Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - Marosi Ernő : Zsigmond kori szobrok a budai várból

vári Tamás garamszentbenedeki oltá­ra, 1427, a Keresztrefeszítés centurió­ja; Nagyvárad/Györ, Szent László-fej­ereklyetartó) feltűnnek. Szinte vala­mennyit meg is kísérelték már beillesz­teni a Zsigmond-ikonográfiába. Erre e fejtöredéknek jó esélye lenne, de az azonosítás lehetetlen, viselet, attribú­tumok, felirat vagy címer híján, ame­lyek - szemben a formulákban megra­gadott és velük visszaadott karakterrel - az egyéni azonosítás eszközei. M. E. Zolnay-Marosi 1989, 149, 41. sz. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, ltsz.: 75.1.40. IV-58. Bajuszos férfifej Budavári lelet (1974) mészkő m. : 23 cm 1420-1430, Buda Nyakánál letörött, orrán, állán, szája környékén erősen sérült fej. Kerekded fejformája, sommás mintázása „a Sti­bor-síremlékek mesterének" tulajdoní­tott művekre, különösen az ifjabb Sti­bor budavári vörösmárvány síremléké­nek arcára emlékeztet. Bajusza a vörös­márvány emlékhez hasonlóan puha, részletezés nélküli tömeg ; a göndör haj fürtjei sommásak, puhák, mint a „großlobmingi műhely" némelyik, be­fejezetlenül hagyott vagy csak kevésbé kidolgozott szobrán. A mandulavágású szem is e kör formulája. A figura egé­szében nyílt kifejezést, erőt, derűt su­gároz. Nem tudni, milyen figuratípus tartozott e fejhez; rokonai közül egyi­ket sem sikerült a megmaradt testekkel párosítani. Valószínű azonban, hogy a csoport megfelelőit a nagy, lehulló dra­périával mintázott, súlyos figurák sorá­ban kereshetjük: viszonylag durvább részletkezelésük, eleve szemcsésebb, aprólékos finomságok kidolgozására nem igen alkalmas anyaguk is erre mu­tat. M. E. Zolnay-Marosi 1989, 154, 57. sz.; Wien 1994, 172, 42. sz. (párdarabja) Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, ltsz.: 75.1.55 IV-59. Gyermekfej Budavári lelet (1974) mészkő m. : 22 cm 1420-1430, Buda Kisebb méretű figura fej töredéke, a hosszú nyak alján tört le, orra, szája erősen megrongálódott. Kedves, gyen­géd, ovális arc, pufók orcákkal, kerek­ded állal, keskenyebb homlokkal: a szobrok között más gyermekfejeken, női arcokon is megtalálható ez a formu­la. Ugyanide tartozik a határozatlan, lágy átmenettel képezett szemöldök a finoman vágott, mandula formájú szemhéjakkal, a hurkásan ráncosodó, hosszú nyak. Apród lehetett, hason­lóan a fején koszorút viselő, sisakot emelő, de töredékes arcú ifjú figurájá­hoz. A „großlobmingi körhöz" tarto­zik. Jellegzetes az arcot övező, kibon­tott hajkoszorú. Ennek fürtjei igen ol­dottak, gazdagok, de szobrászi kezelé­sük meglehetősen sommás. Csomóikat fúrás is élénkíti, de bevésés nem. Le­het, hogy aranyozásra szánták, mint a lelet egyik, stílusában közeli rokon női fejének hajfürtjeit. Festésnyomok csak a szemen fedezhetők fel. A fejtípus igen előkelő mintaképet követ: kedves de­rűjének közeli rokona a Jean de Liége­nek tulajdonított Annuntiatio-angyal feje (New York, Metropolitan Mu­seum of Art). M. E. Zolnay-Marosi 1989, 151-152, 52. sz.; Wien 1994, 179, 45. sz. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, ltsz.: 75.1.50.

Next

/
Thumbnails
Contents