Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Marosi Ernő: Esztergomi stílusrétegek 1200 körül

sebb felső és keskenyebb alsó sáv között lapos, szimaszerű tag. A fejezet a főapszis egyik lizénás féloszlopához tartozott, társa eredeti helyén maradt meg (1. Kozák É. 1993, 52. kép.). A szélek tölcsérszerű homorlatai az ívsortagozás kezdetének felelenek meg. Egyező stílusú, rokon típusú darab: uo. 294-295 (36. sz.). T. S. London 1967, 24, 28 (57. sz.); Kozák É. : A vértesszentkereszti románkori templom feltárása. AÉ 97 (1970) 277-279; Dercsényi 1972, 61. kép; Kozák É. 1979, 4. kép; Marosi 1984a, 129; Kozák É. 1993, 44, 296 (42. sz.). Tata Kuny Domonkos Múzeum 1-88. Sarokoszlop fejezete sárkánypárral Csákvár, az Eszterházy-kastély parkja, egykori díszkapu (1800 tája óta) mészkő 34,5 x 55 x 64 cm, abakusz sz. : 54 cm, oszlop v. : 31 cm 1200 körül Felszögletbe átlósan illeszkedő fejezet, mélyen, egyező szélességben hátranyúló kőtömbből kidolgozva. Alul, felül sík. Kétoldalt durva megmunkálás vagy törés, hátul nyers felület nagy csaplyukkal. Lent hurkás nyakgyűrű, fent tagolatlan, elöl homorú ívű fedőlemez. Közepén kis kiugrás, alatta erős bevágás. A fejezettest lefelé alig szűkül, a falsíkokra csak kis felületek utalnak az alsó sarkoknál. Az alap fent domborodó, lent homorodó. Rajta feszülő domborulatokkal megformált sárkánypár, amely szüggyel a szélek felé fordul, és hátsójával összeér. Kétlábú, szárnyas, sörényes lények ezek, levelesen végződő kígyófarokkal. Helyzetük hasonló, de nem szimmetrikus. Behajlított lábbal mintegy elrugaszkodnak a nyakgyűrűről, szárnyuk felnyújtva, hátsó részük felpúpozódik, farkuk előbb le-, majd testük mögött felfelé görbül, végül elnövényesedve, a fedőlemez kiugrása alatt érintkezik. De a bal szörny hátra felfelé néz, lángot (?) okádva, a jobb pedig visszafordítja fejét a fejezetsarok alá, nyelvet öltve (?), eltakarva aláfaragott szárnya végét és farka felső hajlatát. Ennek megfelelően társánál jobban a szögletbe szorul, és ennek testével a középvonaltól jobbra érintkezik. Feje felülnézetű, lába csak egy látszik, míg túloldalt mindkettő kidolgozott, és a fő oldalnézetű. A részletezés változatos. A két fej hosszúkás, hengerded. Az orrlyukakat kettős körívben kisebb és száj sarokig érő nagyobb vésetpár kereteli. Innen a szemig a felület simán domborodó. A szempár mélyen körülárkolt, ovális. Fölötte sűrű rovátkolás szőrös szemöldökre, homlokra utal. A fülek felfelé hegyesedő csepp formák, baloldalt csak az egyik kidolgozott. A sörény hosszában barázdált, csimbókos végű tincsekből áll. A csimbókok többször párosával egymás felé fordulnak. A lábak karmosak, egyébként simák. A bal szörny jobb lába laposan a falsíkhoz szorul. A szárnykezdetet a combtőtől a sörényig több sorban végigvonuló pikkelyezés jelzi. A hosszú szárnytollak sarlósán előreívelők, a hátsók nem érnek végig. Idomuk enyhe domborulat, amelyet göbsoros gerincvonal és ferde, sűrű, néhol hajladozó oldalsó rovátkolás tagol. Hátrább a gerinctájon pikkelyszerű vésetsorok, a jobb szörny hátrahajló farokrészén peremes göbsor látszik. A bal szörnynél a megfelelő rész még takart. A leveles végződés mintegy hasítékból terül szét, néhány vájt ujjra tagolódva, felül további részletekkel, a fedőlemez kiugrása alatt volutaszerű idommal. A fejezet a vértesszentkereszti templom keleti részéből való. Egyező alapidomú a szentélynégyszög délkeleti sarkában fennmaradt fejezet (vö. Kozák É. 1993, 61. kép). T. S. Nácz J. : A Vértes vidékének történelmi műemlékei. AK 22 (1899) 171-172 (1. sz.), 182 (XXIX. sz.); Gerevich T. 1938, CXXX; E. Révhelyi: L'église de Vértesszentkereszt et ses rapports avec l'architecture hongroise de l'époque arpadienne. AHA 5 (1958) 58-60; Székesfehérvár 1978, 47, 223 (152. sz.); Marosi 1984a, 127, 309. kép; Kozák É. 1993, 295 (37. sz.). Tata, Kuny Domokos Múzeum 1-89. Féloszlopfő levéldísszel Vértesszentkereszt, kolostorrom, a keleti szárny középső része (1964/71, Kozák Éva ásatása) mészkő 32,5 x 35,5 x 49 C

m, fejezet sz. lent: 24 cm 1200 körül Egyező szélességű kváderrészből előreálló fejezet. Alja, teteje, két oldala sík, háta nyers. A kváderrészen felül hátrafelé lejtő felület. A fejezeten lent nyakgyűrű törése, fent egyező szélességű, kétlépcsős, alig homorodó, lemezszerű abakusz. A fejezettest lefelé alig szűkülő. Teljesen takarja a szimmetrikus levéldísz, amely erős domborulatú egységekből áll. A fő egységek hosszúkás, tojásdad domborulatra laposan rásimuló félpalmettapárok, négy-négy ujjal, pödrött véggel és tövük közén széles, ferde bevágással. A nagyobbak középen és a sarkokon rányúlnak az abakuszra, a kisebbek félmagasságig nyúl-