Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Melinda: A pécsi székesegyház kőszobrászati díszítése a románkorban

stílusú emberalakok mellett (Dercsényi 1972, 57. kép; vö. Tóth S. i.h.). T. S. Gerecze 1897a, 152; Békefi 1907, 204; Éber 1922, 84; Dercsényi 1934, 35, 37-38; Gerevich T. 1938, 164, 177, CLXXXIV; Csányi 1951, 37; Entz 1966, 10; Levárdy 1968, 180-182, 184; Dercsényi 1972, 190, 46. kép; MMT 45; Székesfehérvár 1978, 24, 43, 181 ; Tóth M. 1978, 52, 54; Dercsényi - Zádor 1980, 28; MTM, 29; Tóth S. 1983, 400; Marosi 1984a, 131; Bakay 1989, 181, 192; Magyar 1992, 176-177; Tóth M. 1992, 226, 15. kép. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum, ltsz.: 73.1704.1. 1-77. Domborműves kőlap töredéke Szent Péter alakjának részletével Somogyvár, Kossuth u. 12., Gróf Géza udvara (1971) homokkő 62 x 51 x 25 cm, dombormű v. : 7,5 cm 1170-1190 körül A homlokoldal álló téglalap alakú. A tömb alja törött, habarcsnyomos. Felül és balra szélesen síkra faragott oldal, jobbra ferde törések között kes­kenyen, durván megmunkált koszéi. Hátul kétoldalt nagy, durva, derékszö­gű bevágás, középen nyers felület. Az elülső felület mállott, alapja sík, a jobb szélén kissé ferdére ledolgozott. Az alak térdtől felfelé látszik, jobbra moz­duló, dicsfényes. Feje letört, a balra látszó csekély hajnyomokból ítélve jobbra fordulhatott. Dicsfényének har­mada hiányzik, a meglévő rész a fejte­tővel kissé a felső oldalsík fölé nyúlik. A szétnyíló két comb, a kilendülőbb, hajló térdű bal láb lépő tartásra vall. A két kar könyökben hajlított. A jobb kéz a mell előtt két nagy, egymást jó­részt fedő kulcsot tart függőlegesen. A bal kéz oldalt felemelkedik, és máso­dik ujjával a magasba mutat. A jobb váll kissé emeltebb, mint a bal. A vál­lakra ívesen köpeny borul, amelynek szárnyai oldalra lebbennek. Elöl a kö­peny nincs összefogva. Az öltözék elég szűk felső részű, hosszú ujjú, deréknál hurkásan kitüremlő, lejjebb bővülő ru­ha. A relief somogyvári viszonylatban inkább lapos, de a testformák a dics­fény és a köpenyszélek síkszerű rétege előtt elég változatosan modelláltak. A jobb könyök körül a kar külső vonala többször megtörik. A részletek egyszerűek, de gondos megoldásúak. A dicsfényen egyszerű, a nyaknál és a mandzsettákon kettős gyöngysoros szegély. A köpenyszél kis­sé vastagodó, sima. A vállakon a kö­penyszél ívét néhány koncentrikus re­dő kíséri, amelyekből, nagyjából víz­szintesen, kisebb redőhajlatok válnak ki. A köpeny visszáján csak a bal szárny redőzött, kettős ívecskétől kísért V alakban. A ruha felső részén és ujjain kevés, rövid redőív látszik. A jobb kö­nyök sérült, a balt kerek redő hangsú­lyozza. A derék alatt a combokat és a középső részt egy-egy enyhén kiálló, pántszerű sáv határolja el, hosszú haj­lattal, illetve homorú ívű V alakban. A combok közötti homorú felületen csak a V alak alatt látszanak lefelé le­gyezőszerűen széttartó redővonalak. A combok redői elölről és oldalról egy­más felé ívelők. A kezek keskenyek, hosszú ujjúak. A kulcsok szára hosszú, feje kicsi, káró alakú, tolla nagy, tégla­lap alakú, hasítékos. A faragvány kétségtelenül nagyobb kompozícióhoz tartozott: az alak tartá­sa és a hátoldal, valamint a jobb szél megmunkálása erre vall. A kompozíció központi alakja bizonyára Krisztus volt. Szent Péter legközelibb rokona Somogyvárott éppen a Krisztus: ha­sonló a köpeny és az alsó ruharész meg­oldása, igaz, ott jóval magasabb relief­ben (vö. 1-75.). Az angyalra (1-76.) fő­leg a válltartás és a jobb kar emlékeztet. A további kapcsolatokhoz 1. ezeket. A Szent Péter kettős gyöngysoros sze­gélyei e körben azonos formában, úgy tűnik, nem fordulnak elő. T. S. Magyar K. : A somogyvári apátság Péter titulusának forrásairól. Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 6. Kaposvár, 1975, 21-22, 24, 29-30; Székesfehérvár 1978, 43, 181 (105. sz.); Marosi 1984a,

Next

/
Thumbnails
Contents