Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - A pilisi ciszterci apátság (T. I.)

IV-12a. hosszú levél díszíti. Az alacsonyabban végződő második levélsorról csak apró csonkok tanúskodnak. A kelyhek közében egy-egy ellentétes irányba tekintő emberi arc jelenik meg. Az arcformák laposak, a részletek elnagyoltak, a szemek keskenyek, mandula alakúak. A homlok közepétől felfelé sima felszínű sapka (vagy haj?), csúcsán pálcaszerű nyúlvány. A lábazattöredék (b) alja hiányzik. A hornyolt élű talplemezről attikai lábazat tagozatai indulnak. Az ikerlábazat egyik tagja csaknem teljesen ép, a másikból az érintkezés mentén maradt csekély töredék. Árkádos nyílásosztó szerkezethez tartoztak. Az árkádsor a Pécsváradon hasonló töredékek jelentős mennyiségéből ítélve leginkább kerengő-architektúra része lehetett. Valószínűleg összefüggésben állnak a pécsváradi kőraktár hengertagos ívtöredékeivel, amelyek tagolási módja a somogyvári és a pannonhalmi kerengő íveihez, továbbá a pannonhalmi altemplom hevederíveihez hasonló. T. I. közöletlen Pécs, Janus Pannonius Múzeum IV-13. Bimbós oszlopfők saroktöredékei A pécsváradi vár feltárásából homokkő a: 12 x 15 x n cm b: 10 x H x 9 cm 1210-1230 Bimbószerűen záródó, visszahajló levélvégek oszlopfejezetek sarkáról. Az egyik (a) bimbó felett az egyenes oldalú abakusz és a bele metsződő, hornyolt profilú, kiugró kehelyperem töredéke is látható. A pécsváradi kolostor 13. század eleji átépítésének emlékei, sok más hasonló típusú és azonos stílusú lelettel együtt. Lehetséges, hogy az ikeroszlopos kerengő-épülethez tartoztak (IV-12.). T. I. közöletlen Pécs, Janus Pannonius Múzeum IV-14. Szobor-torzó A somogyvári apátság kerengőjének Bakay Kornél vezette feltárása során, „a késő középkori téglapadló alól" került elő {Bakay 1989). mészkő m. : 76 cm, sz. : 86 cm, v. : 35 cm 1200 körül Falsík elé állított, életnagyságon felüli, valószínűleg álló szobor-alak hátul kissé kivájt, alsó rétegköve. Alsó felfekvési síkja letöredezett, tetején jó állapotú, vízszintes illesztési felület. Kompozícióját a figura enyhén szétterpesztett lábainak tömbje és a közöttük, valamint kétoldalt leomló, gazdagon ráncolt, bő esésű drapéria határozza meg. A jobb lábfejen épebb állapotú, a bal lábfejen csak maradványként érzékelhető szalagdíszes főpapi cipő van. A szalagot cikk-cakk vonalú, keskeny csík és háromrészes levélkék díszítik. A szalagok mellett a jobb lábon kissé bemélyített, kerek gödröcskék. Ruházata kétrétegű: alul hosszú, egészen a földig érő köntös látszik, amelynek középütt kettényíló és széthajló anyagát a hasíték mindkét oldalán sűrűn sorakozó, ívelt redők tagolják; a lábakon megfeszül és kisimul. A jobb lábszár közepénél dekoratív, kerek mélyedés. A felső ruharéteg a lábszár közepe tájékán egyenes vonalban záródó, egybefüggő köpeny vagy casula. Ráncolásának módja az alsó drapériáéhoz hasonló, de egyetlen széles ívű redő sorozatba rendezve. A lábak mentén az anyag elnyújtott, hajtű alakú, csaknem átlyukasztott redöformákat vesz fel, oldalt lapos, lefelé kiszélesedő és egymásra rétegződő formákba torlódik. Mérete alapján valószínűleg monumentális homlokzati dekoráció részét képező, álló figurához tartozott. Talán főpapi figura része volt - erre látszik utalni a habitus, nem utolsó sorban a díszes cipő -, amelyről nem kizárt, hogy a kolostor védőszentjét, Szent Egyed apátot ábrázolta. Készítése a 12.