Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Ják (M. A. - Sz. E.)

1-105. Medencetöredék Sopronhorpács, plébániatemplom, a gótikus sekrestye feltárt alapfala (1960) mészkő m. : 24 cm, sz. : 61 cm, külső átm. : 53 cm, oldal v. : 8 cm, központi furat átm. : 2 cm, csorgónyílások átm. : 1 cm 1230 körül Kör alaprajzú medence több, egymáshoz törésfelület mentén illeszkedő darabból összeragasztva, kivül és belül vékonyan lerakódott vízkőréteg maradványával. Felfekvési felületet adó, korong alakú taggal bővített alját középen függőleges furat töri át. Oldalfala, amelynek pereme sehol sem ép, a tálnak mintegy a felén az eredeti magasságot megközelítően megmaradt, a másik feléből 8-10 cm letört. A magasabbik részen két, kiömlőnyíláshoz vezető, lejtős furat. E két nyílás szobrászi hangsúlyát kívül domborművű fejek adják: az egyik álla és orra letört, haja egyenes vesétekkel barázdált, a másik csigákba csavarodó haját pánt alakú diadém szorítja össze. A diadémot egymást érintő, vésett vonalú négyzetek sora díszíti, közepükben egy-egy lyukkal. A sérültebb oldalon eredetileg két másik kiömlőnyílás volt. Az egyiket állatfő, valószínűleg oroszlánfej díszítette, amiről sörény ének maradványai tanúskodnak. A másik nyílás figurális vízköpő nélkül, közvetlenül a medence oldalán nyílt, fölötte a medence falvastagságáról kifaragott, két, szögletesen megtört szalag fonadéka látható. E furat a többi nyílásnál alacsonyabb szintről indul, ami a külső kiképzés eltérésével együtt a negyedik csorgó későbbi kialakítását valószínűsíti. A tál a szabadon álló, többszintes kolostori kutak típusának megfelelő építmény felső részéhez tartozott. Következésképpen egy elhelyezésére és megközelítésére szolgáló monasztikus épület (kerengő vagy/és kútház) létezését valószínűsíti Sopronhorpácson, amely épületrész elhelyezkedéséről, kiterjedéséről és a fennálló templomhoz való viszonyáról sem forrásadatunk, sem régészeti támpontunk nincsen. A faragvány datálásánál figyelembe kell vennünk azt, hogy az egyik vízköpőfej diadémját díszítő geometrikus szalagmustra a templomban, a karzatot tartó falpillérfők ornamentikájában is jelen van, így a kút készítésére feltehetőleg a karzat és a kaput magában foglaló nyugati homlokzat építésével azonos periódusban, 1241 előtt, valószínűleg az 1230 körüli években került sor. T. I. Dümmerling 1961, 206; Székesfehérvár 1978, 243-244 (178. sz.), 45. kép. Sopronhorpács, Rk. Plébánia 1-105.