Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Melinda: A pécsi székesegyház kőszobrászati díszítése a románkorban

A felül négyszögletű, alul nyolcszögletű fejezetet, amely egy másik széles abakuszú, volutas, kanellurás indítású társával együtt került elő, eredetileg minden oldalon megmunkáltnak szánták. Az íves lezárású élszedések és az azok közepén kifaragott lamellaszerű bimbók elkészülte után végülis sarokba került, hiszen csak két nézetét dolgozták ki. Az egyik főnézeten a középtengelyben lévő, kettéhajló ág látszik, amely stilizált szalagokból áll, és ék alakú átkötéssel ellátott. A másik főnézeten két egymásra hajló ág látható. A sarkokon lévő levéldíszítések egyrészt geometrikus formát követnek, másrészt akanthuszos részleteik tekintetében meglehetősen stilizáltak, kevéssé plasztikusak, szinte vésettek. A geometrikus forma középtengelyében egy háromszorosan lamellaszerű, előreugró, kihajló levélvéget utánzó, az organikus formától igen távol álló díszítés van. Az oszlopfő közvetlen párhuzama nem ismeretes a magyarországi anyagban. Stílusa megelőzi a székesfehérvári és pécsi palmettás emlékcsoport által fémjelzett, a 12. század harmadik negyedére datálható érett román stílust. Határozottan magában álló, egyértelműen bizáncias színezetű, de feltétlenül provinciális jellegű stílusa valószínűleg az Adria irányából közvetítödött területünkre. V. L. Zalaszentgyörgy, Rk. Plébániatemplom 1-81. Párkánykő állatalakkal Sopron, múzeum (1958 előtt) homokkő 21 x 58 x 20 cm, dombormű v. : 2 cm 1150-1200 körül Hosszúkás, fekvő hasáb. A bal oldal, valamint a felső és az alsó felület nagyrésze durván faragott sík. Alul két újkeletű konzolhely. Hátul jobbfelé eredeti faragott sík, balfelé, hosszabb szakaszon, modern elvésés. Felül jobbfelé sekély, derékszögű bevágás, amely valamivel rövidebb, mint az eredeti felület hátul. A bevágás vízszintes síkja alá az elülső részen jobbra lejtő homorulat mélyed. Előtte keskeny törés, mögötte a vízszintes szélesebb sávban megvan. Jobboldalt a felső rész törött, az alsó gondosan faragott: függőleges sáv fölött negyedhengertag ugrik ki. Elöl gondosan faragott sík, amelyből a bevágástól balra eső részen jobbra lépő, fejjel szembeforduló állat alakja emelkedik ki laposan. Az ábrázolás egykor feltehetően oromfalon jelent meg, a párkány magasságában. Az állat ferde állású lábai patásak, a jobb hátsó a kő alsó szélét éri (a mellső letört), a bal pár kissé megemelt, és előrébb mozdul. Teste tagolatlan, szügye felé erősen szélesedő. Nyakának vonala finoman emelkedő ívű. Hátsó combjának elülső íve kis bevágással belemetsződik a véknyába. Fara és farkának hosszú szakasza sérült. A farka a háta fölött előrenyúlik, majd, körben föltekeredve, két széthajló, bunkós ágban végződik. Feje, amelyet nyakától íves metszés határol el, lapos, hengerded idomú. Orra hosszú, párhuzamosan bemetszett szélű domborulat. Végétől kétfelé a szájrészt vékony, íves, vájattal osztott bajuszféle zárja. A szemöldökív nem kiemelkedő, a szemdudor ovális, bordázatosan többször körülárkolt. Fent felálló, hegyes fülek maradványai, kis, köríves vájattal, köztük laposan felgörbülö homlokvonal. T. S. Soproni Múzeum, ltsz.: 58.17.1.