy Tompa Lászlóné és Szántói Péterné ellenében indított a néhai Óbudai Cseke fia Mihály telke és szőlője miatt, az utóbbiak javára ítélt. A budai társaskáptalant valószínűen all. század első felében alapították. Kiváltságai révén a prépostja, illetve annak helynöke egyházi perekben ítélkezett. É. G. Bodor-Fügedi-Takács 1984, 66-67'. XX/F.16. kép. Budapest, Magyar Országos Levéltár, Dl. 5076. V-12. Vilmos pécsi püspök (1361-1374) pecsétje Esztergom, káptalan levéltára viaszlenyomat (1363) 70 x 45 mm 1361 (tipárium) Mindkét csúcsa sérült. A mandorla alakú pecsétképen vakmérműves, fülkés konzol-építményen emelkedő, élreállított tornyocskáktól közrefogott, lebegő baldachin. Az alépítmény fülkéjében a pecsét tulajdonosának töredékes figurája, kezében pásztorbot. A mérműves nyílásokkal áttört oldalsó tornyok erkélyként megnyitott alsó szintjén kétkét, félalakos címertartó figura jelenik meg: a heraldikai jobb oldalon egyenlőszárú keresztet ábrázoló címerpajzsot, a heraldikai bal oldalon ágaskodó állatalakot mutató címerpajzsot tartanak. Mindkét címerábra erősen elmosódott, csak fő vonalai vehetők ki. A tabernákulumszerű középtraktusban monumentális szoborműveket idéző, erős kontraposztban ábrázolt, dicsfényes, álló alak: jobbjában két kulcsot lógató, baljában könyvet tartó, bő köpenyt viselő Szent Péter apostol, a pécsi székesegyház patrónusa. Gótikus majuszkulákkal írt, feloldott és kiegészített körirata: + S(IGILLUM) WILHEL[MI EPISCOPI QUINQUE]ECCLESIENSIS Vilmos, akinek származásáról egy 1357-es királyi oklevél tesz pontos említést (natus quondam Henrid de Bergzabern, alias de Cappenbach), már 1353-ban, speyeri kanonoki stallumának elnyerésekor Lajos magyar király támogatását élvezte. 1360-ban egri prépost, a királyi kápolna ispánja és titkos kancellár volt, 1361-ben pedig Nürnbergben, útban Avignon felé IV. Károly császártól kapott korábbi szolgálataiért jelentős pénzadományt {Koller, J. : História episcopatus Quinqueecclesiarum. III. Posonii 1784, 86-89; Bossányi A.: Regesta supplicationum... II/2. Budapest 1916, 266.). A baldachinos kompozíció és a kiemelkedően magas színvonalú, hajlékony, kecses patrónus-figura annak a kifinomult, exkluzív udvari művészetnek örököse, amelyet a 14. század első felében elsősorban francia ötvöstárgyak és elefántcsont faragványok, a szobrászatban többek között Jean Pepin de Huy és Robert de Lannoy alko-