Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Ják (M. A. - Sz. E.)

1-104. Fejtöredék domborműről Sopronhorpács, plébániatemplom, a délnyugati pillérköteg falazata (1959, Dümmerling Ödön falkutása) mészkő m. : 21 cm, sz. : 18 cm, v.: 17 cm 1230 körül Eredetileg magasdomborműhöz tartozó, nyaktól fölfelé körben kidolgozott fej töredéke. Nyakánál a felemelt fej tartás következtében megfeszülő izmok jó anatómiai érzékkel való ábrázolása figyelhető meg. A hajat, amely a hátulsó, takart részen kidolgozatlan, sűrű, párhuzamos, lineáris vésetek érzékeltetik. Homlokához emelt jobb kézfeje szintén kidolgozatlan. Az arc helyén törés. Mérete, stílusa és faragásmódja a templom nyugati kapujának töredékesen fennmaradt timpanon-domborművéhez társítja. Nem zárható ki, hogy eredetileg a közepe felé folyamatosan mélyülő dombormű teljesen elpusztult jobb oldali belső figurájához tartozott, amely közvetlenül a Maiestas Dominiábrázolásként rekonstruált középső alak mellett állt. Ez esetben a különös kéztartás a figura azonosítását is érintő, ikonográfiái kérdést vet fel. A sopronhorpácsi homlokzat töredékes szobordíszének stilisztikai párhuzamait a közép-európai későromán művészet körében Schöngrabern épületszobrászata képviseli (Székesfehérvár 1978, 243). A nyugat-magyarországi emlékanyagban legközelebbi rokonait a szentkirályi timpanon-dombormű Krisztus-alakja és előkelő donátorfigurái jelentik (1-103.). A hasonlóságok a mély térrétegben elhelyezett test zárt, tömbszerű megformálásától az anatómiai részletek és a haj markáns szobrászi megragadásáig tartanak. E kapcsolat egyrészt az emiliai szobrászat felé tágítja a sopronhorpácsi domborművek stílusforrásainak körét, másrészt erősen kétségessé teszi a szentkirályi timpanonnak a század közepe utáni, késői datálását. T. I. Dümmerling 1961, 206; Székesfehérvár 1978, 243 (177. sz.). Sopronhorpács, Rk. Plébánia