Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Marosi Ernő: Esztergomi stílusrétegek 1200 körül

1-91. peremmel, amely fölött vékony, négyzetes, sarkaival túlnyúló lemez adja a lezárást. A kelyhet négy-négy rövidebb és hosszabb levél díszíti, a zárólemez középvonalainak, illetve a sarkoknak megfelelően. A levelek erősen kihajlóak, végződésük szabadon formált bimbó. Alakjuk egyenletesen keskenyedő. Felületüket két-két hurkás, a sima részektől kis peremekkel elválasztott borda tagolja egymás felé közeledve. Közük homorú, a két oldalsó rész lapos, szélein hátrahajló és karéjsoros. A karéj sor mögött hátsó levélréteg tagolatlan, vaskosabb széle jelenik meg. E réteg kinyúló hátát karéjos, lapos, homorodó közepű levélke fedi. A bimbók ugyancsak karéjos oldalai e levélkék alól nyúlnak ki. A levélkék alatt furatos hajlatpárral válik el a bimbók lent viszszahajló, háromkaréjos középső része. A felső közökben a kehelyfelület sima. A peremet majdnem függőleges felső és alig emelkedő alsó felülettel alakították. T. S. Székesfehérvár 1978, 226 (157. sz.). Tata, Kuny Domokos Múzeum 1-92. Bimbós levélvégződések Vértesszentkereszt (1964/71, Kozák Éva ásatása) mészkő a: 6,5 x 7 x 6 cm b: 6,5 x 7,5 x 7 cm c: 7,5 x 12 x 9 cm 13. század eleje Három darab. Kettő hasonló (a-b), a harmadik elütő. A kettőn vájatokkal gerincekre tagolt levélháttól vájt közepű, ötkaréjos levél nyúlik előre, amelynek oldalsó tagjai az egyik darabon (a) púposak. E levelek alól fejlődnek a bimbók oldalsó tekervényei, gömbölydeden előre hajló véggel. A végekhez nyúló részek karéjos szélű púpokat mutatnak, az egyik példányon (b) furatos közökkel. E részeket az enyhén homorú középsőtől vájatpár különíti el, amely elöl megszakított (vö. ezekhez 1-91.). A harmadik darab (c) egyszerűbb alakítású. Itt a levélhát nem látszik, a felső felület nagyrészt törött. Lent kiálló, dudoros részlet törése. Elöl középen két erősen kiálló bordaféle átkötéssel. Ezek lefelé homorú közzel szétválnak, és hátrahjolva hordják a szélesen kinyomuló oldalsó végződéseket. T. S. Tata, Kuny Domokos Múzeum, ltsz. a-b: 74.1.311.2.; c: 93.1.395. I-92C.