Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - Marosi Ernő : Zsigmond kori szobrok a budai várból

vári Tamás garamszentbenedeki oltára, 1427, a Keresztrefeszítés centuriója; Nagyvárad/Györ, Szent László-fejereklyetartó) feltűnnek. Szinte valamennyit meg is kísérelték már beilleszteni a Zsigmond-ikonográfiába. Erre e fejtöredéknek jó esélye lenne, de az azonosítás lehetetlen, viselet, attribútumok, felirat vagy címer híján, amelyek - szemben a formulákban megragadott és velük visszaadott karakterrel - az egyéni azonosítás eszközei. M. E. Zolnay-Marosi 1989, 149, 41. sz. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, ltsz.: 75.1.40. IV-58. Bajuszos férfifej Budavári lelet (1974) mészkő m. : 23 cm 1420-1430, Buda Nyakánál letörött, orrán, állán, szája környékén erősen sérült fej. Kerekded fejformája, sommás mintázása „a Stibor-síremlékek mesterének" tulajdonított művekre, különösen az ifjabb Stibor budavári vörösmárvány síremlékének arcára emlékeztet. Bajusza a vörösmárvány emlékhez hasonlóan puha, részletezés nélküli tömeg ; a göndör haj fürtjei sommásak, puhák, mint a „großlobmingi műhely" némelyik, befejezetlenül hagyott vagy csak kevésbé kidolgozott szobrán. A mandulavágású szem is e kör formulája. A figura egészében nyílt kifejezést, erőt, derűt sugároz. Nem tudni, milyen figuratípus tartozott e fejhez; rokonai közül egyiket sem sikerült a megmaradt testekkel párosítani. Valószínű azonban, hogy a csoport megfelelőit a nagy, lehulló drapériával mintázott, súlyos figurák sorában kereshetjük: viszonylag durvább részletkezelésük, eleve szemcsésebb, aprólékos finomságok kidolgozására nem igen alkalmas anyaguk is erre mutat. M. E. Zolnay-Marosi 1989, 154, 57. sz.; Wien 1994, 172, 42. sz. (párdarabja) Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, ltsz.: 75.1.55 IV-59. Gyermekfej Budavári lelet (1974) mészkő m. : 22 cm 1420-1430, Buda Kisebb méretű figura fej töredéke, a hosszú nyak alján tört le, orra, szája erősen megrongálódott. Kedves, gyengéd, ovális arc, pufók orcákkal, kerekded állal, keskenyebb homlokkal: a szobrok között más gyermekfejeken, női arcokon is megtalálható ez a formula. Ugyanide tartozik a határozatlan, lágy átmenettel képezett szemöldök a finoman vágott, mandula formájú szemhéjakkal, a hurkásan ráncosodó, hosszú nyak. Apród lehetett, hasonlóan a fején koszorút viselő, sisakot emelő, de töredékes arcú ifjú figurájához. A „großlobmingi körhöz" tartozik. Jellegzetes az arcot övező, kibontott hajkoszorú. Ennek fürtjei igen oldottak, gazdagok, de szobrászi kezelésük meglehetősen sommás. Csomóikat fúrás is élénkíti, de bevésés nem. Lehet, hogy aranyozásra szánták, mint a lelet egyik, stílusában közeli rokon női fejének hajfürtjeit. Festésnyomok csak a szemen fedezhetők fel. A fejtípus igen előkelő mintaképet követ: kedves derűjének közeli rokona a Jean de Liégenek tulajdonított Annuntiatio-angyal feje (New York, Metropolitan Museum of Art). M. E. Zolnay-Marosi 1989, 151-152, 52. sz.; Wien 1994, 179, 45. sz. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, ltsz.: 75.1.50.