Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Melinda: A pécsi székesegyház kőszobrászati díszítése a románkorban

stílusától függ. Krisztus alakján e kapcsolatnak felel meg pl. a ruhaszegélyek gyöngysora, a letüremlés a deréknál, a derék alatt V alakban elkülönülő ruharész, a V alakú redőkhöz csatlakozó kettős ívecske (vö. Dercsényi 1972, 24., 29., 31. kép), a körkörös redőmegoldás a könyöknél, ami másutt (1-78.) térdnél is előfordul (vö. I-67c), valamint az arc részleteinek, főleg a szemkörnyéknek a formálásmódja (vö. még 1-66, 67a.). Más vonások ugyanakkor a somogyvári stílus önállósulását jelzik. A redöformulák jórészt a Sámson- és a Jézus gyermeksége-ciklus domborműveitől vezethetők le, viszont az ellapított reliefkezelés inkább az apokaliptikus aggastyánnak vagy az angyalnak felelhetne meg (1-70, 72.), ahol a drapériakezelés merőben eltérő. Ez választja el a somogyvári reliefeket a pécsi északi lejárat domborműveitől is, kevésbé díszes megoldásaikkal pedig a déli lejárat említett ciklusaitól is eltérnek. Bizonyos részletmegoldások viszont, mint a hullámos haj, a gyöngysoros dicsfény, a kapcsolás nélkül vállra terülő köpeny, az egyszerű redővonalak végére biggyesztett kettős ívecske, amelyek közül a második és harmadik a Szent Péteren, az utóbbi pedig a többi említett somogyvári domborművön is előfordul, Pécsre egyáltalán nem jellemzők. A további kapcsolatokhoz vö.1-76. T. S. Gerecze 1897a, 148; Békefi 1907, 204; Éber 1922, 84; Dercsényi 1934, 34-35, 37-38, 10. kép; Gerevich T. 1938, 164, 177, CLXXXIV; Csányi 1951, 37; Entz 1966, 10; Levárdy 1968, 180, 182, 184; Dercsényi 1972, 190, 49. kép; MMT 45; Székesfehérvár 1978, 24, 43, 181; Tóth M. 1978, 52-54; Dercsényi - Zádor 1980, 28; MTM 29; Tóth S. 1983, 411 ; Marosi 1984a, 131; Bakay 1989, 115, 119, 180-181; Magyar 1992, 176-177; Tóth M. 1992, 226, 12. kép. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum, ltsz.: 73.1703.1. 1-76. Domborműves kőlap arkangyal alakjának részletével Somogy vár, Széchényi-kastély (1897 előtt) homokkő 59,5 x 37,5 x 14 cm, dombormű v. : 7,5 cm 1170-1190 körül A domborműves felület álló téglalap alakú. Alul és kétoldalt elöl eredeti sík, kétoldalt hátrább és hátul újkeletű levésés, felül durván faragott sík. Fent középen és kétoldalt lent kampók számára készített modern bevágás. Az alap síkszerű, csak kis részeken látszik. Az alak lába, térdtájtól lefelé, hiányzik. Feje mögött dicsfény, szárnyai kitárva, egész testével jobbra mozdul. Feje majdnem profilba fordul, felsőteste meghajlik, jobb válla a balnál feljebb emelkedik, szárnyai ennek megfelelő állásúak, jobb lába egyenes, bal lába kissé oldalra lendül. A két kar könyökben behajlított, a két kéz majdnem vállmagasságban a test előtt. A jobb hoszszú, ferde, vállnak támasztott nyél felső végét fogja, amelyre, nóduszosan, egyszerű, görög kereszt illeszkedik. A bal tenyérrel kifelé fordul, négy ujja zárt, hüvelykje eláll. Az öltözék egyszerű, a felső részen elég feszes, az alsón valamivel bővebb ruha, a deréknál jellegzetes gyűrődéssel, a nyakon és a két csuklónál gyöngysoros szegéllyel. A bal szárny hajlata, az orr, a jobb comb és a bal térd sérült. A dombormű a szélekig érő, lapos szárnyaktól eltekintve Szent Péter alakjának (1-77.) megfelelő kiemelkedésű, de ellapulóbb. Szent Péterre emlékeztet a jobb könyökrész többször megtörő külső körvonala is. A jobb kéz viszont lazábban fog, mint ott. Eltérő a lábak alakítása is: a jobb comb az alig homorodó középső részből hirtelen kidomborodik. A részletezés gondos, de kissé darabos. A haj csigás, sorosan rendezett. A fül nagyrészt látszik, egy-két finom vájattal tagolt. A szemöldökív lapos, az orrnyereghez megtörve csatlakozik. A belső szemsarok mély üregű, a külső a jobb szemnél hosszan csücskösödő, a balnál, amely elnagyoltabb kidolgozású, az alapba olvad. Az orr rövid, cimpája bevágással elkülönített, a száj legörbülő sarkú, határozott vésetű. Az arc lapos, az állkapocs markáns vonalú, az áll hegyes, a nyak rövid. A kézforma széles tenyerű, rövid ujjú. A ruhaujj felső részén hónaljtól sugarasan szétterülő redők. A könyökrész, főleg a bal karon, körkörös redőkkel elkülönül. Az alkarokon és a jobb combon néhány egymás felé hajló redőív. A bal combon két lépcsősen visszamélyedő csúcsos idom a fő alakzat. Közép felé és a jobb combnál hátrafelé csípőtől szélesedő, íves esésű redőlépcsők következnek. Középen egy sáv, amely lefelé alig szélesedik, enyhén kiugrik. Fent a jobb alkar melletti részt hosszú redőív különíti el. Ennek öblébe hátulról három széthajló redősugár nyúlik bele, a felsőnek a végénél kettős ívecske. A fennmaradó részt néhány ehhez hasonló redő tölti ki. A szárnyakon a keskeny tő és a hajlat körüli rész íves végű, hosszában barázdált elemekre tagolódik. A hosszú tollakat két sorban háromnégy kihajló végű, ferdén barázdált lépcsőzet jelzi. A kapcsolatok a Krisztus-figurával (1-75.) rokon részletektől eltekintve, amelyekhez bizonyára hozzásorolható az ott elpusztult orrforma is (vö. Pécsett pl. I-67a.), főleg a szárnykezelésen mérhetők le. Ennek legközelibb párhuzama a somogyvári griffdombormű (Dercsényi 1972, 50. kép). Pécsett főleg a Jézus gyermekségeciklushoz tartozó madaras frízen és az ebbe beillesztett angyalfigurán (vö. I-67d.) figyelhetők meg hasonló formulák. Ez a stílus feltűnik Székesfehérvárott is (1-69.). Sokban hasonló szárnykezelés ugyanakkor előfordul az esztergomi palotakápolnában is - eltérő