Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Marosi Ernő: Esztergomi stílusrétegek 1200 körül

Esztergom 13. század eleji művészetének és kultúrájának további lényeges kérdése, vajon a 12. század utolsó évtizedében befogadott francia eredetű stílus egyszeri impulzus volt-e (erre utalnak „késői" fázisának jelenségei pl. Pilisszentkereszten, Kalocsán), vagy általa mintegy kapu nyílt-e a folyamatos kapcsolatok, modernebb stílusjelenségek recepciója számára (emellett szólnak nehezen rekonstruálható összefüggésből való esztergomi töredékek). A legfontosabb probléma: vajon Villard de Honnecourt magyarországi útja illetve a pilisi Gertrudis-szarkofág stílusa az Esztergomban kezdődő hagyományhoz tartozik-e, vagy attól független. A 12. század végi esztergomi műhely emlékanyagában eltérő stílusú részletek megkülönböztetése stíluskritikai feladat. Nehezebb, részben megoldhatatlan az így megállapított stílusvariánsok eredetének, forrásának azonosítása. Más, részben építéstörténeti megfontolások is szükségesek e tendenciák kölcsönös viszonyának, időbeli egymásutánjuknak megállapításához. Mindezeknek szűk határokat szabnak a körülmények : a Szent Adalbert-székesegyház épületének teljes, a királyi palota nagy részének pusztulása, az abszolút datáláshoz szükséges források hiánya. Ezért Esztergom 12. század végi művészetéről, melynek szinte minden emléke vitatható, csak hipotetikus áttekintést lehet megkísérelni. a) A 12. századi műhelyhagyomány örökösei Helyi hagyománynak, a Szent Adalbert-székesegyház építőműhelyében meghonosodott, s utóbb is követett sajátosságnak Esztergomban a klasszicizáló ornamentika tekinthető. Emlékei korinthoszi illetve kompozit típusú fejezetek, akanthuszlevél-soros párkányok. Vitatható, hogy a típusukban ezekkel rokon, későbbi emlékek mennyiben jelentik a hagyomány folytatását, s mennyire újdonságot. Pl. az ún. „Szent Istvánterem" keleti falának korinthizáló fejezete a kora gótikus bimbós fejezet elemeit mutatja, hasonlóan a székesegyház késői nagy fejezeteihez. Kétségtelen, hogy e hagyomány elemei a királyi palota legmodernebb részének, a palotakápolnának díszében is feltűntek. Problematikus a különböző esztergomi emlékek egymás közötti viszonya is : pl. a Porta speciosáé (1-82.) a lakótorony kettős kapuzatához (I. 45. kép); még inkább az esztergomi emlékek párhuzamai más, egykorú műhelyek, így Pécs, Székesfehérvár produkciójával. A kérdés összefügg Esztergom hatásainak kérdésével : Karcsa, Bény, Ócsa, Vértesszentkereszt legkorábbi stílusrétegének problémáival. Ezeknek a 13. századi emlékeknek puszta léte is bizonyítja e stílusréteg 1200 körüli elevenségét Esztergomban. Különösen problematikus a gyulafehérvári déli kapu illetve a halicsi Szent Pantaleon-templom portáljainak viszonya Esztergomhoz. Tóth S. 1983, különösen 399-400, ezek kapcsán a közvetlen esztergomi kapcsolatot nem ismerte el, hanem egy, a pécsi és esztergomi kör közös előképét jelentő, határozott emlékhez közelebbről nem köthető budai oszloptöredékek által tanúsított hazai hagyományt tételezett fel. Az esztergomi hagyomány értelmezésének és származtatásának problémakörébe tartozik a palota lakótornyának és toldaléképületének, e részek boltozástechnikájának (bennük a legkorábbi magyarországi bordás keresztboltozatokkal) értelmezése is. b) A provence-emiliai orientáció emlékei Ez orientáció feltűnése már a palota régebbi részein (a lakótorony toldaléképületében, az ún. „Szent Istvánterem" fejezetein) feltételezhető. Nehezen igazolható, vajon a Porta speciosa (1-82.) hasonló orientációt mutató rétege ugyanehhez a stílushoz tartozik-e, vagy tőle független. Benedetto Antelami stílusával legkorábban Balogh Ilona mutatta ki a portál oroszlánjának (I-82g.) és sasfigurájának kapcsolatait (Balogh 1932-33). További kérdést jelentenek a fennmaradt müveken felismerhető utólagos megmunkálás-nyomokból levonható következtetések: szabad oszlopok hordozta baldachinportál eredeti terve és ennek átalakítása, vagy eredetileg is a Klimó-féle festményen (I-82a.) ábrázolthoz hasonló portálfelépítés? Mivel a Porta speciosa egyéb részleteiből alig ismeretes valami, a kérdésre nehéz választ találni. Új elem: az oroszlánhoz hasonló stílusú griff-figura (1-83.) töredékének felismerése (Takács 1993, 53 skk.). Bizonyos, hogy pl. az esztergomi fríztöredékeken (1-85.), Ócsán is a provence-emiliai eredetű formák a gótikus ornamentika jellegzetes motívumaival együtt szerepelnek; a részletképzés azokon is hasonló. c) A francia korai gótika stílusa Leginkább a palotakápolna ornamentikájában fellelhető részletek alapján valószínű, hogy egy és ugyanazon műhelynek tulajdonítható a francia korai gótikus építészet és az inkrusztáció-technika (vele a Porta speciosa klasszicizáló stílusa) meghonosítása. E stílus eredete szempontjából egyre határozottabban Párizs környéke jön számításba (1. : Sauerländer 1990), aminek jól megfelel az a tény is, hogy a csak késői ötvösműveiből (Namur) jól ismert Hugues d'Oignies is a II. Fülöp Ágost kori párizsi stílust képviselte. A stílus együttélése 1190 tájától, ami a franciaországi előzmények szempontjából is a legkorábbi valószínű idő, az esztergomi hagyomány más rétegeivel nyilvánvaló, s a követök jó részén is dokumentálható. Viszont az esztergomi korai gótikus stílust meglehetősen egyneműen képviselik a pilisi ciszterci apátság illetve a kalocsai II. székesegyház maradványai, melyek ezért e mesterkör további foglalkoztatásának emlékei lehetnek. Azonos motívumok esetén az esztergomi töredékek látszanak az előzményeknek. M. E. Máthes 1827; Czobor 1900; Forster 1906; Lepold A.: Az esztergomi vár története. Esztergom Évlapjai 8 (1936) 51. skk.; Gerevich T. 1938, 91 skk.; Hoefelmayr-Straube 1954; Dercsényi D. : A román stílusú művészet fénykora. MMT, 48 skk.; Dercsényi - Zolnay 1956; Tóth S. 1983 ; Marosi 1984a.