Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Marosi Ernő: Esztergomi stílusrétegek 1200 körül

nak a közökben és a széleken. Az ujjaik alatti közökben, a tojásdad domborulat alsó szegélyétől visszavágva, azokon csepp alakú formák, ezeken rövid, rúdszerű idomok jelennek meg. A középső egység tőben elvékonyodik a kisebbek között, fölötte az abakuszon kis kiugrás van. Fent a közökben egy-egy további, oldalra néző félpalmetta jelenik meg, a két szélen az abakuszra rányúlóan. A szélsők négyujjúak, az elülsők kétujjúak. A nem pödrött ujjak kanalasán vájtak, kerekedő végűek, a páros félpalmettáknál egymással érintkezők. T. S. Kozák É. 1979, 5. kép; Kozák É. 1993, 44, 297 (48. sz.). Tata, Kuny Domokos Múzeum nyúló, romboidszerű, leszelt sarkú. A két hátsó oldal függőlegesen síkra faragott. Felül középső csaplyuktól oldalra és hátra nyúló, valamint előre tartó, pántoláshoz szolgáló mélyedés. A felső sík vékony zárólemezhez tartozik, amely kehelytest tagolt peremére fekszik fel. A kerek alaprajzú kehelyperem elöl, jobbra és kissé balra is kiáll, a sarkoknál a lemez ugrik eléje. A kelyhet akanthuszlevelek töredékei borítják. Négy hosszú levél a díszített rész sarkaira nyúlt, erősen kihajló, kissé lekonyuló véggel. A levélvégek balra megmaradtak, jobbra letörtek. A jobb hátsó levélből alig maradt valami. A levelek közt szabadon álló kehelyperem lemezre, kissé alávágott negyedpálcára és újabb lemezre tagolódik, amelyet a kehelytesthez enyhe homorulat kapcsol. Balra a tagozás nincs kidolgozva. Három rövidebb levél, elöl, jobbra és balra, inkább az előrenyúló rész alatt, a többi elé rétegződik. Ezek kihajlása elpusztult. Az elülső levél vége fölött tagolatlan, nyelvszerű forma, lent a széleken egy-egy kis sima, karéjos szélű, vájt közepű levél látszik. A nagy levelek közepén mély vájatok közt két-két gerincborda válik külön. Az oldalsó vájatokhoz lent sima, karéjsoros szélű oldalrészek csatlakoznak, amelyeknek egy-egy alsó ujja rendszerint szomszédjára takar, furat körül visszahajolva. A gerincbordák laposak, felfelé szélesedők. Felső részük furatos hajlattal kettévált, és egyik ágán karéjos ujjakkal az oldalrészekhez kapcsolódott. Az első ujj itt is furat körül, takarva visszahajló. A bordákon a furat alatt ennek ívét és a szélesedést követő idomú, hosszúkás bemetszések vannak. A kihajló részek alul-felül enyhén vájt, karéjos ujjakra tagolódnak, nem egészen egyformán alakítva. T. S. Székesfehérvár 1978, 225-226 (156. sz.). Tata, Kuny Domokos Múzeum 1-91. Oszlopfő bimbós levéldísszel Vértesszentkereszt (1964/71, Kozák Éva ásatása) mészkő 36,5 x 40 x 42 cm, abakusz : 36,5 x 36,5 cm, alsó átm. : 21 cm 13. század eleje Több darabból ragasztva, alja hiányos. Fent középütt csaplyuk. Körbefaragott kehelytest hurkás nyakgyűrű maradványával, kerek alaprajzú, szélesen kiülő 1-90. Háromnegyed-oszlopfő levéldísszel Vértessszentkereszt (1964/71, Kozák Éva ásatása) mészkő 25 x 28 x 23 cm, abakusz sz. : 22 cm, v. : 16, 22 cm, alsó átm.: 11 cm 1200 körül Két darabból ragasztva, köztük jobbra nagyobb, balra kisebb hiány. Alul törés. A felső sík sérült, a jobb része derékszögű, a bal tompaszögben előre-