Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Marosi Ernő: Esztergomi stílusrétegek 1200 körül

bi a kézművesek koncentrációja révén éppúgy, mint többek között a távolsági kereskedelemben jelentős piachelyként) számításba jön. Ez esetben az uralkodó udvartartása mindenekelőtt mint fogyasztó jelenik meg, s a fogyasztói magatartás határozza meg hatását is, mindenekelőtt az arisztokrácia körében. Az Árpádkorban az uralkodói reprezentáció mindenekelőtt a király személyéhez, s az utazó udvartartás tartózkodási helyéhez kapcsolódik; Esztergom királyi várának állandó használata nem igazolható. Mindenesetre, III. Béla kora mindkét tekintetben átmenetinek tűnik : a jelek szerint változik az udvartartás igényeinek csak fogyasztói jellege, s a király tartós rezidenciát választ az érseki székhely közelében. Esztergom országos művészeti központ-szerepéről vagy ilyen szerepének kialakítására irányuló tudatos szándékról azért is nehéz szólni, mert a 12. század végén még nem tételezhető fel főváros-jellege. Ennek kezdetei 1198 után, amikor Imre király lemondott a királyi várról az érsek javára, Óbudához kapcsolódnak, amelynek rezidenciaként való rendszeres használatát, a királynak böjti tartózkodását in medio regni 124l-re Rogerius tanúsítja (Kumorovitz L. B.\ Buda /és Pest/ „fővárossá" alakulásának kezdetei. TBpM 18(1971) 7 skk.). Mindenesetre, III. Béla kancelláriai reformjai az 1180-as évektől a kancellárián foglalkoztatott klerikusok jelentőségét is megerősítették (Kubinyi A. : Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén. LK 46 (1975) 59 skk.). Nem teljesen világos, vajon a Porta speciosa (1-82.) feliratában szereplő patriae liberatio kifejezés mint az érsekség szabadságára való utalás, vagy mint a hazaszeretet korai megnyilvánulása értelmezhető-e. Ad 3) : Az „1200 körül" időhatározó Esztergom szempontjából inkább találgatások tárgya, mint jól dokumentálható események dátuma. Átmeneti korszakot jelöl, a III. Béla kori egyensúlyi állapot megbomlását, a külpolitika feltételeinek Imre idején megkezdődő változását és a belső viszályok, változások kezdeteit, írott forrásadatok híján csak következtetésekre (a palota 1198-as befejezetlensége), hézagos emlékanyagra (a Szent Adalbert-székesegyház nyugati előcsarnoka: az első ismert temetkezés itt: 1250; a Szent István protomártír-templom), legfőképpen pedig Esztergomban feltűnt stíluselemek széles körű követésére (nevezetes dátumok: Pilisszentkereszt, alapítás: 1184, Gertrudis eltemettetése : 1213; Bény, adomány: 1217; premontrei kolostorok első említései: 1234) támaszkodhat az ottani építő tevékenység folytatásának feltevése. Az 1200 előttre (illetve III. Béla korára), valamint az ezutánra datálható emlékek elválasztása teljesen nyitott kérdés. Az 1200. évszámhoz mindenekelőtt a 12. század végi esztergomi építkezések legmodernebb stílusa köthető, amely a 12. századi klasszicizálás jelenségkörébe („Renaissance of the Twelfth Century") illeszkedik. Az udvar dinasztikus kapcsolatai, politikai orientációja, valamint a királyi kápolna körében foglalkoztatott magistère tanultságának eredete ismeretében franciaországi, az utolsó időben határozottan konkretizált párizsi jellege (Sauerländer 1990, 394) jól összeegyeztethető mind építészeti elemeinek, mind ábrázolásainak stílusával. Az inkrusztációk bizantinizmusával kapcsolatban a III. Béla konstantinápolyi neveltetésére vonatkozó, korai datálással összekötött hipotézisek (pl. Buschhausen 1974, 4 skk.) helyére, a nyugaton mindenekelőtt Konstantinápoly 1204-es kifosztása után elterjedt klasszicizáló stílus ismeretében tett, későbbi, 13. század eleji datálási javaslatok léptek (Sauerländer). I. 45. kép. Esztergom, vár, a középkori királyi, majd érseki palota feltárt déli részeinek keresztmetszete az ún. Szent István termen át, a kettős kapu nézetével