Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - V. GÓTIKUS ÖTVÖSMŰVÉSZET, BRONZMUVESSEG ÉS A SOKSZOROSÍTOTT MŰVÉSZET EMLÉKEI - Pecsétek

V-2. madár pedig a mérgezett kenyeret elragadó hollóval azonosítható. A patrónus képe által uralt pecsétképek szokványos hieratikus zártságát a legendából átemelt mellékszereplők megjelenése némileg oldja, de a főhelyen kiemelt védőszenthez viszonyított jelentőségük csupán másodlagos, attribútum értékű marad. A pecsétnek a patrónus hangsúlyos ábrázolását narratív elemekkel egyesítő képfelfogása, a fő- és mellékfigurák aránya, Romanus alakjának megformálása, nemkülönben a körirat betűinek típusa és formája a pannonhalmi pecsétet a somogyvári bencés apátság 13. századi pecsétjéhez kapcsolja, amely talán ugyanazon mester munkája. A főalak kiegyensúlyozott tartása, nemkülönben a figura térbeliségét érzékeltető, finom fejmozdulata, ruházatának párhuzamos redőződése és a casula szélét fodrozó, természethű felgyűrődések olyan stílusvonások, amelyek az 1230 körüli francia katedrálisszobrászatból erednek. A reimsi székesegyház északi kereszthajójának ekkor készült timpanon-domborművei, különösen az Utolsó ítélet-kapu ülő figurái vethetők egybe a pecsétnyomó képével. E korszerű francia stílus befogadásában az 1224-ben felszentelt új apátsági temploma befejezéséhez klasszikus gótikus tanultságú építőmestereket hívó Uriás pannonhalmi apátnak (1207-1241) lehetett döntő szerepe. T. I. PRT II. 247.; Sólymos Sz.: A pannonhalmi hiteleshelyi pecsét ikonográfiája. MÉ 30 (1981) 136-138.; Marosi E. : A pannonhalmi konventi pecsét datálása. MÉ 30 (1981) 138-139.; Takács 1992a, 27, 75-76. Pannonhalma, Bencés Főapátsági Levéltár V-3. Az esztergomi székeskáptalan kisebb pecsétnyomója Esztergom, székeskáptalan levéltára öntött, vésett ezüst átm. : 42 mm 1240 körül Egyik felén repedt, kör alakú fémlap Szent Adalbert püspök mellképével és körirattal. A püspök dicsfénnyel övezett fején alacsony infulát visel. Az arc telt, gömbölyded formákra tagolódik. Öltözéke casula, rajta keresztekkel díszített pallium. Jobbját áldó gesztussal emeli fel, baljával könyvet és pásztorbotot tart. A figurát kétoldalt rövidített felirat kíséri. A pásztorbot görbülete alatt: S(ANCTUS) A másik oldalon : ADALB(ER)TVS V-3. A képmezőtől vájattal elválasztott körirat: + S(IGILLVM) MINVS CAPITVLI STRIGONIENSIS Az esztergomi káptalan egy 1241ben kelt oklevelének záradékban nagyobb pecsétjéről tesz említést. A megkülönböztető szóhasználat alapján valószínűnek látszik, hogy a testület ebben az időben rendelkezett kisebb pecséttel is, amelynek használatáról 1243-tól már adatok is vannak. T. I. Takács 1992a, 58-59, V/16.2. és XXVIII/26. kép. Esztergom, Főszékesegyházi Kincstár V-4. Az esztergomi latinusok kettős pecsétje A Nemzeti Múzeum legkorábbi darabjai közül való. Már szerepel az 1825-ös katalógusban. A Cimeliotheca leírása szerint József nádor adta át megőrzésre a gyűjteménybe, korábban az esztergomi városi levéltárban lapult. Esztergom a 18. században Gyöngyös vidékéről kapta vissza. öntött, vésett, aranyozott bronz átm.: 7,1 cm, füllel: 9,4 cm. 13. század közepe A pecsét két egyforma, kerek részből áll, oldalt mindkettőn négy-négy kör alakú fül. Előlapján Esztergom várának legrégibb ábrázolása: bástyákkal tagolt fal, kapu, s mögötte talán a királyi palota képe. Körben gótikus majuszkulákkal körirat: + SIGILLUM LATINORUM CIVITATIS STRIGONIENSIS A másik lapon középen kilencszer vágott pajzs, az Árpádház címere, körülötte majuszkulás körirat: + SECRETUM LATINORUM CIVITATIS STRIGONIENSIS A pecsét kora, elsősorban a körirat betűtípusa alapján, a 13. század köze-