Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - V. GÓTIKUS ÖTVÖSMŰVÉSZET, BRONZMUVESSEG ÉS A SOKSZOROSÍTOTT MŰVÉSZET EMLÉKEI - Pecsétek

tásai képviselnek. A keretépítményböl kihajoló heroldalakok előképeit is ebben a nyugat-európai körben találhatjuk meg (pl. Angliai Eleonóra (1318-1355) pecsétje; Köln 1978, III. 158.). A rokon stílusú magyar főpapi pecsétek sorában (Keszi Miklós esztergomi érsek, Telegdi Tamás esztergomi érsek, Demeter esztergomi érsek) a koraiak közé tartozik. A stílus közvetítésében az avignoni pápai udvar környezete döntő szerepet játszott. Erre utal a Vilmos püspök pecsétjén látható kettős címerhasználat is, amellyel a kuriális főpapok gyakorlatához alkalmazkodik. A keresztet ábrázoló címerkép az örökölt családi jelvényhez társított főpapi insigne. E címer a pécsi Mária-kápolna, Vilmos temetkezőhelye közelében előkerült keresztes, kulcsos, liliomos kőcímerrel azonosítható (IV-39.), ami egyrészt az egész szoborleletet meglehetősen nagy biztonsággal 1374 elé datálja, másrészt megkönnyíti magának az építményre applikált címerpajzsnak rekonstrukciós értelmezését is. A pecsét másik, állatfigurás címere Vilmos püspök elkallódott gyűrűspecsétjének címer-oroszlánjával {Koller 1784) és egy szintén Pécsett előkerült címeres kályhacsempe oroszlánjával lehet azonos (V-29.). T. I. Bodor-Fügedi-Takács 1984, 26, 49, XI/50. kép. Esztergom, Káptalani Magánlevéltár, Capsa Caerulea 24. V-13a A zágrábi káptalan pecsétnyomója Zágráb, székeskáptalan levéltára, öntött, vésett ezüst 63 x 42 mm 1371, Visegrád( ?) Nagy Lajos 1371-ben Visegrádon keltezett oklevele a zágrábi káptalant arról értesíti, hogy az uralkodó új hiteleshelyi pecsétnyomó használatát rendeli el és engedélyezi ( Tkalcic, I. B. : Monumenta historica liberae regiae civitatis Zagrabiae. I. Zagrabiae 1889, 242.). Az oklevél fogalmazója magát a tipáriumot is leírta, amely a legszentebb István király képét mutatja, amint a trónuson ülő, Gyermekét karján tartó Szűz Mária előtt térdel, hogy néki a köböl épült templom képét felajánlja (effigiem templi materialis eidem offert). Az alapító képmásába öltöztetett, donátori felajánlást tevő Szent István, aki valójában a zágrábi székesegyház védőszentje és nem alapítója, itt nyilvánvalóan a templom protektora és a káptalan közbenjárója. A pecsét Szent István képe ösztönzést kaphatott a középkori templom-donációk közhelyszerű ábrázolási szokásán kívül egy olyan, csak a későreneszánsz kortól kezdve dokumentált, de talán már a 14. században kialakult ikonográfiái típustól is, amelyet az ország (vagy a korona) felajánlásának hívunk. V-13a. A pontos (mű)leírást tartalmazó visegrádi adományozó oklevél azt is jelzi, hogy a vésett pecsétnyomót ugyanúgy királyi donációként kapták a zágrábi kanonokok, mint az autentikus pecséthasználat jogát. Készítésének helye ezért a királyi udvar környezetében keresendő.