Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Marosi Ernő: Esztergomi stílusrétegek 1200 körül

1-82. Díszkapu (Porta speciosa) ábrázolása és töredékei Esztergom, a középkori Szent Adalbert-székesegyház nyugati homlokzata (a kapuzat pusztulása - 1764 - után szétszóródott darabok : b-j ; a festményen - a - felismerhető: b-e, g, h; a székesegyház mintaterméből: b, c, g, h; Szent Tamás-hegyi Kálvária alsó lépcsője, 1984, bontás: d; Dobozi u. 5., pincefal, 1977: e; Dunameder, a várostól keletre, a Búbánat-völgynél, 1970: f; a Vármúzeum kőtára: i, j). Mecseknádasd, a pécsi püspökök nyaralója (1882-ben Czobor Béla bukkant rá, utóbb az esztergomi prímási képtárba, majd az esztergomi Balassa Bálint Múzeumba került: a). b: vörösmárvány, fehér és zöldes márvány berakással d, f, g-j : vörösmárvány c, e: fehér márvány a: olaj, vászon a: 96,8 x 74,3 cm b: 39 x 31,5 cm c: 33,5 x 14 x 2,5 cm d : 48 x 39 x 26 cm e: 27,7 x 16 x 62,7 cm f: 6,3 x n, 5x3,2 cm g: 79,5 x 34 x 105 cm (m. : hátul 39, az oszloplábnál 48,5 cm) h: 31 x 44,5 x 99 cm i: m.: 28 cm, átm.: 20,5 j: 26,5 x 17,5 X 19 cm b-j : 1190 körül a: 1741-1751 a : Festmény a Porta speciosáról A festmény, Széless György leírása mellett, igen fontos képi forrásunk az elpusztult esztergomi Szent Adalbertszékesegyház nyugati - mára csak kevés töredékében fennmaradt - díszkapujának helyes ismeretéhez. A képet Klimó György esztergomi kanonok (1741-1751) készíttette a maga számára, s azt később, pécsi püspökké történt kinevezése után, magával vitte új székhelyére is. (Klimó mint pécsi püspök, az irodalom és a tudományok kedvelője és pártolója, megalapította a püspöki könyvtárat, s azt numizmatikai és régiség gyűjteménnyel gyarapította. Szinnyei J. : Magyar írók élete és munkái. 6. Bp. 1899, 558-559.) A Porta speciosa képe mellé számozott jegyzék is készült 1-től 20-ig az inkrusztált részek ábrázolásaihoz, erre a mellettük álló apró fehér számok utalnak. A jegyzék a mai napig nem került elő. A festmény jelenlegi állapotában dublírozott, kissé kopott. Elsárgult lakkréteg fedi, de átfestés nincs rajta. Kétoldalt a hordozó vászon természetes széle látszik, amely ívelt, ahogy a szögekkel kifeszítették. Eredetileg a vásznat nem húzták vakrámára, a festés teljesen beborította azt. Czobor Béla is említi, hogy keret nélküli, teljesen besötétedett képet talált (Czobor 1900, 6.). A későbbi vakrámára erősítésnél a kép szélei roncsolódtak, a festék több helyen kipattogzott. Emiatt jobb szélén a gótikus előcsarnok pillére, valamint a díszkapu jobb oldali fülkéje mellett térdeplő, oszloptartó figura festékrétege roncsolt, hiányos. Alul és felül is a felerősítés szögnyomai látszanak. A festmény kifejezetten dokumentáló célzattal készült. Festője a Porta speciosa akkori állapotának hű és minden fontos részletre kiterjedő ábrázolására törekedett, úgymint a feliratoknak a betűformát is követő pontos rögzítésére (unciális és antikva betűk keverednek), de ennek érdekében a kapu szárainak és szemöldökgerendájának belső részeit is a homlokzat síkjába fordította. Enyhén felülnézetből ábrázolta a díszkaput, amely ekkorra már pusztulóban volt. Különösen feltűnőek a hiányok az alsó részeken. Védelmül tetőt húztak föléje, amelynek vörös színe cserépre utalhat. Kétoldalt a kapuzat elé emelt gótikus előcsarnok gazdagon díszített pillérei és ívindításai látszanak. Színeiből (a festmény különleges forrásértékét ez adja) a Porta speciosa polichrom díszítéséről kapunk képet. Az építészeti tagozatok vörös- és fehér márványból készültek, s az inkrusztált díszítéseknél ez még a sötétkék színnel bővült, valamint szürkével vagy barnával az arcvonásokat és ruharedőket kirajzoló vájatokban. A figurák háttere mindenütt sötétkék színű. Az ábrázoltak felirattekercseinek szövegeit nem írom le, csak a képen látható állapotukat említem a gyakori rövidítések feloldása nélkül. A szövegek - ahol olvashatóak - egy kivételével megegyeznek a Széless György által közöltekkel (Széless 1765; magyarul: III. Béla). A képteret teljesen kitölti a vörös- és fehér márványból faragott, inkrusztált felületekkel díszített, kétoldalt egy-egy fülkével ellátott kapuzat. A kapubélletben vörösmárvány falhasábok és fehér márvány oszlopok állnak egymást váltva, amelyeket lenn fehér márvány talapzaton álló vörös attikai lábazat, fenn pedig fehér márvány akanthuszleveles oszlopfősor fog össze. Felette profilált vörösmárvány párkányról indul a felső íves rész, amelyen sarkos és kerek metszetű tagok váltakoznak. A sarkosak itt önmagukban is a vörös és a fehér szín váltakozását mutatják, szakaszosan. A legkülső íven olvasható felirat: METEM SEAN CT AM [!] SPONTANEAM HONOREM DEO ET PATRIE LIBERACIOE Az ív középső, fehér kövébe faragott ábrázolásokból (e) csak a Dextera Dei látszik igen halványan a festményen. A bal oldali béllet legkülső oszlopának háromnegyede már hiányzik, a jobb oldali oszlopainak alsó részei is töröttek, de a felső íveken is apróbb töréseket jelzett a festő. A béllet két szélén, profilált, alsó felében fehér, felső részében vörösmárvány talapzaton - , amelynek sarkai töröttek -, két, fejjel egymás felé forduló oroszlán fekszik, hátán hornyolt felületű vörösmárvány oszlopot hordva. A bal oldali oroszlán talapzata lényegesen különbözik a máig megmaradt bal oldali oroszlán (g) szobrának talapzatától. Az clöbbin a jobb felső sarkon nagyméretű törés látható, míg az eredeti darabon (h) csak egy-két apróbb, ami inkább a jobb oldali talapzat ábrázolásának felel meg. Az oroszlánok állapota már a kép készültekor is meglehetősen csonka volt, a jobb oldali (vö. j) feje amorf, lábaik hiányoznak, a mancsukban tartott emberfej a bal oldalinál épp hogy sejthető. A bélletes kaputól jobbra és balra félköríves fülkékben három-három inkrusztált kép helyezkedik el. Ezeket álló téglalap alakban, illetve fent a fülke ívének megfelelően vörös vagy vörösbarna keretsávok veszik körül. A két fülkét fent derékszögű és kerek metszetű ív, oldalt akanthuszleveles oszlopfőkkel díszített fehér márvány oszlopok keretelik. A jobb oldali fülke jobb oszlopa teljesen, a bal oldali jobb oszlopa kétharmad részében hiányzik. A fülkék külső szélén profilált vörösmárvány talapzaton térdelő, hátrakötött karú, fehér ruhás figura hornyolt felületű vörösmárvány oszlopot tart, akanthuszleveles fehér márvány fejezettel. Mindkét figura feje hiányzik. A négy hornyolt oszlop (vö. i) a béllet és a két fülke külső ívét hordozza. A kapuzat ívei fölött vörös és