Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Melinda: A pécsi székesegyház kőszobrászati díszítése a románkorban

stílusú emberalakok mellett (Dercsényi 1972, 57. kép; vö. Tóth S. i.h.). T. S. Gerecze 1897a, 152; Békefi 1907, 204; Éber 1922, 84; Dercsényi 1934, 35, 37-38; Gerevich T. 1938, 164, 177, CLXXXIV; Csányi 1951, 37; Entz 1966, 10; Levárdy 1968, 180-182, 184; Dercsényi 1972, 190, 46. kép; MMT 45; Székesfehérvár 1978, 24, 43, 181 ; Tóth M. 1978, 52, 54; Dercsényi - Zádor 1980, 28; MTM, 29; Tóth S. 1983, 400; Marosi 1984a, 131; Bakay 1989, 181, 192; Magyar 1992, 176-177; Tóth M. 1992, 226, 15. kép. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum, ltsz.: 73.1704.1. 1-77. Domborműves kőlap töredéke Szent Péter alakjának részletével Somogyvár, Kossuth u. 12., Gróf Géza udvara (1971) homokkő 62 x 51 x 25 cm, dombormű v. : 7,5 cm 1170-1190 körül A homlokoldal álló téglalap alakú. A tömb alja törött, habarcsnyomos. Felül és balra szélesen síkra faragott oldal, jobbra ferde törések között keskenyen, durván megmunkált koszéi. Hátul kétoldalt nagy, durva, derékszögű bevágás, középen nyers felület. Az elülső felület mállott, alapja sík, a jobb szélén kissé ferdére ledolgozott. Az alak térdtől felfelé látszik, jobbra mozduló, dicsfényes. Feje letört, a balra látszó csekély hajnyomokból ítélve jobbra fordulhatott. Dicsfényének harmada hiányzik, a meglévő rész a fejtetővel kissé a felső oldalsík fölé nyúlik. A szétnyíló két comb, a kilendülőbb, hajló térdű bal láb lépő tartásra vall. A két kar könyökben hajlított. A jobb kéz a mell előtt két nagy, egymást jórészt fedő kulcsot tart függőlegesen. A bal kéz oldalt felemelkedik, és második ujjával a magasba mutat. A jobb váll kissé emeltebb, mint a bal. A vállakra ívesen köpeny borul, amelynek szárnyai oldalra lebbennek. Elöl a köpeny nincs összefogva. Az öltözék elég szűk felső részű, hosszú ujjú, deréknál hurkásan kitüremlő, lejjebb bővülő ruha. A relief somogyvári viszonylatban inkább lapos, de a testformák a dicsfény és a köpenyszélek síkszerű rétege előtt elég változatosan modelláltak. A jobb könyök körül a kar külső vonala többször megtörik. A részletek egyszerűek, de gondos megoldásúak. A dicsfényen egyszerű, a nyaknál és a mandzsettákon kettős gyöngysoros szegély. A köpenyszél kissé vastagodó, sima. A vállakon a köpenyszél ívét néhány koncentrikus redő kíséri, amelyekből, nagyjából vízszintesen, kisebb redőhajlatok válnak ki. A köpeny visszáján csak a bal szárny redőzött, kettős ívecskétől kísért V alakban. A ruha felső részén és ujjain kevés, rövid redőív látszik. A jobb könyök sérült, a balt kerek redő hangsúlyozza. A derék alatt a combokat és a középső részt egy-egy enyhén kiálló, pántszerű sáv határolja el, hosszú hajlattal, illetve homorú ívű V alakban. A combok közötti homorú felületen csak a V alak alatt látszanak lefelé legyezőszerűen széttartó redővonalak. A combok redői elölről és oldalról egymás felé ívelők. A kezek keskenyek, hosszú ujjúak. A kulcsok szára hosszú, feje kicsi, káró alakú, tolla nagy, téglalap alakú, hasítékos. A faragvány kétségtelenül nagyobb kompozícióhoz tartozott: az alak tartása és a hátoldal, valamint a jobb szél megmunkálása erre vall. A kompozíció központi alakja bizonyára Krisztus volt. Szent Péter legközelibb rokona Somogyvárott éppen a Krisztus: hasonló a köpeny és az alsó ruharész megoldása, igaz, ott jóval magasabb reliefben (vö. 1-75.). Az angyalra (1-76.) főleg a válltartás és a jobb kar emlékeztet. A további kapcsolatokhoz 1. ezeket. A Szent Péter kettős gyöngysoros szegélyei e körben azonos formában, úgy tűnik, nem fordulnak elő. T. S. Magyar K. : A somogyvári apátság Péter titulusának forrásairól. Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 6. Kaposvár, 1975, 21-22, 24, 29-30; Székesfehérvár 1978, 43, 181 (105. sz.); Marosi 1984a,