Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - Marosi Ernő : Zsigmond kori szobrok a budai várból

tevékenykedő vörösmárvány-faragóra vonatkozik, akinek azonosítása a budai szobrok „kubikus stílusú" fejeinek mesterével, tekintve mindenekelőtt az anyag és a technika különbözőségét csak óvatos hipotézis lehet, s így az ebből rekonstruálható művészkarriertörténet is : az udvari műhelyben foglalkoztatott mester a műhely feloszlása után helyben maradva keresett megélhetést. A mester mindenesetre fiatalabb lehetett, a lágy stílus utáni generációhoz húz, de mindenesetre az alsó-ausztriai szobrászat hatáskörzetében megfigyelhető rokonai vannak, mindenekelőtt a San Sigismondo-i oltár figurái (Szt. Zsigmond alakja Albert király kriptoportréjával, ezért 1437-39 között). IRODALOM: Zolnay-Szakál 1976; Zolnay 1976; Marosi 1976; Zolnay 1977; Török 1981, 209-224.; Marosi E. : Zsigmond király Avignonban. AH 1984, 11-17.; Schultes, L. : Der Meister von Großlobming und die Wiener Plastik des Schönen Stils. Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte 39 (1986) 1-40.; Schwarz, M. V. : Höfische Skulptur im 14. Jahrhundert. Entwicklungsphasen und Vermittlungswege im Vorfeld des Weichen Stils. Worms 1986. 444-468; Zolnay-Marosi 1989; Wien 1994. IV-56. Apostol- vagy prófétafigura lábrésze Budavári lelet (1974) mészkő m. : 31 cm 1420-1430, Buda A „brabanti, alsó-rajnai eredetű" mester körének jellegzetes darabja. E stílusra jellemző a szabálytalan, elliptikus, terepet vagy felhőt utánzó talapzat alakítása. A meglehetősen tömbszerűen mintázott figura öltözete hosszú tunikából és felette viselt, nyitott köpenyből állott, mint a szentek csoportjának többségén. A drapériaredők puhák, gömbölydedek; kompozíciójukban fontos szerepet játszhatott a tunika függőlegesen lehulló, s a lábazaton csomóvá gyűrődő redőinek ellentéte a köpeny csavarodó drapériájával. Lent a tunika redői közül kibukkan a meztelen jobb lábfej : a mestert jellemző aprólékos, finom mintázás egy kicsiny példája. A test jobb oldalán átlósan hullanak le a köpeny redői, amelyek oldalt öblösödnek. M. E. Zolnay-Marosi 1989, 142, 26. sz. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, ltsz.: 75.1.26. IV-57. Szakállas férfifej Budavári lelet (1974) mészkő m. : 22 cm 1420-1430, Buda Nagy méretű figura nyakánál letört, az arc bal felén erösebben töredékes feje. Feje laposan van megmunkálva, itt egy furatot egy attribútum felillesztésére készítettek elő ; ez az arc fensége láttán hihetően korona lehetett volna. A fej több művelet nyomait is viseli : orrának hegyét bizonyosan javították: itt ragasztásra előkészített felület látható, a fej hátsó részét a haj kidolgozása után átfaragták. A „großlobmingi kör" legkitűnőbb műveinek egyike, azzá teszi arcformáinak puha mintázása, epidermiszének a töredékes állapotban is érvényesülő elevensége. A határozatlan alakú, erőteljes szemöldök alatt ülő mély, plasztikus szemek ferdén ívelő szemhéjaikkal, a mintegy szólásra nyitott (a 15. századi képleírás gyakori toposza : elevenségéhez már csak a lélegzés hiányzott!), a felső fogsort láttató ajkak a „großlobmingi kör" gyakori IV-57. formulái. Ugyanide vezetnek, s a szobor több budai rokonán megtalálhatók a haj és szakáll kezelésének megoldásai is: a haj nagy, csigás végződésű fürtjei, amelyeket itt finom, párhuzamos vonalak tagolnak, a szakáll és bajusz párhuzamos tagolása, az állakra oldalt rásimuló kis csigákkal. A fej közeli párhuzama : Bécs, Stephanskirche, az Adlertor előcsarnokának egyik királya (Historisches Museum der Stadt Wien). A figura típusa szinte csábít a Zsigmond király portréjaként való azonosításra. Óvatosságra int azonban, hogy a fent leírt, s Zsigmond ábrázolásain tényleg megjelenő jegyek (Pisanello rajzai, Codex Vallardi, Párizs, Louvre; Bécs, Kunsthistorisches Museum; Konstanz, Augustinerkirche, Szent Zsigmond-freskó) az elevenség 15. század eleji páthoszformula-készletéhez tartoznak, s több más, nem e körbe tartozó magyar emléken is (pl. Kolozs-