Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - A pilisi ciszterci apátság (T. I.)

században több fázisban épülő somogyvári templom befejező szakaszával függhet össze. Eredeti elhelyezésére nézve azonban semmiféle támpontunk sincsen, miként meglehetősen tanácstalanul állunk stílusának helyi kötődésével szemben is. Világosan elkülönül ugyanis azoktól a talán szintén homlokzati dombormüvektől, amelyeknek stílusa a pécsi székesegyház szobrászműhelyéböl vezethető le (I75-79.), de nem társítható az 1210-es években a kerengő építésén működő, észak-francia, gótikus tanultságú mesterek alkotásaihoz sem (IV-15,16,17.). Az apátság maradványai közötti kivételes helyzete talán a Perugiai Bernát kinevezése körül, a 13. század elején kitört zavargással összefüggő változásokkal magyarázható. Lehetséges, hogy a király és az apátság közötti küzdelem az építkezések átmeneti leállását, e mester eltávozását, majd egy egészen más műhely foglalkoztatását eredményezte. A monumentális szobor-töredék stílusa nem csak Somogyvárott, de az egész magyar emlékanyagban szokatlan. A hatalmas álló-alakos homlokzati szobor-sorozatok elsősorban a Rhóncvidéki építészetben ismeretesek (SaintGilles, Arles). Noha a mestert bajos volna e két kiemelkedő provence-i épület szobrászai között megtalálni, a típus azonban egészen közelről, a drapéria stílusa pedig valószínűleg közvetett módon leginkább mégis hozzájuk kapcsolható. A somogyvári apátság ismert emlékei közül ez a faragvány áll tehát a legközelebb az anyakolostor, Saint Gilles épületéhez. Lehetséges, hogy a stílusközvetítésben Eszak-Itália és Emilia műhelyei is szerepet játszottak. Az 1200 körüli datálását egyetlen magyar emlékkel támaszthatjuk alá, amely nem más, mint Imre király (1196— 1204) nagypecsétje, amelyen a trónuson ülő uralkodó tunikája és köpenye ugyanazzal az aprólékos, dekoratív, és a forma ismétlésében tobzódó móddal ráncolódik, mint a somogyvári torzó esetében. T. I. Bakay 1989, 212.; Szent László és Somogy vár, 303., 23. kép. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum IV-15. Ikeroszlop fejezete A somogyvári Szent Egyed-apátság romterületéről. Korábban a somogyvári Széchényi-kastélyban. 1927-ben özv. Széchényi Imréné a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, mészkő m. : 29 cm, sz. : 51 cm; v. : 35 cm, nyakgyűrű m. : 3 cm, törzsillesztés átm. : 16 cm 1210-1220 Levelekkel és figurákkal díszített, szabadon álló, páros oszlopfő. Pereme körös-körül csonka. A nyakgyűrűnek jobboldalt mintegy harmadrésze hiányzik, a bal oldalon szakaszosan csonkult. A törzsek kerek illesztési felületének közepén csaplyuk. Mindkét fejezet kelyhére négy, élesen bordázott, hosszú, keskeny levél simul, közükben sima kehelyforma, kétoldalt, a nagy levelek szétválásánál egy-egy kihajló végű, ötkaréjos levél. A fejezetek közéből mindkét irányban büsztként megformált emberi alak nő ki. Tekintetük szembe néz, előre nyújtott nyakuk megfeszül. Az épebb állapotút lapos arc, éles kontúrozású arcrészletek, aprólékosan megfaragott, kettéváló haj és mély száj körüli ráncok jellemzik. Kiemelkedő részletei (haj közepe, orr, ajkak) mállónak. Szemén durva roncsolás nyomai. A fejet kétfelől egy-egy kisebb méretű, előrehajoló emberi alak tartja, egyik kézzel alulról, a nyak és a mellkas felől, a másikkal felülről átkarolván. Az alulról emelő karok épek, míg a másikaknak csak törésnyoma lát-